Közélet

2011.06.25. 07:08

Atomrakéták Tabon, mit rejthetnek a zárt ajtók?

Nagyvázsonyból hozták volna a tölteteket. Bementünk a silóba, de csak egy újabb ajtóig jutottunk. Lemondott tervéről a vállalkozó, úgy mondja, az mégsem járja, hogy traktorok, erőgépek közlekedjenek a betegek között.

Fónai Imre

Kivonulok a tabi laktanyából, nem épül meg a pikkelysömörösöket gyógyító egészségügyi centrum, ezt éppen a napokban döntöttem el, tájékoztat Bóna Zoltán vállalkozó, a szovjet csapatok által két évtizede elhagyott tabi helyőrség egyik részének a tulajdonosa. Öt évig pereskedett a szomszédos gazdákkal és veszített.
 – A hajdani laktanyán átvezető út használatán ment a vita, s végül Lakos János tengődi polgármesternek és gazdatársának adott igazat a bíróság – így Bóna. – Mivel elképzelhetetlennek tartom, hogy a betegek között, az egészségügyi centrum közepén traktorok, erőgépek közlekedjenek, semmi értelmét nem látom a továbbiaknak. Százmillió forint körüli összeget öltem eddig bele, készek a tervek, még kutat is fúrattam, bevizsgáltattam és kiderült, hogy mivel igen magas a víz sótartalma, alkalmas volna a pikkelysömör gyógyítására.

Húsz éve távozott az utolsó „ideiglenes” szovjet katona hazánkból, Tabról már 1990-ben megkezdték a kivonulást – azóta porlanak, mállanak az épületek. Csak a legenda frissül időről-időre, hogy Tabon bizony atomrakétákat is tároltak. A két évtizednek pedig el kellett telni ahhoz, hogy Szentesi György katonai szakértő, nyugalmazott mérnök ezredes konkrétumokat mondhasson, ténnyé formálva a szóbeszédet.
 – Magyarországra kétféle atomfegyvert telepítettek: tüzérségi ballisztikus rakétákkal célba juttatható atomtölteteket, illetve atombombákat harci repülőgépek számára. A Magyar Néphadsereg állományában csak atomképességű tüzérségi hordozórakéták és indítóállványok voltak. Az atomfejeket háború esetén úgynevezett találkozási pontokon adták volna át a szovjetek. A szovjetek rakéta- és atomtöltet-raktárbázisai a Dunántúlon voltak. Hordozórakéta-bázist tartottak fenn a Tab melletti szovjet laktanyában is, ahol kilenc rakétát tudtak egyszerre tárolni. A hozzájuk tartozó atomfejeket a Nagyvázsony melletti szovjet laktanya két, föld alatti raktárából szállították volna a szovjet és a magyar tüzérségi rakétás egységeknek. Magyarországon csak mobil indítóállványokról bevethető ballisztikus rakéták voltak, silóból induló interkontinentális rakéták nyomaira nem bukkantunk.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A hangár végén újabb zárt ajtó...
[/caption]

A három rakétasilót magunk is megtekintettük. A hármas számmal jelzettnek az ajtaja tárva-nyitva, de a hatalmas, henger alakú hangár újabb, már zárt ajtóban végződik néhány tíz méter után. Vajon mi lehet mögötte? Úgy tudni, az oroszok berobbantották, mielőtt elmentek.
S nem tudni, igaz, vagy csak legenda, Tabon azonban tartja magát a hír, hogy 1990-ben az oroszok ötmillió forintot kértek a helyi tanácstól azért, hogy ne rombolják le a laktanya kapuján kívül álló ABC-t, melyre ma már csak az épület váza emlékeztet és néhány betű a magyar és orosz feliratból. A legénységi- és tiszti szállások ajtajának, ablakkeretének nagy részét is elhordták az elmúlt huszonegy esztendőben, az itt-ott csupasz téglafalak azonban emlékeztetnek arra, hogy valaha az azóta persze már megszűnt tabi téglagyár szinte kizárólag a kétezer fős alakulatnak termelt.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az egykori ABC
[/caption]

Lúcssije ljúgyi császti – betűzzük a harsogó és még le nem kopott feliratot elhalványult orosztudásunkkal, rácsodálkozunk az E-jelű épületben egy kisebb teremre, amelyet nem kevesebb, mint hét vörös csillag ékesít a falakon és a plafonon – itt tarthatták talán a politikai fejtágítókat az elvtársak számára.

