1956: két hét, mely beírta magát a történelembe

 - A haza végzet, nem pedig trükk és mutatványszám – idézte ünnepi beszédében Giber Vilmos, a Klebelsberg középiskolai kollégium igazgatója Márai Sándort. – Október a megemlékezések, a hősök előtti főhajtás hónapja a magyar ember számára: hatodika a gyászé és a fájdalomé, huszonharmadika viszont az ünnepé.



Giber Vilmos szerint sohasem volt még ilyen megosztott a nemzet, mint manapság. Nem úgy ötvenhatban, amikor nem jutott hely önzésnek, hatalomvágynak, mindenki képes volt az egyéni érdeke fölé emelkedni.
- Sajnos az euforikus napok hamar elröpültek – tette hozzá a kollégiumigazgató -, de az a rövid két hét örökre beírta magát a történelembe. Ötvenhat csillagának fénye beragyogja azt a sötét, nyirkos ködöt, melyet hazugságból szőttel elnyomóink.

A Füred Roxinkör Magyarnak lenni hivatás című előadása után a pártok és civil szervezetek képviselői megkoszorúzták a Hősök emlékművét, s meggyújtották az emlékezés gyertyáit.