Egyházi mozi is működött már a Kossuth Lajos utcában

Noha Kaposvár lakosságának csak mintegy öt százaléka volt kálvinista, a kis protestáns felekezet a kiegyezés után egyre nagyobb szerepet kért magának a város históriájában. 1873-ban egy református ügyvéd-politikus: Bárány Gusztáv került a frissen várossá alakult Kaposvár polgármesteri székbe. Egyik utóda – a megyeszékhely harmadik vezetője – szintén református volt: Szabó Kálmán, akiről azt tartották, hogy „a megyei közéletnek és társadalomnak egyik legtiszteletreméltóbb alakja és főleg a kulturális mozgalmaknak leglelkesebb támogatója”.

Bár még mindig csak néhány száz főt tett ki a református közösség, a nyolcvanas évek elején elérkezettnek látták az időt a „szervezkedésre”. (Korábban csak a római katolikus és az izraelita hitfelekezet élt szervezett gyülekezeti életet a városban.) 1881 februárjában Körmendy Sándor esperes elnökletével a városházán tartották meg azt az ülést, amelyen kimondták a gyülekezet megalakulását. A presbitériumot március 6-án választották meg. Olyan jeles kaposváriak bábáskodtak a kicsiny gyülekezet bölcsőjénél, mint Roboz István, az első somogyi hetilap főszerkesztője, Tar Csatár, az óvoda vezetője, a már említett Szabó Kálmán ügyvéd és Madarász Andor vármegyei tisztviselő, a gyülekezet első gondnoka. Az alakulás folyamatát levezénylő Körmendy Sándor esperes sem volt akárki: az elkötelezett 48-as politikust 1869 nyarán a Kossuth Lajos lemondása miatt tartott pótválasztáson a kaposvári kerület országgyűlési képviselőjévé is megválasztották.



Hamarosan már országra szóló sikert könyvelhetett el a gyülekezet, hiszen a dunántúli református egyházkerület 1884 nyarán Kaposváron tartotta meg közgyűlését. Ez pedig alkalmat kínált arra, hogy a városba látogasson Tisza Kálmán miniszterelnök, az egyházkerület egyik főtisztviselője, akit természetesen nem csak a református hívek fogadtak ünnepélyesen. Úgy beszélik, hogy a kormányfői vonat érkezésekor az állomástól a Deák téren (a mai Petőfi téren) át fel a megyeházáig tömött sorokban várták a kaposváriak a legendás miniszterelnököt. Mindenütt koszorúk, címerek, lobogók, a Deák téren egy diadalív „Isten hozott” felirattal – ilyen volt Kaposvár azon a júniusi napon. (Érdekes, hogy Tiszát az ellenzéki Németh Ignác polgármester mellett a szintén kuruc vérű Körmendy esperes üdvözölte a megyeszékhelyen.)

Az új gyülekezet eleinte még nem kaphatott rendes lelkészt, úgynevezett adminisztratúraként működött, de 1899-ben „anyaegyházzá” lépett elő, és az öt éve már Kaposváron szolgáló Csertán Mártont választotta meg első rendes lelkipásztorává. (Csertán csaknem negyven évig volt a gyülekezet lelkésze. 2002 óta a Béla király utcában épített református idősotthon is az ő nevét viseli.) Csertán Márton utódjának, Ikafalvy Farkas Bélának, miután segített a kitelepítetteken, 1953-ban távoznia kellett állásából. A több mint két évtizedes szolgálat után nyugalomba vonult Szigethy Gyula helyébe 1986-ban választották meg kaposvári lelkésznek Bellai Zoltán esperest, csurgó-alsoki lelkipásztort.
De térjünk vissza a 20. század elejére, mert a helyi reformátusok erejéből akkor már arra is futotta, hogy segítséget nyújtsanak a legfiatalabb kaposvári hitfelekezet: az evangélikusok gyülekezeti életéhez. A reformátusok templomot építettek maguknak, ifjúsági egyesületet, állandó vallástanítói állást szerveztek, református vegyes kart, ifjúsági énekkart, gyülekezeti könyvtárt létesítettek, lapot indítottak. A református asszonyokat tömörítő Kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Egyesület az első világháború utolsó évében alakult meg.

