Huszonöt év kellett a fogadalmi templom felépítéséhez

Míg az első világháború megakasztotta a város század eleji fejlődését, és sok kaposvári családot borított gyászba, addig a második világégés az egyéni tragédiákon túl már létében is fenyegette a Kapos-parti települést.
1944. november végén, a szovjet megszállás előtt néhány nappal Kaposvár valamennyi római katolikus templomában kihirdették a fogadalmat: ha a város megmenekül a háborús pusztítástól, a hívek adományaiból templomot építenek Árpád-házi Szent Margit tiszteletére.

Margit IV. Béla magyar király lánya volt, aki egy másik vészterhes időben, a tatárjárás alatt született, s királyi szülei Istennek ajánlották fel az ország megmentéséért. Margit apáca lett, s önfegyelmezésben, megalázkodásban és keresztényi szeretetben eltöltött életét fiatalon fejezte be a Nyulak szigetén épült kolostorban. Már 1276-ban boldoggá avatták, de csak 1943-ban lépett hivatalosan is a szentek sorába.
Kaposvárnak 1944–45-ben valóban szüksége volt a szent közbenjárására. Míg az angolszászok a légtérben jelentek meg újra és újra, addig a szovjet csapatok a szárazföldön jutottak mind közelebb Somogy megye székvárosához. 1944 szeptemberében a belügyminiszter a megye több járásához hasonlóan Kaposvárt is hadműveleti területté nyilvánította.
November folyamán számos menekült érkezett ide Erdélyből és az ország más keleti területeiről, a hónap végén azonban a hatóságok magának Kaposvárnak a kiürítését is elrendelték. Néhány fontos üzemet és közlekedési építményt alá is aknáztak a városban, ám a robbantásra hátrahagyott magyar utászok és munkások megmentették az elpusztítandó intézményeket.



November utolsó és december első napjaiban zűrzavar lett úrrá a megyeszékhelyen. Közeledtek az oroszok, indultak a németek, csomagoltak a nyilasok, készülődtek a kommunisták. A kitelepítéskor felbomlott a rend, a gettót kirabolták. Elhagyta Kaposvárt a nyilas közigazgatás, elvonultak az utolsó honvédcsapatok, a német katonai és Gestapo-egységek, végül a rendőrök is. Bár a somogyi főispán Kaposvár védelméről tárgyalt Maximilian de Angelis tüzérségi tábornokkal, a németek – a város nagy szerencséjére – nem itt akarták beásni magukat.

A Sarohin altábornagy vezette 57. szovjet hadsereg Sásd és Gödre irányából érte el Kaposvár térségét. 1944. december 2-án hajnalban a Petruhin ezredes parancsnoksága alatt álló 10. szovjet gárdahadosztály harckocsikkal megerősített gyalogosegységei foglalták el a megyeszékhelyt. A négy polgári áldozatot is követelő harcok során negyvenegy német, olasz és magyar katona esett el a városban és határában, de Kaposvár nem szenvedett nagyobb károkat. Bár a „frontátvonulás” és a szovjet hadsereg erőszakossága így is nagy megpróbáltatások elé állította a lakosságot, nem folyt ostrom, ami beláthatatlan károkat okozhatott volna az itt élőknek.

Mégsem volt sok híja, hogy Kaposvár újból hadszíntérré váljon. December végén a német hadmozdulatok miatt újra szóba került a város kiürítése, az 1945 márciusában – Tavaszi ébredés fedőnéven – indított német ellentámadást pedig csak a település közvetlen közelében tartóztatták fel a szovjet csapatok.

A helyzet normalizálódása után a hívek hozzákezdtek fogadalmuk beváltásához. Elhatározták, hogy Szent Margit tiszteletére a város északi részén, az úgynevezett Szedresben, az egyházközség saját telkén építik fel új templomukat. 1946. szeptember 1-jén a római katolikus hívek körmenetben vonultak a helyszínre, ahol Longauer Imre hittanár tartott szentbeszédet. A nagyszámú hívő ekkor ismét hitet tett róla, hogy „semmi áldozattól vissza nem riadva mielőbb elkezdik a fogadalmi templom megépítését”.
Rövidesen megindult az adakozás. A fuvarosok szabad idejükben hordták a téglát, egy súlyosan beteg asszony egyetlen értékét, karkötőjét és aranyóráját adta oda, de a Petőfi és a Rokkanttelepi iskola tanulói is gyűjtést indítottak maguk között.

