Öt év alatt négy választás, Karád küzdelme a „falubékéért”

– Fellélegzett itt mindenki – mutat maga mögé egy, a karádi polgármesteri hivatal ajtaján éppen kilépő hölgy, a vasárnapi választás eredményére utalva. Mire kérdezném, hivatali dolgozó-e vagy ügyfél, már el is tűnik a posta irányában.
– Hallom, mosolygós kedvű dolgozók fogadták – mondom Schádl Szilárdnak, aki első polgármesteri munkanapját kezdte kedden reggel. – Ha így hallotta, bizonyosan így van – feleli a vasárnap megválasztott faluvezető (34 éves, közgazdász, egy gyermek édesapja, születése óta Karádon él). – Magam is azt remélem, hogy oly sok viszály után most már a nyugodt légkörű munka időszaka következik.

Ráférne ez Karádra, hiszen nem is olyan régen, 2007 végén egy ízben már föloszlatta magát az akkori képviselő-testület, s 2008 januárjában is új választásokat tartottak a mostanihoz hasonlóan. Sűrűn járnak tehát az urnákhoz a karádiak, Schádl Szilárd szerint azonban most a testület összetétele talán garancia arra, hogy vége a 2006 óta tartó vitasorozatnak.
 – Tavaly októberben azért jelöltettem magam képviselőnek, hogy ha bejutok, lesz rá négy évem megismerni az önkormányzat működését – emlékszik vissza a polgármester. – Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan „csatasorba” kell állnom. De nem várhattunk tovább, a megosztottság olyan méreteket öltött és annyira nem tudtunk tovább együtt dolgozni a korábbi polgármesterrel, hogy nem volt más választásunk, mint az új választás.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Schádl Szilárd, Karád új polgármestere bízik a szebb jövőben
[/caption]

A megosztottság az új faluvezető szerint közel sem csak a testület munkáját bénította meg.
 – Két nyugdíjas klub működik, ez is sokat elmond a karádi állapotokról. Idősek és fiatalok se értettek szót. Nincs munka, se szórakozási lehetőség, így aztán nem csoda, hogy aki csak tud, elmenekül a faluból. Ezt a folyamatot lenne jó visszafordítani.

Kisbusz, körzeti megbízott rendőr, a templomfelújítás befejezése, a híres karádi népművészet és a néptánc hagyományainak ápolása, turistavonzó fesztivál, tiszta utca mozgalom, őstermelői piac – szemezgetek az új polgármester kampányleveléből, s mondom neki, hogy három év múlva bőven lesz mit számon kérni rajta.
– El kell kezdenünk végre dolgozni – feleli. – Eddig alig pályáztunk, pedig jóval többet lehetne. A mezőgazdaságnak van múltja Karádon, hatalmas földterületeinkhez számos támogatott program kapcsolható, munkahelyeket lehetne teremteni az agrárium révén. E téren magam is sokat tudok segíteni, közgazdász és pénzügyi szaktanácsadó végzettséggel az agrárkamaránál dolgozom főállásban, amit meg is tartok, tiszteletdíjas polgármester leszek. Azt remélem, hogy a falu megosztottsága is szűnik, ha majd látják, hogy idősek és fiatalok is együtt tudnak tenni a községért. 

Az ezernyolcszázas évek második felében Karád még Tabbal és Kötcsével versengett a járási székhely címért. Azóta nagyot fordult a világ; nem ennyire régen, az ötvenes-hatvanas években is még négyezernél is többen lakták a falut, ma már alig ezerhétszázan. Jó néhány omló-málló épület hirdeti: a múlt dicsőbb lehetett a jelennél. Az iskola épülete viszont kirí a községközpontból a maga takarosságával. Az épület előtt Kodály Zoltán szobra, aki 1933 és 1936 között gyakran megfordult a településen karádi népdalokat gyűjteni. A falon pedig Gárdonyi Gézára emlékeztet a tábla, „állíttatta a somogyi vármegye tanítósága, 1924”, az író ugyanis tanított a karádi oskolában. Akkoriban persze nyilván több diák koptatta a padokat.



Schádl Szilárd szerint azonban ma is ragaszkodnak az iskolához és az óvodához, ezek nélkül szerinte a község jövőjét adnák föl.
 – Iskolafenntartásban Balatonlellével társultunk, előtte Andoccsal közösködtünk; néhány éve a tabitól a fonyódi kistérséghez ment át a falu. Minden partnerrel sikerült összeveszni, most ezeket a kapcsolatokat is rendezni kell, van tehát teendő bőven – jegyzi meg a polgármester, akit négyen-öten is várnak az ajtaja előtt. Pedig ez még csak az első munkanapja.

Vágó műsora, avagy a polgármesterségen dőlnek-e el a dolgok?

– Azt reméljük, hogy jobb lesz – mondja egy cekkert cipelő asszonyság a hétköznap reggel ellenére meglehetősen forgalmas karádi faluközpontban, a Muskátli italbolt-Karád ABC-Rudi ABC alkotta háromszögben.
– Miért, eddig rossz volt? – faggatózom, de csak legyintést kapok válaszul.
– Én itt születtem, nekem elhiheti: nem lesz jobb – bizonygatja a Muskátli irányából érkező bojtos sapkás férfi. – Elmehetnének ezek mind a Vágó műsorába, a fele se igazba, hiszen ígérni még mindenki tudott...

– Én nem voltam szavazni – hárítja el az érdeklődést egy ifjú hölgy a Rudi ABC ajtajában, majd politológusi szintű mondattal folytatja távoztában: – Úgyse a polgármesterségnél dőlnek el a dolgok, hanem a minisztériumban.
– Korai még a kérdése, kedvesem – így egy fejkendős néni a fölállványozott katolikus templom tövében arra, hogy mit vár a lezajlott választás után. – De azért csak-csak jobban csinálják majd az újak, mert az örökös veszekedésből már elég volt.
– Egy éve lakom itt, városból jöttem, és nekem nagyon furcsa, hogy nem tud összetartani egy ilyen kis faluközösség – toldja meg beszélgetőtársa, egy jóval fiatalabb hölgy. – Nagyon nehéz lesz itt összefogást teremteni. De most, hogy új a polgármester és a testület, megint meg lehet próbálni...