A gazdagodó közösségi és hitélethez méltó református gyülekezeti ház alapkövét 1928. június 17-én tették le azon a telken, amelyet a mai Kossuth Lajos és Damjanich utca sarkán kaptak a várostól. A házat Lamping József építész tervezte, kivitelezője Hegedűs Dezső volt. A hívek áldozatkészségéből és alapítványi pénzek felhasználásával folyt az építkezés, s az épületet igen hamar, már 1928. november 25-én felavatták. (A presbitérium viszont csak egy év múlva, a hiányosságok megszüntetése után vette át azt véglegesen.)
A ház a késő szecesszió érdekes kaposvári példája, melynek mozgalmas tömegét a földszintes és az emeletes épületszárnyak alkotják. Világosra festett vakolt betétekkel, vörös terméskő lábazattal készült homlokzatát vörös téglával burkolták. Amíg az épületen a lechneri hagyományból, a magyar népművészetből merített szecessziós díszítőelemek jelennek meg, addig nyílásformái inkább historizáló, neoromán stílusúak. Elegáns nagytermét párkány és falpillérek díszítik.

A gyülekezeti ház helyet adott a hitoktatásnak, a szeretetvendégségeknek, de nem csak egyházközségi rendezvényeken állt nyitva a közönség előtt. 1929-ben a nagy Berzsenyi parki gazdasági tárlat keretében rendezett országos vadászati kiállítást fogadta be, 1936 nyarán Szigeti-Gyula Sándor kórházigazgató emlékezetére tartottak itt ünnepélyt, 1943 januárjában pedig Erdei Ferenc előadása hangzott el falai között Nép és értelmiség címmel. Az 1950-es és 60-as években még városi óvoda is működött a házban.
Miután a városi tanács (1976-ban) szerződést kötött az egyházzal az épület bérletére, megkezdődött a gyülekezeti ház történetének talán legérdekesebb fejezete: 1981. április végén itt nyílt meg – filmadattárral, filmzene- és plakátgyűjteménnyel, az emeleten berendezett filmtörténeti kiállítással, a földszinten pedig százhét férőhelyes vetítőteremmel – az első magyarországi mozimúzeum. (A hatvanas években egyébként még a somogytúri Bosnyák-kúriában akartak létrehozni filmtörténeti múzeumot.) Először – május elsején – A keselyű három napja című filmet mutatták be a hamar népszerűvé vált új kaposvári filmszínházban, ahol filmklub és egy külön épületszárnyban kamaramozi is működött.

A bérleti szerződés lejártával 1990 végén bezárt a Mozimúzeum, a mozitörténeti anyagot a megyei múzeum kapta meg. Az épület visszakerült a református egyház birtokába, amely azonban vállalta, hogy tovább üzemelteti a sajátos igényeket kielégítő mozit. 1991. március 4-én kezdték újból a vetítéseket, de már Művészmozi néven.
Nem feledkezhetünk meg róla, hogy 1992 őszén szintén a gyülekezeti házban nyílt meg a kaposvári református egyház első iskolája – akkor még csak tizenhat elsős diákkal és két tanítónővel –, mint ahogy arról sem, hogy 1994 nyarán itt rendezték meg a magyar filmklubok és filmbarátok országos találkozóját. 2004 júniusában szűnt meg végleg a mozi a gyülekezeti házban.

Ezután kívül-belül felújították az 1995 óta helyi védelem alatt álló épületet. A nagyterem visszakapta eredeti szépségét, a ház különleges, angolos kéményeit azonban lebontották. Az épület falán viszont most is hirdeti a felirat: Soli Deo Gloria (Egyedül Istené a dicsőség).
A református gyülekezeti házon 2006-ban avatták fel Magay Ferenc főgondnok emléktábláját. A jövő héten arról az épületről – és intézményről – mesélünk, amely a főgondnok polgári foglalkozásához kötődik.

Olvasóink, akik felismerték a református gyülekezeti házat

Szigeti László, Király Kornélia, Szukics Ildikó, Horváth Mónika, Fenyvesi Istvánné, Martonné Kúsz Műária, Tóthné Tamásovics Klára, Soós Béla Zoltán.

Köszönjük a megfejtéseket!

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected]
[/caption]

Köszönjük a megfejtéseket! Kaposvár Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected] -->