Közélet

2011.11.01. 17:24

Csendes megemlékezés a pislákoló gyertya lángjánál

Mintegy százezer ember fordult meg a hosszú hétvégén, halottak napján a kaposvári sírkertekben.

F. Szarka Ágnes

Mintegy százezer ember fordult meg a hosszú hétvégén, halottak napján a kaposvári sírkertekben. A rendőrségnek és a polgárőrségnek köszönhetően a hatalmas forgalom sehol sem okozott gondot.
– Minden rendben zajlott az elmúlt napokban a kaposvári temetőkben, sírkertekben – mondta Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója. – Csak egy kisebb baleset történt: egy hölgy elesett a sírok között és valószínűleg eltörött az orra. Őt a mentők kórházba szállították. Egy elveszett pénztárcát találtunk, amit vissza is juttatunk a tulajdonosának. Kisebb viráglopásokról kaptunk jelzéseket, de a rendőrség és a polgárőrség állandó jelenléte megtette jótékony hatását. A négy nap alatt mintegy százezren fordultak meg a kaposvári temetőkben, akadtak szép számmal, akik több alkalommal is.

A temetőkben a konténereket naponta ürítették, így azok is rendezett környezettel találkoztak, akik kedden jártak a temetőkben.
– A falevelek hullása ebben a kellemes őszi időben lelassult – mondta Puskás Béla –, így az elszállításuk nem okozott problémát. Az tény, hogy óriási tumultus alakult ki a temetők környékén és a környező utcákban. A parkoló autóktól lépni sem lehetett. Sőt! Sokszor percekig kellett keringeni egy szabad helyet keresve. A kellemes őszi idő hatásának is köszönhetően az autósok még ezt is meglehetősen higgadtan vették tudomásul, ahogy a temetőkbe hajtási tilalmat is. Csak olyan személygépkocsit engedtünk be a nap folyamán, amivel valóban mozgáskorlátozott személyt szállítottak.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Közös gyertyagyújtás a Keleti temetőben
[/caption]
– Az elmúlt négy napban a somogyi temetők környékén jelentősebb, személyi sérüléssel járó baleset nem történt – erősítette meg Bíró Gábor, a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószolgálatának vezetője.

Az emlékezés gyertyalángjai

A hét végén, elején benépesültek a somogyi sírkertek is. Sokan, ha máskor nem is, de évente egyszer halottak napján keresik fel távoli szeretteik sírját. Az emlékezés mellett alkalom találkozni az élő rokonokkal is. Szinte elbillent a város az elmúlt pár napban. A városközpontban szinte nem lehetett embert látni, ha igen az is virággal a kezében ballagott a temető felé. A sírkertek környékén ugyanakkor hatalmas volt a tumultus.
– Jegyezzétek meg, hol parkoltunk le, ne kelljen a kocsit keresgélni – szólt egy férfi a családja után, miközben azok már a temető bejáratánál jártak, miután átvergődtek a virágárusok sokadalmán.
– Aki még nem vette koszorút, itt megteheti – mondta az egyik árus. – Többen megrendelték előre, nem kell távolról cipelni, szinte helyben megkapják és nem drágább, mint bent a városban.

– Budapesten élünk – mondta Dudics Enikő –, évente egyszer jövünk a kaposvári temetőbe férjem imádott nagymamájának a sírjához. – Ilyenkor végiglátogatjuk a rokonságot: unokatestvéreket, nagynéniket, nagybácsikat, barátokat. Ez évek óta szinte már szertartás nálunk.

– Az imbolygó gyertyák, mécsesek pislákoló fénye, a cukorgyár semmivel össze nem hasonlítható illata, a szitáló köd és a csend, nekem misztikussá teszi a temetőt – mondta egy fiatal nő. – Év közben is rendszeresen kijárok szeretteim sírjához, de ez a hangulat semmivel sem hasonlítható össze.

– Anya! Te is meg fogsz meghalni? – kérdezte egy három év körüli kisfiú mérhetetlen aggodalommal a hangjában, miközben gyertyát gyújtottak a nagyszülők sírjánál.
– Igen kicsim!
– Mikor?
– Remélem még sokára!
– Akkor jó! Majd neked is gyújtok gyertyát! Jó lesz? – és már fordult is el, talán mert az egyik mécsest elfújta a szél.
– Jó! – fordult el az édesanyja is, hogy ne lássa a gyermek, a kibuggyanó könnyeit.



Közben szinte hömpölygött a tömeg a sírok között. Emberek tértek le az utakról, keresték szeretteik sírját. Akadt, aki már nem találta meg.
– Valahol itt volt drága jó anyám nagyapjának a sírja – mondta egy középkorú asszony. – Vele minden évben gyújtottunk a papánál is gyertyát. De édesanyám meghalt, és én nem találom a sírt. Úgy tapasztaltam, hogy az unokák talán még tudják, hogy hol nyugszanak a nagyszülők, de a dédunokák már nem. Én nem is akarok ilyen gondot okozni a gyerekeimnek, unokáimnak. Az a kívánságom, hogy várjanak össze minket a párommal, aztán a hamvainkat együtt szórják szét. Ne legyen lelkiismeret furdalásuk, hogy nem voltak a temetőben. Nem is kell. A szívükben éljünk tovább és ne egy hideg kő alatt.  Egy szál gyertyát halottak napján pedig otthon is meg lehet gyújtani. Nincs igazam? – kérdezett vissza. – Bár mindenki döntse el maga!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!