A szervezés munkáját megkönnyítette, hogy 1946. október 26-án Kaposvárra érkezett Árpád-házi Szent Margit ereklyéje. (Bánáss László veszprémi apostoli kormányzó és Szemes József veszprémi plébános, az ereklye hivatalos őre hozta magával autón Taszár felől.) Másnap délelőtt a Hősök templomától körmenetben vitték az ereklyét végig a Fő utcán a Nagyboldogasszony-plébániatemplomig, s ünnepélyes szentmisét mutattak be a főtéren felállított tábori oltárnál.

Az építkezés 1947-ben kezdődött Lamping Ottó kaposvári építész tervei szerint. A munka vezetését később Harsányi Géza építőmester vette át. Az ötvenes években leállt az építkezés, a forradalom utáni „rendcsinálást” pedig Kaposvár legnagyobb felekezete, a római katolikus egyház is megszenvedte. 1959-ben a politikai hatóságok eltávolíttatták a városból az ifjúsággal is sokat foglalkozó Longauer János Imrét, a Szent Margit-templom építésének motorját, aki 1955-től már plébánosként szolgálta az Urat és az embereket.
A templom az építés megkezdése után csak negyed évszázaddal, 1972-ben készülhetett el végleg, Sebestyén József kaposvári apátplébános irányításával és a hívek segítségével. Az építést megkezdő pap még megérte a felszentelést: a Zólyom vármegyei születésű Longauer atya 1973 májusában hunyt el, hatvanhét éves korában. (Ekkor már ajkai prépost volt.)

A Szent Margit-templom hossza 48, szélessége 16,5 méter. Hagyományos térszervezésű, bazilikális szerkezetű templom, háromhajós, sík mennyezetű belső térrel, karzattal és félkörös végződésű szentéllyel. (A tervezés során – vázlatterv szintjén – egy kéttornyos variáció lehetősége is felmerült.) Az egyszerű kialakítású és berendezésű templombelsőt az adományozók nevét is feltüntető színes üvegablakok világítják meg.
A jó arányú, modern stílusú templom érdekessége a főhomlokzat. A hagyományos egy vagy két toronnyal szemben a tervező a bejáratot, valamint a harangtorony és a karzatlépcső funkciókat diadalívszerűen komponált tömegbe rejtette. A három bejárati kapu felett a templomoknál szokatlan módon, erkélyszerűen visszahúzva jelenik meg a karzatszint hátsó falazata az ablakokkal.

A homlokzat legszebb dísze a névadó szent szobra és felette a felirat: „ÁRPÁDHÁZI SZENT MARGIT KÖNYÖRÖGJ MAGYAR NEMZETEDÉRT”. A nyugati templomfal előtt állították fel a város egyik legrégibb, még a 18. században készült keresztjét, amelyet a Kanizsai utca elejéről hoztak át ide. (Évekig a város egyik legkorábbi köztéri műalkotása, a Szent Rókus-szobor is a Margit-templom oldalánál állt.)

Az üvegezett bejárati kapuk betétrácsai négy különböző, de egyaránt szimbolikus jelentésű motívumot ismételnek. Az IHS monogram Jézus görögösen írt nevének latin betűs átírásából származó rövidítés – bár a népi etimológia többféle feloldást talált ki rá. Az XP (khi-ró) betűkből álló ábra a kereszténységben szintén Jézust szimbolizálja. A földre tett korona és a fölé magasodó kereszt Árpád-házi Szent Margit attribútuma, hiszen a király lánya a koronát keresztre cserélte fel azzal, hogy életét Jézusnak szentelte. Az M betű, közepén egy liliommal, szintén Margitra, a templom védőszentjére utal nevének kezdőbetűjével és a szüzességet jelképező virággal.
A templomot belülről díszítő freskó Szent Margitot ábrázolja, amint megáldja a város templomait. A padokat Molnár László kaposvári asztalosmester készítette.

A Szent Margit – Szent József Plébániát 1987-ben alapították meg. Első plébánosává Rózsás Lászlót nevezték ki, akit 1996-ban Nagy Vendel, 2003-ban Rumszauer Miklós követett ebben a tisztségben.
Mi pedig a Lamping család munkáit követjük: egy olyan épületet látogatunk meg, amelyet Lamping Ottó édesapja tervezett.

Olvasóink, akik felismerték a Margit templomot:

Farkas Eszter, Forrai Márta, Fenyvesi Istvánné, Nagyné Frank Ildikó, Varga Krisztián, Szigeti László, Horváth Mónika, András Szilvia, Kovács Ferencné, Tóthné Tamásovics Klára, Miklós Zoltán, Szukics Ildikó, Martonné Kúsz Mária, Soós Béla Zoltán.

Köszönjük a megfejtéseket!

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected]
[/caption]

Köszönjük a megfejtéseket! Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected] Huszonöt év kellett a fogadalmi templom felépítéséhez -->