Közélet

2012.06.24. 08:39

Puzsér Róbert: a helyzet rossz, én reális vagyok!

Egy ország hallgatta leesett állal, s nem ritkán bicskanyélre fonódó ujjakkal a kritikáit a Csillag születikben. Mások viszont nagyokat bólogatva helyeseltek mondandója hallatán.

Vas András

– Hányan akarták eddig megverni?
– Még senki – felelte Puzsér Róbert. – De ebben biztosan közrejátszik, hogy az emberek általában konfliktuskerülők.

– Ezért verte ki annyira a biztosítékot a pacekba nyomott, kevéssé átfésült kritika?
– Bár az is jól látszik, hogy sokakban van igény a konfrontációra, túlságosan konformista a társadalom, ami nagyon nem jó.

– Talán ettől lett ilyen visszhangos a tévészereplése.
– Nincsenek hozzászokva az emberek a nyers őszinteséghez.

– Sejthette, ilyenek lesznek a reakciók, mégis vállalta a zsűritagságot.
– Mert így nagy nyilvánosság előtt fejthettem ki a kritikai nézeteimet a kultúráról, a médiáról, a piacról, a globalizációról, az elitről, a társadalomról.

– Korábban elég velősen leírta: korrupt a politika, hitvány a média, nívótlan a kultúra. Az utóbbi két minősítés alapján meglepő, hogy mégis beült a műsorba.
– Nem volt egyszerű döntés, egy hétig gondolkodtam, miután felkértek.

– Megbánta?
– Csak meglepődtem. Sokkal nagyobb botrányt okoztam, mint amire számítottam.

– Elégedett?
– Igen, tulajdonképpen elégedett vagyok.

– Mindig ilyen konfliktuskereső volt?
– Ez csak a látszat. Aki csupán arra figyel, hogy hogyan mondok valamit, az könnyen megutál, viszont aki arra fókuszál rá, hogy miről beszélek, az akár meg is kedvelhet, megkezdődhet egy közös gondolkodás, hovatovább még szimpátia is kialakulhat. Amit a Csillag Születikben láttak tőlem: én vagyok. A teljesítményt és jó ízlést következetesen számonkérő zsűri hallatlanul önazonos szerep volt a számomra.

– A műsor készítői próbálták csitítani?
– Jogi lehetőségük nem volt rá, a szerződésem nem szegtem meg. Persze szóltak, hogy ez vagy az most sok volt, esetleg sokk volt... Olykor igazat is adtam nekik, olyankor hallgattam rájuk.

– Idéznék: Rohadjon ki a szívem, ha tovább engedem jutni! Élő adásban... Szinte látom magam előtt a rendezőt...
– Felvételről ment le. A kreatív producer szándékának megfelelően került a képernyőre.

– Vitte a népnevelői hajlam?
– Kár lenne tagadni, van bennem valami ilyesmi is.

– Siker?
– Mi számít sikernek? A műsor előtt az volt a kérdés számomra, hogy a bulvár használ-e majd engem, vagy fordítva. Visszatekintve, azt hiszem, nem jöttem ki rosszul a dologból.

– Végre egy optimista mondat!
– Nem vagyok pesszimista. A helyzet rossz, én pedig reális vagyok. A RadioCafén két és fél éven át vezettem egy magazint, melyben több, mint nyolcszáz filmről volt szó, s ebből legalább hétszáznyolcvanat dicsértem, magasztaltam, rajongtam értük, áradoztam róluk. Kritikus vagyok, aki elmondja a véleményét, aki képes a bírálatra, viszont örül, ha dicsérhet. Nem vagyok rossz zsaru.

– Akkor a világ ilyen?
– És főleg a kereskedelmi televízió.

– Azt mondják, a társadalom tükre.
– Ennek ellenére mélyen alatta van a közösség kulturális színvonalának. Hazugság, hogy kiszolgálja a közízlést. Inkább formálja. Sőt, deformálja. A mainstream média mindig csak az alsó tíz százalékkal kommunikál, persze ennek megvan a maga oka, lélektana. Sokan leírták már: a tömeg intelligenciája mindig a legprimitívebb tíz százalék IQ-jával azonos.

– Most megint ökölbe szoríttatott néhány kezet.
– A bulvármédia rombolja, pusztítja a közízlést, a -morált, a -gondolkodást. Mármint a hazai. Mert természetesen ebben is el vagyunk maradva Nyugat-Európától. Ezt szajkózom hat-nyolc éve a rádióban. Ez a vélemény korábban csak egy szűk réteghez juthatott el, ezúttal végre szélesebb platformot kaptam, ami óriási lehetőség volt. Persze anno Napóleon is a francia forradalom után húsz évvel ért Győrbe...

– És ez nem csak a kultúrára igaz...
– Minden szegmensre. Csak azt nehéz eldönteni, hogy a fejétől vagy a farkától bűzlik-e a hal. Szerintem egyébként mindkét végétől. A közösség kitermeli magából a korrupt elitet, akik ezt követően erkölcstelenséggel fertőzik a társadalmat.

– Erről is beszélt a tehetségkutatóban, még, ha áthallásosan is.
– Próbáltam mindig általánosítva egyfajta társadalomkritikát gyakorolni a mondandómmal.

– Ezért is szóltak?
– Hiába tették volna. Autonóm vagyok.

