2011.11.12. 07:09
Kirekesztve: utcai sorsok és elfolyó segélyek a mínuszokban
Még csak éppen szorosabbra húzzuk magunkon a hirtelen jött hideg elől a kabátot, a kaposvári utcákon élő mintegy százharminc-száznegyven embernek a legnehezebb időszaka kezdődik, amin a szociális munkások takarókkal, meleg teával, étellel tudnak enyhíteni.
Akik segítenek...
[/caption]
Szinte minden utcán élő hajléktalant név és búvóhely szerint ismernek. Pénteken hárman keltek útra meleg takarókkal. Róluk akartunk beszélni a szociális munka napján, de mindig a gondozottjaiknál kötöttünk ki.
– A tavaszi, nyári időszakban térképezzük föl, ki hol lakik – mondta Kovács Gabriella szociális munkás. – Ezen a területen például két pár él egy-egy sátorszerű tákolmányban. Nélkülünk megfagynának. Meg kall találni a módját, hogy ne csak takarókkal tudjunk segíteni. A legtöbb ember úgy van velük, úristen undorító, büdös hajléktalan, nem tekintik embernek. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy hajléktalanokkal foglalkozom. Aztán egyszer önkéntesként megjelentem a szállón és ottmaradtam, mert ők azok, akikkel senki nem hajlandó törődni. Ehhez a munkához persze hatalmas mennyiségű tolerancia kell. A hajléktalanok ma már tudják, hogy nincs sok választásuk, elfogadnak bennünket. Az ellátórendszer olyan amilyen, szorítja őket kifelé, mi pedig azért vagyunk, hogy segítsünk rajtuk.
– Mindenképpen emberekkel akartam foglalkozni – mondta Nagy Bernadett szociális munkás –, a hajléktalan ellátás közel áll hozzám. Mindenki elfordul tőlük, ugyankor jó látni, hogy kezd megváltozni a viszonyunk. Ma már bejönnek hozzánk a hajléktalan szállóra. Eddig mereven elutasították. Azt mondták, szó sem lehet róla, ma pedig egyre többen gondolják úgy, hogy inkább bejönnek aludni mint megfagyjanak az utcán.
– Így a tél elején kiviszünk mintegy száz takarót, aztán menetközben pótoljuk – mondta Mészáros László szociális munkás – a teajáratot pedig mindennap útnak indítjuk. Télen, nyáron viszünk ruhát is. Mosni, fürödni tudnak bent a szállón. Egyre többen akarnak tisztálkodni. Persze van, aki nem hajlandó. Akkor jönnek a különböző bőrbetegségek, rühesség és hasonlók. Van aki közel húsz éve hajléktalan Az utcán töltött egy év, öt évet jelent egy átlagembernek. Van olyan hajléktalan a városban, aki 35 éves, de úgy néz ki, mintha 65 lenne. Neki szereztünk egy kerekes széket is. A napi adagjuk hét-nyolc liter bor, a szociális segély egy nap alatt lefolyik a torkukon, utána jön a kéregetés. Kemény dolog megélni fedél nélkül, alkalmazkodni az utcához. Van még tennivalónk...
