Közélet

2012.03.02. 07:48

Húsz éve őrzi a titkot: miért robbantották be a rakétasilót?

A hármas rakétasiló ajtaja tárva-nyitva, de a hatalmas, henger alakú hangár újabb, már zárt ajtóban végződik néhány tíz méter után. Vajon mi lehet mögötte? Úgy tudni, az oroszok berobbantották, mielőtt elmentek.

Fónai Imre, Vigmond Erika, Vas András

A laktanyák, katonai épületek, amelyek mára az enyészeté lettek, vagy a területileg illetékes önkormányzatoknak sikerült nagy nehezen hasznosítani az épületeket. Kormányzati szinten több kezdeményezés mellett 1997-ben írtak ki a szovjet ingatlanok hasznosítására nagyobb pályázatot, amelynek egyértelműen az önkormányzatok lettek volna a kedvezményezettjei. Az akkori árak szerint a Magyarországon még hasznosítatlan ingatlanok értéke 24,3 milliárd forint volt. A hasznosítás végül felemás sikerrel zárul, mert azokat az ingatlanokat, amelyek jó helyen feküdtek, szétdarabolva értékesíteni lehetett, míg a külterületi nagy komplexumok nem kellettek senkinek, vagy jócskán áron alul sikerült megszabadulni tőlük.

– Húsz éve, 1992-ben hoztam a vállalkozásom az egykori igali szovjet laktanyába – emlékezett Galántai János, a Pek-Snack Kft. ügyvezetője. – Ha úgy nézem, szerencsém volt, ugyanis itt egy lokátoros elitalakulat szolgált, így messze nem okoztak olyan károkat, mint általában. Környezetszennyezést például nem tapasztaltunk, így talajcserét sem kellett végeznünk.

Persze ettől még akadt munka elég. Bár valóban 70 tiszt és tiszthelyettes, és az őket kiszolgáló egységek éltek Igalban, azaz nem amortizálták le a végtelenségig a laktanyát, az épületeket így is szerkezetig vissza kellett bontani, s újjáépíteni, a közműveket is fel kellett újítani, a hiányzó elemeket megépíteni.
– A mostani irodaépületünk 16 lakásos tisztiház volt – tette hozzá. – Még az aljzatbetont is fel kellett bontani, nem volt két egyforma szint az épületben. Új utat építettünk a főútig.

Galántai János három részletben vásárolta meg a 16,5 hektáros területet, mely a szovjetek kivonulása után előbb a kincstári vagyonkezelőhöz, majd az igali önkormányzathoz került.
– Harmincöt éve élek a településen – magyarázta –, egyfajta lokálpatriotizmus is motivált, amikor az egykori laktanyában telepedtem meg a cégemmel. Az önkormányzat is örült neki, hiszen csak költségei voltak a területtel, őriztetnie kellett, mert elkezdték széthordani az épületeket.

A fagyasztott pékáru üzem a legénységi szállás egykori 600 négyzetméteres épületében kezdett működni, ma már éppen tízszer ekkora területen dolgoznak, a kezdeti méretekre az épület födémzetéből lehet következtetni: a szovjet érából örökölt szárny betonteteje eltéveszthetetlen.
– Felújítottuk a többi épületet is, melyeket elsősorban raktárként használunk – mondta Galántai János –, csak az egykori kultúrházzal és a volt kantinnal nem tudtunk mit kezdeni.

Ha csak ennyi gond lett volna minden szovjet objektummal, kifejezetten sikeres lenne a hasznosításuk, ám nem egyszer nemhogy szellemlaktanyák, de szellemvárosok – például a veszprémi Szentkirályszabadja – maradtak az ideiglenesen hazánkban állomásozott csapatok végső búcsúja után. Nagyatád és Tarany sorsa szerencsére inkább Igalhoz hasonlít, ha nem is született tökéletes megoldás, ám mégis hasznosították a területet.