Ytong-halmok jelzik az ominózus, laktanyán átvezető út mentén, hogy valamire valóban készült az ingatlanrészt a tabi önkormányzattól 2005-ben megvásárló Bóna Zoltán, de ahogyan perbéli ellenfele, Lakos János tengődi polgármester mondja (Ágh Jánossal övék a hajdani laktanyának az a fele, ahol a hírhedett rakétahangárok állnak), a rendszerváltás után hamarjában kellett volna valamit kezdeni a hasonló elhagyott ingatlan-monstrumokkal.
– Áldozni kellett volna a rendbehozásukra, ma már ez rengeteg pénzt emésztene föl és a gazdasági válság is lehetetlenné tesz egy ekkora beruházást – véli Lakos. – Valójában ez is lehet Bóna Zoltán kiszállása mögött, mert mi hajlandók lettünk volna az egyezkedésre, akár egy elkerülő út építéséről is.



Tengőddel vitáztak, hogy melyik település területén áll

1997-ben nyílt rá  jogszabályi lehetőség, hogy az önkormányzatok megkapják a területükön levő laktanyákat ingyen, ha három hónapon belül kérik s nincs más olyan jelentkező, aki pénzt is ajánlana. Vita alakult ki akkor a tabi és a tengődi önkormányzat között, hogy valójában melyik település területén is van az egykori katonai létesítmény. Tab végül fizetett Tengődnek  11 millió forintot, ennek fejében tulajdonába került a laktanya egyik fele, a volt tiszti lakások, az étkező és a kiszolgálóhelyiségek.

Egy kaposvári és egy budapesti cég vette meg az egykori katonai objektumból a csaknem 12 hektár erdős területet a hozzá tartozó 12 épülettel együtt a tabi önkormányzattól 2005-ben.
S egy 2006-os hír: feltehetőleg szándékos gyújtogatás miatt keletkezett tűz a laktanya területén, a magángazdálkodók tulajdonában. Nagy mennyiségű szálas-és szemestakarmány lett a tűz martaléka. A kár a tulajdonos becslése szerint legalább 65 millió forint.
Egy másik akkori újságcikkből: melegvizű kutat fúrnak a területen. Több milliárd forintos egészségügyi beruházás indulhat.

Silov: „A magyar törvények és a moszkvai alkotmány alapján sem lehettek atomrakéták”

Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter 1990. március 10-én írta alá Moszkvában a szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásáról szóló egyezményt. Március 12-én kezdődött meg a Déli Hadseregcsoport katonáinak, polgári alkalmazottainak, fegyvereinek, harci-technikai eszközeinek hazaszállítása.

Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka volt az utolsó szovjet katona, aki elhagyta az országot húsz évvel ezelőtt, június 19-én. Záhonynál távozott a most 71 éves, Kárpátalján letelepedett férfi. Szegény paraszti családba született, a tizenkét gyermek közül ő született legutoljára. Tábornok társainál jóval fiatalabb volt amikor 1990-ben kinevezték a 22 szovjet katonai körzet közül az egyik parancsnokává, azért Kopasznak szólították. Csehszlovákiában és Mongóliában is szolgált.

Viktor Silov azt állítja: a mendemondák ellenére Magyarországon nem tároltak atomrakétát, így nem lehetett a Tab melletti Ugajon sem. A magyar törvények és a moszkvai alkotmány sem adott volna erre lehetőséget.

A Tabról elkerült katonákat „szétszórták” a Szovjetunió területén lévő laktanyákba. A legtöbbjük sokáig sátorban lakott, a feleségeket és gyermekeket általában rokonoknál, barátoknál helyezték el.

C. A.

Hegedűsök az ebédlőben

Tizenhat éves lehettem, amikor először jártam a tabi szovjet laktanyában. Ha az életkor stimmel, akkor 1979-et írtak a naptárban. A siófoki zeneiskolának akkor még volt szimfonikus zenekara, Simon Mihály igazgató hozta össze, aki később a családjával együtt Finnországba költözött zenét tanítani. A hegedűsök második szólamának vezetőjeként húztam.

