Két évszázados költőstaféta Somogyország fővárosában

A Berzsenyi Dániel Általános Iskola kapcsán már elmondtunk egyet s mást a Berzsenyi-hagyományról, amely szerves része Kaposvár művelődéstörténetének. Méltán része, hiszen Berzsenyi Dániel (1776–1836) családjával együtt 1804-ben a Somogy megyei Niklára költözött. Noha a költő csak kitérőnek szánta a kis somogyi falut, sokáig vissza akart telepedni Vas megyébe, mégis itt élt és gazdálkodott haláláig, magát „niklai remetének” nevezve. Végül Somogyban nőtte ki magát jeles poétává. Műveiben a magyar nemesség életszemlélete mellett a felvilágosodás gondolatai is tükröződnek; a klasszikus verselés kiemelkedő mestere, a magyar romantikus líra legfontosabb előkészítője volt.



Berzsenyi Dániel a vármegye táblabírájaként gyakran feltűnt a kaposvári megyegyűléseken. (Talán az 1812. márciusi nagygyűlés lehetett számára a leginkább emlékezetes, amikor a megyei urak nyilvános ünneplésben részesítették.)
A költő elhunyta után csakhamar szárba szökkent a Berzsenyi-kultusz, amely mindmáig virágzik Somogyban, sőt új hajtásokat is hoz. Döbrentei Gábor író, a Magyar Tudós Társaság első titkára már 1843-ban a kaposvári könyvtárnak adományozta Berzsenyi összes műveinek egy példányát, a megyegyűlés pedig elhatározta, hogy a költő emlékének megörökítésére díjat alapít Berzsenyi-koszorú néven, és gyűjtést kezd, hogy felállíthassák szobrát és emlékkövét. 1860-ban valóban obeliszket emeltetett sírja fölé a vármegye, néhány évtized múlva róla nevezték el a kaposvári Hosszú utcát, a múlt század elején pedig még szabadkőműves-páholy is alakult az ő nevével a megye székvárosában. Már említettük, hogy cserkészcsapat, majd iskola is viselte-viseli a Berzsenyi nevet Kaposváron, akárcsak 1989 óta a város legszebb parkja, 2004-től a megyei bíróság könyvtára. Egykori niklai kúriájában emlékmúzeum működik.

A költő nevét és művészi hagyatékát leghatásosabban a Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság őrzi Kaposváron. A századelő óta többször újjászervezett, de a város irodalmi életében azóta is meghatározó szerepet játszó társaság Roboz István lapszerkesztő kezdeményezésére 1904 tavaszán alakult meg a városháza dísztermében.
A másod-, majd harmadvirágzását élő Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság a két világháború között egyik hajtóereje volt a helyi kulturális életnek. Közreműködésével rendezték meg Kaposváron az erdélyi írók estjét (a városházi rendezvényen báró Kemény János és Nyírő József is részt vett), névadója halálának centenáriumán adott irodalmi műsorát pedig a Magyar Rádió is közvetítette. 1946-ban nagy reményekkel alakult újjá a társaság, Takáts Gyula elnökletével. 1947–48-ban rendezett felolvasóülésein Szabó Lőrinc, Tersánszky Józsi Jenő, Áprily Lajos, Passuth László, Kolozsvári Grandpierre Emil, Tamási Áron, Déry Tibor és Kassák Lajos is találkozott a kaposvári olvasókkal. 1948 tavaszán Németh László és Illyés Gyula részvételével tartottak Berzsenyi-emlékünnepséget a kaposvári városháza nagytermében.

A Berzsenyi-társaságra azonban – akárcsak a többi önálló és öntevékeny egyesületre – egyre fokozódó központi nyomás nehezedett. A minisztérium olyan helyzetet teremtett, hogy a társaság 1949 elején kénytelen volt felfüggeszteni tevékenységét. Elnökének, Takáts Gyulának évekig nem adták ki verseskötetét. Csak 1985 májusában alakult újjá a társaság a Városi Tanács dísztermében tartott ülésen, ismét Takáts Gyula költő vezetésével.