Nagyatádon 1982-ig működött szovjet laktanya, a taranyi lokátorállomást kiszolgálóknak ekkorra készült el a bázisuk a városon kívül.
– Határőr-kiképző laktanyaként funkcionált a terület – mondta Bődi Ferenc ezredes, a helyőrség utolsó parancsnoka –, majd amikor az alakulat Nagykanizsára került, jöttek a szovjetek. Harminc évvel ezelőtti távozásuk után a büntetőszázad került az objektumba, azaz ez lett a futkosó.
Mely 1993-ban szűnt meg, a laktanya ezután az önkormányzathoz került. Megpróbálta hasznosítani: többek között ipari park és kutyamenhely működik itt. A szovjet katonai lakótelepen ma civilek élnek, míg a taranyi lokátoros bázis több tulajdonosváltáson is átesett, jelenleg fafeldolgozó üzemel a hajdani támaszponton.

Pikkelysömörösöket gyógyító egészségügyi centrum biztosan nem lesz a tabi egykori szovjet laktanyából, az eddig ilyen terveket dédelgető vállalkozó föladta elképzeléseit és ezzel együtt a hatalmas ingatlan egy részének tulajdonlását is. A szovjet katonák által több mint két évtizede elhagyott helyőrséggel kapcsolatosan még pereskedett is a szomszédjaival, a hajdani laktanyában szintén résztulajdonos gazdákkal a területen átvezető út miatt, de veszített.
Tabról már 1990-ben megkezdték a kivonulást a szovjet csapatok – azóta mállanak az épületek. Csak a legenda frissül időről-időre, hogy Tabon atomrakétákat is tároltak. Az elmúlt két évtizednek el kellett telni ahhoz, hogy Szentesi György katonai szakértő, nyugalmazott mérnök ezredes konkrétumokat mondhasson, ténnyé formálva a szóbeszédet.

– Magyarországra kétféle atomfegyvert telepítettek – magyarázta a szakértő –, tüzérségi ballisztikus rakétákkal célba juttatható atomtölteteket, illetve atombombákat harci repülőgépek számára. A Magyar Néphadsereg állományában csak atomképességű tüzérségi hordozórakéták és indítóállványok voltak. Az atomfejeket háború esetén úgynevezett találkozási pontokon adták volna át a szovjetek. A szovjetek rakéta- és atomtöltet-raktárbázisai a Dunántúlon voltak. Hordozórakéta-bázist tartottak fenn a Tab melletti szovjet laktanyában is, ahol kilenc rakétát tudtak egyszerre tárolni. A hozzájuk tartozó atomfejeket a Nagyvázsony melletti szovjet laktanya két, föld alatti raktárából szállították volna a szovjet és a magyar tüzérségi rakétás egységeknek. Magyarországon csak mobil indítóállványokról bevethető ballisztikus rakéták voltak, silóból induló interkontinentális rakéták nyomaira nem bukkantunk.

A három rakétasilót magunk is megtekintettük. A hármas számmal jelzettnek az ajtaja tárva-nyitva, de a hatalmas, henger alakú hangár újabb, már zárt ajtóban végződik néhány tíz méter után. Vajon mi lehet mögötte? Úgy tudni, az oroszok berobbantották, mielőtt elmentek.

1997-ben nyílt rá jogszabályi lehetőség, hogy az önkormányzatok megkapják a területükön levő laktanyákat ingyen, ha három hónapon belül kérik s nincs más olyan jelentkező, aki pénzt is ajánlana. Vita alakult ki akkor a tabi és a tengődi önkormányzat között, hogy valójában melyik település területén is van az egykori katonai létesítmény. Tab végül fizetett Tengődnek 11 millió forintot, ennek fejében tulajdonába került a laktanya egyik fele, a volt tiszti lakások, az étkező és a kiszolgálóhelyiségek.

„Egy kaposvári és egy budapesti cég vette meg az egykori katonai objektumból a csaknem 12 hektár erdős területet a hozzá tartozó 12 épülettel együtt a tabi önkormányzattól” – adta hírül lapunk 2005-ben.
De azóta is csak omlik, mállik...

Silov tábornoké az utolsó cipőnyom

Az „ideiglenesen hazánkban állomásozó” Déli Hadseregcsoport 1990 márciusában kezdte meg kivonulását Magyarországról. A felszereléseket, harcászati eszközöket és a lebontott laktanyák épületelemeit a záhonyi átrakó pályaudvaron létesített katonai rakodóbázison pakolták át szovjet vagonokba. A több mint egy évig tartó költözködés során a katonák naponta egy-egy szerelvényt indítottak útnak. A kivonulást Matvej Burlakov tábornok készítette elő, akit ezután a Nyugati Hadseregcsoport élére neveztek ki.