Külön busz jött értünk, egy nagyon fess fiatal szovjet tiszt volt a góré, aki egészen pici akcentussal beszélt magyarul. A laktanyában aztán találkoztunk közkatonákkal is, emlékszem, sok volt közöttük a mongoloid, vastag kosz feketéllett a körmük alatt. Az ebédlőben léptünk föl, olyan nagy volt mint egy focipálya, otromba faasztalok sorakoztak, s szenes kályhával fűtöttek. Az ünnepséget követően elvittek bennünket a tiszti klubba, ahol három hatalmas biliárdasztalon játszottak.

Az 1990-es évek közepén már újságíróként hozott ide ismét az utam. Ráismertem a lépcsősorra, amin hegedűsként fölmásztam társaimmal a tiszti klubba. Négy védelmi rendszert számoltam meg, amíg elértem a laktanya egykori szívébe, ahol egymás mellett két nagy fal emelkedett a magasba, oldaluk kormosnak látszott. Mögöttük pedig két hosszú pince nyílott; akkor a Flextronics tárolta bennük a gyártósorról lekerült, kész műszaki cikkeit. Biztosan rakétákat, méghozzá óriási méretű rakétákat tároltak itt valaha.

Czene Attila

Viktor Silov altábornagy, a Déli Hadseregcsoport parancsnoka volt az utolsó szovjet katona, aki elhagyta az országot húsz évvel ezelőtt, június 19-én. Záhonynál távozott a most 71 éves, Kárpátalján letelepedett férfi. Szegény paraszti családba született, a tizenkét gyermek közül ő született legutoljára. Tábornok társainál jóval fiatalabb volt amikor 1990-ben kinevezték a 22 szovjet katonai körzet közül az egyik parancsnokává, azért Kopasznak szólították. Csehszlovákiában és Mongóliában is szolgált.

Viktor Silov azt állítja: a mendemondák ellenére Magyarországon nem tároltak atomrakétát, így nem lehetett a Tab melletti Ugajon sem. A magyar törvények és a moszkvai alkotmány sem adott volna erre lehetőséget.

A Tabról elkerült katonákat „szétszórták” a Szovjetunió területén lévő laktanyákba. A legtöbbjük sokáig sátorban lakott, a feleségeket és gyermekeket általában rokonoknál, barátoknál helyezték el.

C. A. Hegedűsök az ebédlőben Tizenhat éves lehettem, amikor először jártam a tabi szovjet laktanyában. Ha az életkor stimmel, akkor 1979-et írtak a naptárban. A siófoki zeneiskolának akkor még volt szimfonikus zenekara, Simon Mihály igazgató hozta össze, aki később a családjával együtt Finnországba költözött zenét tanítani. A hegedűsök második szólamának vezetőjeként húztam.

Külön busz jött értünk, egy nagyon fess fiatal szovjet tiszt volt a góré, aki egészen pici akcentussal beszélt magyarul. A laktanyában aztán találkoztunk közkatonákkal is, emlékszem, sok volt közöttük a mongoloid, vastag kosz feketéllett a körmük alatt. Az ebédlőben léptünk föl, olyan nagy volt mint egy focipálya, otromba faasztalok sorakoztak, s szenes kályhával fűtöttek. Az ünnepséget követően elvittek bennünket a tiszti klubba, ahol három hatalmas biliárdasztalon játszottak.

Az 1990-es évek közepén már újságíróként hozott ide ismét az utam. Ráismertem a lépcsősorra, amin hegedűsként fölmásztam társaimmal a tiszti klubba. Négy védelmi rendszert számoltam meg, amíg elértem a laktanya egykori szívébe, ahol egymás mellett két nagy fal emelkedett a magasba, oldaluk kormosnak látszott. Mögöttük pedig két hosszú pince nyílott; akkor a Flextronics tárolta bennük a gyártósorról lekerült, kész műszaki cikkeit. Biztosan rakétákat, méghozzá óriási méretű rakétákat tároltak itt valaha.

Czene Attila A hangár végén újabb zárt ajtó... Az egykori ABC -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!