Az ő kaposvári emlékmúzeuma az, amely előtt állva most a Berzsenyi-kultuszról beszéltünk. A tabi születésű Takáts Gyula (1911–2008) Kaposváron érettségizett, s itt is kezdett tanítani a harmincas években. Utóbb a Somssich Pál Gimnázium tanára, 1949-től 1971-ig a megyei múzeum igazgatója, 1976-tól a Somogy című irodalmi-művészeti folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, majd a lap főmunkatársa volt. Költői pályakezdését Biczó Ferenc kaposvári irodalomtanár egyengette – első verseskötete 1935-ben jelent meg Kút címmel –, de fiatalon a festészettel is kísérletezett. Hosszú időn át töltötte be a Berzsenyi-társaság elnöki tisztét. Takáts Gyulát, aki irodalmi programjának megvalósítása érdekében tanári állásától is megvált, a nehéz körülmények között élő írók megsegítésére indított országos akció nyomán 1947-ben „örökbe fogadta” Kaposvár városa. A megyeszékhelyen példa nélkül álló határozat értelmében három évig a legmagasabb fizetést kapta, hogy „teljes tehetségét az irodalomnak és a költészetnek szentelhesse”.

Takáts Gyula költői szemléletét az életöröm és a harmóniavágy alakította, de az ötvenes években ő is hallgatni kényszerült. Később versek sorával állított emléket a Dunántúl természeti szépségének, kulturális és történeti örökségének. Regényeiben és elbeszéléseiben szintén a dunántúli polgárság történelmi útját mutatta be. Pályájának újabb szakaszában főként emlékező esszékben és versekben jelent meg a Kaposváron gyűjtött élményanyag.
A matuzsálemi kort megélt költő számos irodalmi és egyéb kitüntetés mellett 1973-ban, Kaposvár centenáriumi évében a város díszpolgára lett, 1991-ben megkapta a Kossuth-díjat. Életművét 2010-ben az Örökségünk – Somogyország Kincse díjjal is elismerték.

Egykori Kovács-Sebestény Gyula utcai lakóházában születésnapján, 2011. február 4-én nyílt meg az emlékmúzeuma; az ünnepségen Pomogáts Béla irodalomtörténész mondott megnyitó beszédet. Takáts Gyula emlékére ugyanez év áprilisában diófát ültettek az emlékház udvarán.
A ház – a századfordulóra jellemző városi lakóház-építészet tipikus példája – őrzi eredeti tömegét és nyílásrendjét, homlokzata azonban mára teljesen leegyszerűsödött, az egykori homlokzatdíszekből nem sok maradt. Faragott, vörös színű kőlábazata, finoman megmunkált ablakai és mívesen kétszárnyú kapuja idézik azt a polgári jólétet, melyben a ház épült. Homlokzati nyílásrendje és a középső falszakasz hangsúlyosabb előreugrása elárulja, hogy három nagy alapterületű, kétablakos utcai szobával tervezték. Sajnos leegyszerűsített ablakkeretei, dísztelen főpárkánya és a homlokzat felületének struktúrája semmit nem ad vissza az egykor valószínűleg gazdag homlokzati ornamentikával büszkélkedő épület utcai arcából.

Az utca Kovács-Sebestény Gyula kaposvári polgármesterről, a városépítő Németh István szintén nagyra hivatott, tehetséges, de tragikusan rövid életű utódjáról kapta a nevét a húszas években. (Az utcanévtábla később téves alakot öltött, de Kaposvár Megyei Jogú Város Közgyűlése 2004 szeptemberében – Ruisz Györgyné javaslatára – korrigálta a hibát.)
Kovács-Sebestény Gyulát 1911. december elején választották meg a város első emberévé. A következő héten azt a szép, szecessziós épületet keressük fel, amelyet ennek a hónapnak a végén adtak át Kaposváron.

Olvasóink, akik felismerték a Takáts Gyula emlékházat:

Forrai Márta, Szukics Ildikó, Fenyvesi Istvánné, Tóthné Tamásovics Klára, Szigeti László, Martonné Kúsz Mária, Soós Béla zoltán.

Köszönjük a megfejtéseket!

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected]
[/caption]

Köszönjük a megfejtéseket! Takáts Gyula emlékház Amikor – 1905-ben – két tevékeny, agilis és merész szellemű ember: Betnár Nándor vállalkozó és Tokajy Nagy Imre gépészmérnök megalapította az „Első Kaposvári Vasöntöde Gép- és Pénzszekrénygyár és Kútfúró Vállalat” nevű üzemet, nem -->