Közélet

2012.03.15. 07:57

Sajtó nélkül nincs szabadság!

Bár egyre többen hasonlítják ahhoz, ma nincs új Rákosi-korszak Magyarországon. Még nincs zsarnokság. De a sajtószabadság ügye nem áll jól. Csorbul. Pedig nem véletlenül követelték az 1848-as ifjak, Petőfiék 12 pontjuk közül az elsőben a sajtó szabadságát.

Czene Attila felelős szerkesztő

Nagyon fontos lenne, hogy az állampolgárok, az adófizető emberek megtudhassák: mi és miért történik az országban. De – s ez többé-kevésbé mindig így volt – a hatalom birtokosai nagyon nem örülnek a kérdéseknek. Nem, vagy csak lassan válaszolnak, szakemberek nyilatkozatai helyett sajtószóvivők szűrik a híreket, s önreklámmal felérő közleményekkel akarnak tájékoztatni. Emiatt fordulhat elő, hogy nemzetközi mérések szerint is rosszabbodik a véleményszabadság Magyarországon. Persze, nem a számok, a grafikonok az igazán fontosak, hanem hogy miképpen érezzük magunkat a bőrünkben. Az egyre növekvő többség bizony nem jól. Pedig az embereknek – így a Somogyi Hírlap újságíróinak – nem érdekük, hogy az ország gazdasága ne növekedjen, s rossz legyen a hangulat, inkább drukkolnak, hiszen ők is itt élnek, itt kapnak fizetést, itt vásárolnak.

A mindenkori hatalomnak az a szándéka elfogadható, hogy saját gondolkodása, céljai szerint alakítsa a törvényeket, s ezzel terelgesse az embereket a mindennapok, közte a munka világában. Az viszont elfogadhatatlan, hogy megpróbálja meghatározni, kordába zárni, hogy miről, hogyan gondolkozzunk, beszéljünk. Most ezt is teszi. Persze érthető – de nem tolerálható – ez, hiszen a sajtó figyelmeztetheti arra a rövidebb emlékezetű állampolgárokat, hogy a politikus mit ígért, s ezek közül mit nem tartott be. A megvalósulás aránya pedig kétségbeejtően rossz.

Az állami-önkormányzati pénzből fenntartott tévékben, rádiókban, újságokban és internetes felületeken a kormányzat vég nélkül ismételgeti üzeneteit, kontroll nélkül. Ez a média együtt mozog a politikusokkal, akik esetleges rossz döntéseik korrekciója helyett másokra mutogatnak, s a nyomás egyre nagyobb, ahogyan a gazdaság állapota és az emberek megélhetése romlik. Az ott dolgozó újságírók közül ki jobban, ki rosszabbul viseli sorsát, s minden bizonnyal a családja megélhetése jár a fejében, amikor önkorlátozást gyakorol, s elfelejt kérdezni. A magánpénzből működő országos politikai napilapok már csődbe juthattak volna, ha nem segíti őket pénzzel, hirdetésekkel és belterjes információkkal valamely párt; mind a négyet olvasni kellene, hogy talán kibogozhassuk a lényeget, az igazságot, ami egy átlagember számára teljesen reménytelen. S úgy tűnik, még a sikerek kommunikálásánál is fontosabb a rendszerbe belesimuló médiák támogatása; így fordulhat elő, hogy alig olvasott, alacsony presztízsű helyi lapocskában adnak föl közpénzen hirdetést az Európai Unió által finanszírozott fejlesztésekről, nem pedig ott, ahol lényegesen nagyobb közönséghez jutna el. Vége lesz majd ennek egyszer, de addig is gátolja a piac ár-érték alapján történő, normális működését.

A sajtószabadság elsősorban nem az újságírókról és a lapról, tévéről szól. A sajtószabadság szelep, amely lehetővé teszi, hogy ne csak négyévente, a választásokkor tudjuk megbeszélni közös dolgainkat. A szabad sajtó kulcsszerepet játszhat a demokráciák fenntartásában; tükröt tart, szembesít. Mindig is az volt, az lett volna a dolga, hogy kérdezzen a közpénzeket elköltő hatalomtól, s emiatt nem szabadna megharagudni rá most sem. A szabad sajtó egy normálisan működő hatalom számára nem ellenség. De vajon miként vélekedhet ezen egyetemes értékről és emberi jogról az a középiskolás diák, akit újságírónk a minap arról próbált megkérdezni: mit gondol az 1848-49-es forradalomról és szabadságharcról, de válaszolni nem tudott, mert nem érkezett meg erre a megyei kormányhivatalból az engedély? Mi lett volna ebben a nyilatkozatban elfogadhatatlan, veszélyesnek gondolható, amiről ilyen magas szinten kell dönteni? – ez teljesen érthetetlen. Hasznosabb volna nagy levegőt venni, és tényleg szóba állni az emberekkel. A sajtón keresztül, aminek ezt segíteni a dolga. Az ellenvélemény nem csak rombolhat, tanulságos lehet, gerjesztheti az átgondolást, a közmegelégedésre inkább számot tartó építkezést.



A Somogyi Hírlap kiadója erős gazdasági alapokon áll, emiatt is független. Vagdalkozás nélkül, feladatunkat nagyon komolyan véve, szándékunk szerint korrektül tesszük a dolgunkat. Biztosak vagyunk abban, hogy olvasóink nemcsak arra kíváncsiak, hogy mi történt a szomszédjukban, hanem arra is, hogy mit és miért éppen úgy döntenek a fejük fölött (az ő adójukból), ezért is megértik, elfogadják törekvésünket, s örülnek neki. Számunkra ez az igazán fontos, ezt kell szem előtt tartanunk.
Ezért kérdezni fogunk holnap is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!