Közélet

2011.10.24. 18:31

Munkanélküli-képző bizonyítványgyárak, szakmára mutat a piac

Piacorientált szakképzést sürgetnek a szülők, s átlátható oktatást akarnak a diákokat foglalkoztató vállalkozók. A cél az, hogy a képzés minél inkább közelítse a gazdaság valós igényeit.

Harsányi Miklós

Idejétmúlt, az elhelyezkedésre szinte alkalmatlan bizonyítványgyártó szakok helyett a döntéshozók ezután jobban figyelembe veszik a cégek és az érdekképviseleti szervezetek javaslatait – erre tettek ígéretet hétfőn az Iposz kaposvári fórumán.

Összesen 437 szakképesítés és 1301 úgynevezett szakmai elagázás: a hatályos Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) ennyi szakma szerepel. Ebből is kitűnik: bonyolult gépezet a szakképzés, a vállalkozók szerint egyenesen kaotikus. Miközben az utóbbi időben reformok és átalakítások sorát élte át a szakterület, egyre több fiatal intett búcsút a pályának. Az ok kézenfekvő: se központilag, se helyi szinten nem kapott igazán támogatást a minőségi szakképzés. A következmények lehangolóak. A végzősök zöme nem talált állást, s ez az utóbbi években is százak kedvét vette el a szakmatanulástól. A probléma gyökerét szakértők abban látják: az oktatás egyre inkább eltávolodott a helyi gazdaság elvárásaitól.



Lomhán reagált az új kihívásokra, szinte semmibe vette a vállalkozások gyorsan változó igényeit. S miközben képzés címén tömegesen tanították például az idegenforgalmi- és marketing ügyintézőket, addig a szakoktatók szinte lasszóval fogták a gépi forgácsolókat vagy a villanyszerelőket.
–  Örülnék, ha a formális egyeztetéseket  tisztességes döntések váltanák fel – mondta Székelyfi József, az Iposz kaposvári elnöke. – A gazdaság sorsa múlik a minőségi szakmunkásképzéstől.

Megyénkben tavaly 6800-an kapcsolódtak a szakképzésbe, idén 7190-en tanulnak szakmát. A képet árnyalja, hogy ez a szám magában foglalja a szakmunkásképzőbe járó diákokat és azokat, akik érettségi után kezdtek el szakmát tanulni.
Mi lesz a soron következő divatszakma? Lesz-e egyáltalán ilyen a következő években – sorjáznak a kérdések. Hegesztő, kőműves, gépi forgácsoló, műszerész, burkoló: néhány a hiányszakmák közül. Azok a tanulók, akik ezek közül választanak, jelentős ösztöndíjhoz juthatnak. Ez azonban korántsem jelent minden esetben vonzerőt. Adódik a kérdés: hogyan növelhető a szakmunkásképzés presztízse?

– A megújulás része, hogy főként egyes, felnőtt szakoktatásra specializálódott kontár képzőszervek előbb-utóbb kikerülnek a rendszerből – így Horváth Miklós, a kaposvári Eötvös Lóránt műszaki szakközépiskola igazgatója. Amondó: eleve pozitív döntés, hogy a korábbi négyről ismét három évessé válik a rendszer. Az első osztályosok is sokat foglalkoznak gyakorlati képzéssel, de a második évfolyamosok már sűrűn kijárnak majd a jól felszerelt képzőhelyekre, ahol látják, érzékelik: van értelme a munkájuknak, hiszen értéket teremtenek.
– Végre valahára tudomásul kell venni, hogy egy szakmát csak a gyakorlatban, külső képzhelyeken lehet igazán elsajátítani – húzta alá Horváth.

– Természetesen a két másik oldal, azaz a képzők és a diákokat foglalkoztató vállalkozások érdekeiről sem szabad megfeledkezni.
Az egyik leggyakoribb gond eddig az volt, hogy túlságosan bonyolult volt az adminisztráció és a kedvezőtlen átalánydíjat állapítottak meg. Horváth szerint ha egy csapásra nem, de fokozatosan azért eltűnhetnek ezek a problémák. Nagy fegyverténynek tartotta, hogy a szakmunkás tanulókat képző vállalkozók jövőre előreláthatóan 400-500 ezer forintot is visszaigényelhetnek az adóalapjukból, így több jut fejlesztésre.

Somogyban ma 23 szakképző iskolában folyik a képzés. Az állam azonban seregnyi területen átveszi az önkormányzatok feladatát, 2012. elejétől a Somogyi TISZK is központi irányítás alá kerül. Szamosi Lóránt főigazgató szerint "nincs tuti recept", azaz több féle külföldi modell létezik a szakképzésben, a külföldi eredményeket érdemes a hazai viszonyokra alkalmazni. Esetükben három éve lezajlott az integráció, s a holland minta alapján működik a TISZK. Szamosi osztja az Iposz-vezetők álláspontját: bármilyen modellt is vezessenek be, a szakképzés alfája és omegája a gyakorlatközpontúság.


Havi 197 ezer forint tanulóbér

Jókora különbségek adódnak a német és a magyar modell között – hívják fel szakértők a figyelmet. Amíg külföldön a diákok 65 százaléka rendelkezik tanulószerződéssel, addig idehaza ez az arány 49 százalék. A gyakorlati képzés ideje Németországban évenként 1440 óra, Magyarországon – évente – 32-36 oktatási hét szerepel a tantervben. Látványos különbség van az átlagos tanulóbérek között: a németek diákok – átszámítva – havi 197 ezer forintra számíthatnak, nálunk legfeljebb 65-70 ezer forintot kaphatnak.

– Nélkülözhetetlen a szakképzés megújítása – hangoztatta Bátori Zsolt, a megyei önkormányzat humánszolgáltatási főosztályának osztályvezetője. – Ebben a folyamatban kiemelt jelentősége van annak, hogy megnézzük: mi az, ami rövid és hosszú távon is jó a megyének és a helyi gazdaságnak.
A beígért nagy változásokat nehezen követik a kisvállalkozók. Már aki megmaradt a rendszerben, hiszen az Iposz-tagságnak pár százaléka foglalkozik képzéssel. Solti Gábor nemzetközi- és oktatási igazgató rámutatott: a vállalkozók készek a segítségre. Csakhogy ehhez meg kell teremteni az anyagi és struktúrális hátteret, ez szükséges a rendszer fennatartásához.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!