Közélet

2012.07.07. 15:47

Nagyi helyett napközi: akik a szünidőt az iskolában töltik

Egy-egy fél napra minden kaposvári pedagógust beosztottak a megyeszékhely nyári napközijébe.

Vas András

Berzsenyi katolikus – olvassuk az ajtón, s hamar kiderül, nem az Egyházashetyéről indult, s végül Niklának országos hírnevet szerző lutheránus földesúr-költő változtatott vallást, hanem a toponári iskola ezen terme a kaposvári berzsenyisek és nagyboldogasszonyosok számára lett kijelölve.
Merthogy, mint esztendők óta, az idén is az egykor Szalma István nevét viselő kaposvári tagiskola ad otthont a megyeszékhely nyári napközijének. Vali néni, vagyis Várvízi Valéria talán már maga sem tudja, mióta felügyeli és szervezi a szünidő első hónapjában a szülői, nagyszülői felügyelet híján júliusban is iskolába kényszerülők napjait: az idén június utolsó hetétől július végéig naponta általában több mint száz gyerekért felel kollégáival egyetemben.

– Általában úgy száztíz-százhúsz közötti a létszám – magyarázza Várvízi Valéria –, de volt már olyan nap is, amikor százharmincan voltunk. Akad olyan gyerek, akinek szülei kihasználják a lehetőséget, s mind az öt hetet itt tölti, a többség azonban egy vagy két hétig nyári napközis, s van olyan, akit csak péntekenként hoznak el.

Rengeteg családban komoly probléma, hogyan oldják meg nyárra a gyerekfelügyeletet, elegendő szabadság, ráérő nagyszülő, nagytestvér híján így évről évre nő a nyári napközisek száma. Augusztusban aztán már mindenkinek egyedileg kell megoldania a nyaraltatást, a toponári napközisek többségét ilyenkor táborba fizetik be a szülők, esetleg belefér egy-két hét közös családi program – rosszabb esetben kulcsos gyerekként pergetik le a vakáció hátralévő napjait.
– Sok gyereket magukra mernének hagyni a szülők egész nyárra, ám így egyszerűbb nekik – jegyzi meg egy felügyelő pedagógus –, hiszen egyfelől társaságban van a gyerek, másrészt ingyen jár neki a tízórai, ebéd, uzsonna.

Ellenszolgáltatás nélkül dolgoznak a tanárok is: míg a korábbi években egy vagy két hetet önként, a szabadságuk kifizetett terhére vállaltak a pedagógusok, addig az idén naponta tizennégy kaposvári tanár vagy tanító felügyel a gyerekekre – munkaköri kötelességből. S némiképp nehézkessé téve a megszokott napi rutinfeladatokat. Hiszen heten reggeltől délig, a váltás pedig ebédidőtől délután ötig foglalkozik a rábízott csoporttal, hogy aztán a következő napon újabb tanárcsoportok érkezzenek. Közülük sokan életükben nem jártak a toponári iskolában, így elsőként vélhetően őket kell eligazítania Várvízi Valériának, s nem mellékesen a gyerekeknek is naponta legalább két új arcot kell megismerniük-elfogadniuk. Az ismerkedés a buszpályaudvaron kezdődik reggel hétkor, ahonnét az összegyűlteket különbusz hozz Toponárra, hogy aztán fél ötkor vissza is vigye őket – Vali néni addig nem indul haza az iskolából, míg fel nem hívják: az utolsó gyerekért is megjött valamilyen hozzátartozó. Akiknek szintén idegen tanárokkal kell találkozniuk minden nap. De hát a szükség nagy úr, így egyetlen felügyelő pedagógusnak sem kell fizetni – a mai ínséges időkben ez is komoly szempont...

– Vali néni, kellene valami fertőtlenítő! – halljuk a játékraktárnak kinevezett tanteremből az egyik tanár hangját, aki egy lurkót kísér, akinek a nagy udvari hancúrban felsértette egy deszka az oldalát. Szerencsére az ijedtség jóval nagyobb a sebnél...
– Csak játszottunk – legyint kevéssel később a sérült, aki, hogy ne ijessze meg szüleit, nem akarja elárulni a nevét.
– Foci közben elesett – teszi hozzá Zoli, a barátja. – lejátszottuk az Eb-döntőt, ő volt a kapus.

Akit nem kapott el a Nick Hornby által érzékletesen papírra vetett fociláz, azok számháborúzhattak a délelőtt folyamán, esetleg benevezhettek az ugrálókötél-bajnokságba, a kevéssé mozgásigényesek pedig origamizhattak. A lehetőségek tárháza az adott napra beosztott pedagógusoktól függ, ki, mit vállal, esetleg milyen egyedi program levezénylésében tud segíteni.
Merthogy a korábbi évektől eltérően a napközisek az idén beszorultak a toponári iskola kerítése mögé: a büdzsé nem teszi lehetővé a fürdőlátogatást, de még egy mozilátogatást sem, a Desedára pedig csak a tanárokkal összeszokott gyerekcsoportokat lehetne elvinni, ám a fenti okok miatt erre sincs lehetőség.



– Ennek ellenére szeretnek itt lenni a gyerekek – állítja Várvízi Valéria, s körülötte hallgatózók közül sokan bólogatni kezdenek. – Van olyan most nyolcadikba menő diák, aki elsős kora óta itt tölti a nyár felét.
– Itt legalább nem vagyunk egyedül, nem unatkozunk – magyarázza az egyik erősen kagylózó kislány. Andiról kiderül, választhatott: somogyi kisfaluba megy a nagyszülőkhöz augusztusig, amikor is a család együtt megy Bélatelepre, vagy napközis lesz. – Tavaly a nagyiéknál voltam – teszi hozzá Andi –, de nagyon unatkoztam, nem volt velem egykorú a környéken, csak tengtem-lengtem az udvarban. Itt legalább vannak néhányan az iskolából, így egy fokkal jobb. Persze nem hittem volna, hogy valaha is arra szavazok, hogy inkább iskolába mennék a nyáron, mint a nagyiékhoz...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!