– És ha a politika keresné?
– Politikus sohasem lennék.

– Tanácsadó?
– Akármelyik párt mellé, csak hogy ott legyek, biztosan nem mennék. A mostaniak közül amúgy egyik mellé sem.

– Milyen lenne az ideális formáció?
– Demokratikus, de cselekvőképes. Dinamikus, rugalmas, hatékony.

– És a világnézete?
– Szerintem az ideológiák kora lejárt, ma már nincs klasszikus konzervativizmus, szocializmus vagy liberalizmus, s ezek a szavak nem is nagyon jelentenek már semmit sem. Főleg idehaza. Itt az MSZP a legjobboldalibb, szabadpiacpárti képződmény, a jobboldal demagóg módon jóléti-baloldali, a nemzeti radikális jobb pedig populista-soviniszta szélsőbal. A magyar széljobb ráadásul teljesen szembemegy a hozzá hasonló európai irányzatokkal. Azok iszlámellenesek, s ezért Izrael- és melegbarátok, a Jobbik pedig antiszemita, homofób és iszlámbarát. Leragadtak egy második világháború előtti szélsőjobbos hagyománynál. Azért hetven év elmaradás nem semmi! Nekik a modern sovinizmus láthatóan túl globalista. Az alapkérdéshez visszatérve: azt hiszem, egy modern zöldpártot tudnék támogatni, drukkolnék nekik.

– Ha már szurkolás: a foci Eb-n kikért szorít?
– A hollandoknak szurkoltam, csak éppen gyalázatosan kiestek. Most az angolokért szorítok, de félek, ők is hamarosan erre a sorsra jutnak.

– És a saját sorsát nem félti a folytatással kapcsolatban?
– A tévészereplésemre pontosan illik Andy Warhol örökbecsűje: mindenkinek jár tizenöt perc hírnév... Ha letelt, megyek vissza hazai pályára: könyveket szerkesztek, videoblogolok.



– Szabadság?
– Mindig van, de mindig dolgozom is. Magamnak osztom be az időmet, tehát igazából sosincs.

– Ha mégis?
– Olvasok. Most épp a Heroin naplókat Nikki Sixxtől. Utazni is szeretnék a nyáron. Valahová jó messzire, meg a Balatonhoz is, Siófok környékére.

– Nem fél, hogy felismerik? S valami fanatikus rajongó, akinek lehordta a kiscsillagát, vendettát esküszik?
– Ááá, a Csillag Születik során biztosan nem másztam bele senkinek annyira a lelkébe, mint amikor nekimentem a Batmannek. Na, az volt az igazi merénylet az ország népe ellen! Még hogy az a hatodik legnépszerűbb film... Hát nem röhej?!

Puzsér Róbert

Már egyetemi évfolyamtársainak feltűnt, magyarázatai, okfejtései jóval többek, mint a sörtől bódult kocsmafilozófus handabandázása, így közülük igen kevesen lepődtek meg, hogy öt évvel a református egyetemen megszerzett történelem és magyar diploma után – többek között Para-Kovács Imre, Pálinkás Szűcs Róbert, Fáy Miklós, Jókuti András és Szily László társaságában – feltűnt a köztévé meglehetősen formabontó beszélgetős műsorában, a Gangban. Szereplésével fel is hívta magára a figyelmet, s hamarost a mikrofon mögött találta magát: dolgozott a Budapest Rádióban és a Budapest Televízióban, majd a RadioCaféban. Utóbbiban A hét mesterlövész című filmkritikai-ajánló műsora a mozi szerelmeseinek egyik kedvencévé vált. Hangja mellett a tollát is rendszeresen forgatta, a Menedzser Fórumban és a kulturpart.hu-n jelentek meg különféle kulturális írásai, majd harmincnégy évesen, 2008-ban Fórum című könyve is a boltokba került.

Időközben visszatért a képernyőre is, állandó vendége lett a Hír Tv különféle beszélgetős műsorainak, s az Echo TV-ben is készített-szerkesztett műsorokat. Az igazi ismertséget, mondhatni áttörést az idei Csillag születik hozta meg számára: az RTL Klub tehetségkutatójának zsűritagjaként korábban nem látott-hallott stílusban és őszinteséggel bírálta-kritizálta a fellépőket, kivívva ezzel a nézők szimpátiáját, illetve utálatát. Hogy megosztó személyiség, mi sem mutatja jobban, hogy közösségi oldalát közel húszezren kedvelik, de megannyi ellenzője is akad. Ahogy egy kritikus ezt el is várja a nagyközönségtől.

Időközben visszatért a képernyőre is, állandó vendége lett a Hír Tv különféle beszélgetős műsorainak, s az Echo TV-ben is készített-szerkesztett műsorokat. Az igazi ismertséget, mondhatni áttörést az idei Csillag születik hozta meg számára: az RTL Klub tehetségkutatójának zsűritagjaként korábban nem látott-hallott stílusban és őszinteséggel bírálta-kritizálta a fellépőket, kivívva ezzel a nézők szimpátiáját, illetve utálatát. Hogy megosztó személyiség, mi sem mutatja jobban, hogy közösségi oldalát közel húszezren kedvelik, de megannyi ellenzője is akad. Ahogy egy kritikus ezt el is várja a nagyközönségtől. -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!