A felszerelés elszállításával párhuzamosan zajlott a személyi állomány kivonása is. Az első katonavonat 1990. március 13-án egy Veszprém megyei harckocsiezred gépesített lövész zászlóalját vitte a Szovjetunióba. A elkövetkező tizenöt hónap alatt összesen másfélezer, katonákat és eszközöket szállító szerelvény követte, az utolsó 1991. június 16-án a felszámolt rakodóbázisok felszereléseit vitte magával. Az utolsó szovjet katona, Viktor Silov altábornagy, a hazánkból kivonult Déli Hadseregcsoport parancsnoka 1991. június 19-én 15 óra 01 perckor a záhony-csapi hídnál lépte át a magyar határt.

Húsz év után visszatértek az oroszok Sármellékre

Visszatértek az oroszok a sármelléki repülőtérre – számoltunk be az első, Moszkvából érkező charter-járatról, ami 131 utassal landolt tavaly a FlyBalatonon.

A mintegy 380 hektáros területet 1961 telén kapta meg a Herszonból érkező szovjet vadászezred. 1990. október 5-én a MIG 29-sek utoljára sorakoztak fel a sármelléki reptéren, ami köré kisebb „katonaváros” épült. A szovjet hadsereg 1991-es kivonulása után jelentős kerozin-, benzin- és gázolajszennyezés maradt a területen, a reptéri lakótelep 177 épületének zöme is tönkrement. 4,4 milliárd forintos beruházással a két évtizede napirenden lévő kármentesítés tavaly októberben elkezdődött, a tervek szerint 2015 májusában fejeződik be.

A repülőteret 1991-től 1995-ig a Balaton Airport Kft. üzemeltette, s alkalmassá tette a polgári használatra. A társaság 1996-ban indított pert a magyar állammal, mint tulajdonossal szemben, a kereset szerint ugyanis nem térítette meg a beruházás költségeit, és tendert sem írt ki a reptér hasznosítására. A sármelléki és zalavári önkormányzat ennek a követelésnek a terhével kapta meg 2004-ben az orosz légi kikötőt és területét, vele együtt a kármentesítési feladatot. A repteret ugyanezen évben bérbe is adták 99 évre szóló használattal az ír és magyar üzletemberek által alapított Cape Clear Avitation (CCA) Kft.-nek. 2008-ban a gazdasági válság megpecsételte a több mint 800 millió forintos adósságot felhalmozó cég sorsát, a repteret 2009 őszén kénytelen volt bezárni. A tartozások miatt felszámolási eljárás is indult a CCA ellen. Közben a Balaton Airport Kft. megnyerte a pert, a 200 millió forintos követelés miatt nemrég végrehajtási jog bejegyzése iránti kérelmet jegyeztetett be a földhivatalnál.

A FlyBalaton 2010 tavaszán nyitott újra, miután az itt lévő ingatlanokat és eszközöket a felszámoló Vectigalis Zrt. bérbe adta az SCD-csoporthoz tartozó FB Airport Kft.-nek. Az SCD Csoport 2011. augusztus elején eladta a FlyBalaton repülőtér hosszú távú bérleti és üzemeltetési jogát a Turisztika Hungária Kft.-nek. A Vectigalis, miután megegyezett a Turisztika Hungária Kft.-vel a működtetésről, meghirdette értékesítésre egymilliárd forintért a reptéri ingatlanokat.



A szezon tavaly októberben zárult a légi kikötőben, akkor köszönt el az utolsó szerződött menetrend szerinti járat a FlyBalatonon. Szeptember végéig a nagygépes forgalomban tizenkétezren, magángépek utasaiként pedig ötezren fordultak meg Sármelléken. Ezen kívül a FlyBalatonon keresztül 317 tonna árut szállítottak. A sármelléki légikikötő működtetése a nyugat-magyarországi turizmus meghatározó bázisaként szerepel a tervekben.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!