Közélet

2011.09.22. 16:35

Éjfélre lemondott: világhírű borokat akart, nem álltak mellé

Megtartotta utolsó falugyűlését Fazekas Ede, Somogysámson polgármestere, másnap pedig lemondott.

Vigmond Erika

- A falugyűlésen történtek álltak a döntés hátterében?
- Nem arra készültem, hogy le fogok mondani. Úgy mentem el a gyűlésre, hogy azzal az anyaggal, ami a birtokomban volt, megfelelő módon ki tudok állni a falu elé. Nem csak arról kellett dönteni, hogy meghatározzuk a kiemelt területeken: milyen növények ültetését engedi az önkormányzat, vagy milyen telepítési távolságokat határoz meg. Ez az alapja lett volna egy olyan önkormányzati vállalkozásnak is – szociális szövetkezeti formában, ami kitörést jelentene a falunak. Az egyetlen kitörést. Ehhez akartam támogatókat találni a falugyűlésen.

- Mégpedig?
- Tizenöt-húsz ember kellett volna hozzá. A szociális szövetkezet számos lehetőséget kínál. Csalódás volt, hogy nem tudtam velük megértetni, hogy például a Böki és az Alsóhegyen azokat a parlagon lévő területeket, melyeket különböző okok miatt nem tudnak megmunkálni, a szövetkezet megművelhetné. Később még a pincék felújítását is bevállalhatta volna.

- Miért fontos ez?
- Somogysámson a Marót-mente észak-keleti kapuja. Olyan földrajzi adottságokkal, olyan fekvéssel, talajjal bír, mint amivel senki a környéken. Világhírű borokat tudnánk adni. A szociális szövetkezeten keresztül birtokokat művelnénk, megoldanánk a hegyben a hiányzó villamosítást, de el tudnék képzelni egy hegyi önkormányzati borozót, ahova be lehetne hozni az őstermelői borokat, de még egy önkormányzati pincét is. Ez hozná a borturizmust, a falusi vendéglátást. Azonban ehhez olyan összefogásra van szükség, amit nem éreztem ezen a gyűlésen.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Volt, akit csodát várt tőle
[/caption]

- És máskor?
- A problémát már akkor, a polgárőrség megalakítása körül kialakult helyzetnél kellett volna érzékelnem. Októberben 3-án választottak meg és csak július 28-án jutottunk el első körben oda, hogy egy alakuló jellegű gyűlést össze tudtam hívni. Nagy nehezen sikerült a vezetőség azon négy emberét megtalálni, akikre szükség van, hogy működjön az egyesület. Akkor is sokan támogattak, hogy persze kell a polgárőrség, de amikor el kellett volna vállalni, mindenki azt mondta: nem ő a megfelelő ember.

- A mostani falugyűlés is hasonló volt?
- Egy olyan társaságot szerettem volna ott látni, amelyik megérti: ebből pénzt, plusz jövedelmet lehet hozni a falunak- nagyon sokat. Tudom, hogy nem három nap alatt. Ott ültem és egy veszekedő, nem egy közös irányba gondolkodó társaságot láttam. Mikor az egyik hozzászóló azt is felvetette, hogy adjanak össze pénzt a hegyi, úgynevezett láncos kereszt felújítására, s arra sem volt senki vevő, akkor nagyon elkeseredtem. Mit akarok én, ezek után? Úgy éreztem, hogy emberileg nem vagyok képes irányítani a települést.

- Az elkeseredettség most is tart?
- Igen. Nem azért, mert lemondtam, hanem azok az emberek, akik hittek és bíztak bennem, vélhetően most úgy érzik, hogy cserbenhagytam őket.



- Nagyon a lelkén viseli a sikertelenséget.
- Előfordulhat. Emberből vagyok. Mikor a választási időszakban tájékoztatót tartottam, egy falusi asszonyka azt mondta: a csodát várják tőlem.

- És?
- Akkor is azt mondtam, csodát nem tudok tenni. Azonban Somogysámson kiaknázatlan lehetőségeit ki kell használni, mert szerintem a falu a 25. órában van. A munkanélküliség megoldására nem látok mást, mint a falusi turizmust.

- Nem ellentmondás: sokan állnak mögöttem, de kevesen mellettem.
- Az egyik legnagyobb eredménye a falunak, hogy olyan közösségek alakultak, akik előreviszik a települést. Hagyományaiban, kultúrájában. Ez egy másik vetülete lett volna a kitörésnek: tőkeerős, gépekkel, szaktudással rendelkező, a borászathoz, mezőgazdasághoz értő emberekkel.

- A siker és a sikertelenség nem egyenlítette ki egymást?
- Nem érzem, hogy egy veszekedő társasággal bármit is el tudok érni. Felkészültem arra, hogy lesznek ellenzői, de arra nem számoltam, hogy azon megy a vita: kinek a 30 centiméterét hogyan foglalja el a másik, s ehhez hasonlók. Pedagógusként azt mondanám, hogy rossz óratervvázlatot készítettem, s ha ez a vizsgatanításom lett volna: megbuktam volna. A falugyűlés után ültem otthon, és azon gondolkodtam: mit lehetne tenni. Azt láttam megfelelőnek, hogy olyan embernek kell átadni a lehetőséget, aki képes összetartani a falut. Éjfélre megírtam a lemondásom.

- Nem volt túl korai a döntés?
- Az egyik falusi is azt mondta: hagyni kellett volna, hogy az emberek megemésszék, hogy mit akarok.

- Megbánta?
- Azt nem, hogy lemondtam. Magát a helyzetet sajnálom, aminek alakulása idáig eljuttatott. Ma már másképpen tenném: kisebb körökben egyeztetnék, s csak utána falugyűlésen.

- Hogyan tovább?
- Egyelőre munkanélküli vagyok.

- Aztán?
- Talán vállalkozásba fogok.

- Somogysámsonban?
- Nem tartom valószínűnek.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!