Közélet

2011.05.28. 15:22

Bocskai, mente, szablya - vitézavatás Siójuton

– Nem hallom! Be vagy rekedve? – kérdi vitéz Holl Ferenc főkapitány, miközben kardlappal éppen vitézzé üt egy elé térdelő idős urat.

Fónai Imre

– A hazámat szolgálom! – hallik nyilván a siójuti református templom utolsó padjáig is a következő, de már jóval fiatalabb új vitéztől, helyesel is a főkapitány: – Na, ez az!

Hetven új vitézt avattak szombaton Siójuton, az ''56-os vitézi lovagrend vidéki bázisán; jöttek az ország minden részéből, de még Erdélyből is és jelen volt a német és osztrák lovagrend képviselője is. Magyaros, zsinóros bocskaiból, mentéből, díszmagyarból akadt bőven, sokan egyenruhában díszelegtek. Elvégre ünnep volt ez; a lovagrend nemcsak egykori harcosokat, hanem leszármazottaikat, az ''56-os eszme követőit is tagjai közé fogadja. A szertartást megelőzően az egybegyűlteket köszöntő lelkészhölgy arra emlékeztetett a siójuti református templomban: negyven évnyi pusztaságból a magyarokat is kivezette az élő Isten.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hetven új vitézt avattak
[/caption]

– A jövőnk egyedül Istenen múlik, nem gazdasági, meg uniós programokon – figyelmeztetett. – Hazug világban igazat szólni, hűtlenségben hűségesnek lenni, kilátástalanságba, sötétségbe fényt vinni; igazság, szeretet, szabadság, hűség szép fogalmak, melyekért annyiszor hullott a drága magyar vér. Ezen eszméknek akkor van értelme, ha hitre épülnek, ha életünknek Jézus Krisztus a fundamentuma, mert ha nem, akkor minden csak hiábavaló, földi. Törekedjünk arra, hogy Krisztus-követő vitézek legyünk!

– Vitéz zarkafalvi és práznóczi Práznovszky Miklós, a Nobilitas Carpathiae civil szervezet országos elnöke – mutatkozik be a „legdíszmagyarabb” öltözetű úriember, aki kolléga, hiszen szabadúszó újságíró. – A Nyitra megyei Práznóczról származnak az ősök, történelmi magyar család. Felmenőim egyike a trianoni békedelegáció főtitkára volt, Praznovszky Iván. Reformkori lehet ez a viselet, a két világháború között is hordták. Ez pedig egy 18. századi magyar szablya – mutatja az oldalán lógó kardot.



Köztársasági elnöki érdemérmet fedezek fel egy nemzetőr-ezredes mellén. – Józsa Sándor, azaz most már vitéz Józsa – nyújtja a kezét, s nem csalatkozom, valóban egy „hús-vér” ötvenhatos, már meséli is: – A Csepel autógyárban dolgoztunk, október 23-án délután jöttek be az üzembe fiatalok, hogy Pesten kitört a forradalom. Jó, akkor megyünk, feleltük, persze nem tudtuk, mi is fog történni. Döntsük le a Sztálin-szobrot, találtuk ki a Felvonulási téren, aztán vitt, sodort a tömeg, a rádióhoz, a Kilián-laktanyához. Az első botrány akkor tört ki, amikor a lámpagyárnál („lámpuskagyár” volt az valójában) egy 17 éves fiú lőszereket osztott és lelőtték az ávósok. Valaki kerített egy Csepel-biciklit, engem azzal küldtek le vidékre hónom alá nyomva egy köteg Tizenhat pontot, hogy osszam szét, terjesszem. Nem kaptak el, pedig akár föl is akaszthattak volna.

A vitézavatást követően keresztet állítottak Siójuton az 1956 utáni megtorlás áldozatául esett bajtársak emlékére.

Címkék#Siójut
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!