Közélet

2011.09.09. 07:35

Egy új autó árának felét adta egy porcelán bagolyért

Az előszobában még nem látszik semmi feltűnő, a gyerekben viszont már feltűnik egy-két plüssfigura. A könyvtárszobában aztán tobzódhatunk a baglyokban.

Vas András

Mintha egy speciális madárházba léptünk volna: seregnyi bagoly néz ránk mindenünnen, porcelánból, eozinból, anyagból, rézből, vasból, műanyagból, ezüstből, apróbbak aranyból.
– Úgy ezer darab lehet – büszkélkedik Kun István, az egykori taszári tűzoltóparancsnok, természetesen baglyos nyakkendőben. – És akad még jónéhány a padláson is.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kun István büszke a gyűjteményére
[/caption]

Bagolyszoborból veretes gyűjtemény – sőt hasonló mintás póló, törülköző, hátizsák, kanál, villa, szivacs, gyűrű, medál, kitűző, fülbevaló, de még keksz is akad a házban –, s igazából a véletlennek köszönhető, hogy a rengeteg figura éppen az egykori tűzoltó házában lelt otthonra.
– Egy kollégám mondta anno – tárja szét a kezét a hatvannégy esztendős gyűjtő –, mindenkit tör valamiért a nyavalya. Nos, így voltam én az antikvár könyvekkel: hatvankilencben az aradi ócskapiacon megláttam egy 1910-es Mikszáth-almanachot, s két lejért, azaz úgy három forint ötvenért megvettem. S ettől kezdve jártam az országot, a használtcikk vásárokat, az antikváriumokat, s kerestem a nekem való régi kiadványokat.

Tíz évig csak a könyvek érdekelték, aztán egyik ismerősétől kapott egy apró, könyvön ülő baglyot formázó szobrocskát. S ettől kezdve a könyvbeszerző utak bagolykutatással bővültek, sőt, egyre gyakrabban fordult elő, hogy kiadvány helyett egy-egy új szoborral tért haza.
– Előbb csak a család figyelt fel az új szenvedélyemre, aztán az ismerősök is – folytatja Kun István –, így szép lassan minden alkalomra, legyen az születésnap vagy karácsony, mindenki valamilyen szoborral kedveskedett. Talán azért tetszett meg, mert az antikváriumoknak is bagoly a jele.



Sőt, sikerült megfertőznie feleségét is, aki például első boltvezetői jutalmából egycímeres Zsolnay-eozin baglyot vásárolt: nagyjából egy fél kocsi áráért…
– Igazából mindegyiknek saját története van – mosolyodik el a gyűjtemény gazdája –, ha mindet egybefűzném, nagyjából összeállna az elmúlt három évtized története.
Egy kékesformát az egykori taszári polgármester hozta neki Olaszországból, az apróbb, márványból faragottak Oroszországból kerültek a polcokra, Isztambulból kristály- és rézbaglyokkal megpakolva tért haza anno a család, mely még a nyolcvanas években az egyik lánygyermek teljes valutakeretét áldozta néhány alpesi figurára Ausztriában – meglehetősen furcsán nézett rájuk a turistacsoport többi tagja, hiszen akkoriban mindenki videót vagy számológépet hozott a nyugati utakról…

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A klasszikusok mellett ülnek a baglyok
[/caption]

– Egyre nehezebb olyat találnunk, amilyen még nincs itthon – ismeri el, miközben ismét végig néz gyűjteményén. – De nemcsak a boltokban, már az interneten is. Pedig a különböző aukciósoldalakon is rendre szétnézek, ám a legtöbbször azt látom, inkább olyanokat keresnek, mint amik nekem már megvannak. Persze, ha nyernék a lottón, egyből tudnám, hová induljak: Görögországban óriási kultusza van a bagolynak, szent állatnak számít. Természetesen abszolút megértem őket…

Címkék#Taszár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!