Könyvtár, műterem és iskola a Dózsa György utcai villában

A Dózsa György utcai TIT-székház előtt állunk, és – mint annyiszor eddigi sétánk során – a változásokról mesélünk. Az idők során többször is átalakult az épület funkciója – egy nagypolgári család lakóháza volt, mielőtt középületté vált volna –, és nem egy ízben az utca neve is megváltozott. A János utcát 1901-ben nyitották meg egy kaposvári ügyvéd kezdeményezésére, majd 1921 májusában határozták el, hogy a századelő jeles politikusáról, gróf Tisza Istvánról nevezik el. A második világháború után kapta az utca a székely származású parasztvezér, Dózsa György nevét.

A 18. számú épületet a városi legenda szerint Magyar Ede, a kaposvári színház építésze, más feltételezés szerint Himler Dezső tervezte. A városi villaépület L alakban fordul az utca felé, megszakítva annak zárt sorú beépítését. Ezzel az alaprajzi megoldással a ház értékes, utcafronti homlokzata szélesebb lett, mint maga a telek, és egy impozáns kiskert is kialakulhatott a kerítés mögött. Ezt a telepítési megoldást pár házzal odébb, a Dózsa György utca 22. szám alatt is megfigyelhetjük.

A lakóház Kaposvár szecessziós építészetének nívós alkotása. Homlokzati díszítésén a természetből vett stilizált motívumok jelennek meg, melyek összhangban állnak a műlakatos-alkotásokkal és az épületornamentikával. Az épület külön hangsúlyt érdemlő értékei a színes, ívelt és kör alakú üvegablakok. Dausek Géza műlakatosmunkáinak egy része ma is eredeti formájában látható egyebek közt csúcsdíszként és az ablakok alatt virágládatartók formájában, a kerítést és a díszes kaput mára sajnos elbontották. Az igényes asztalosmunka Szarka János műve.

A villát Lewin Samu építtette 1911-ben, aki a Tanácsköztársaság idején a termelőszövetkezetek gazdasági vezetője volt Somogyban, majd a fehérterror áldozatául esett. A ház orvosi magánlakásként és rendelőként is szolgált, az államosítás után pedig itt kapott helyet a könyvtár.

Bár a modern megyei könyvtárat csak 1952-ben hozták létre, az intézménynek akkor már évszázadosnál hosszabb múltja volt Somogyban. Főleg két főúr lendített sokat a könyvtár ügyén: négyezer kötetes adományával gróf Festetics Lajos 1816-ban, ezer ezüstforintos felajánlásával gróf Festetics László 1825-ben. 1828-ban már a Megyei Olvasótársaság is megalakult Kaposváron, amely a könyvtárral együtt és vele együttműködve próbálta kielégíteni a fejlődő mezőváros kulturális igényeit. A megyei „olvasószobát” 1829-ben Döbrentei Gábor író és szerkesztő is meglátogatta, aki tapasztalatairól tudósítást közölt a Hasznos mulatságok című pesti ismeretterjesztő és irodalmi folyóiratban.

A vármegyei közgyűlés 1826-ban könyvvásárló bizottságot választott, amelynek Berzsenyi Dániel táblabíró is tagja volt. A Niklán élő Berzsenyi még betegen is buzgón látogatta a könyvtárat, nagy lelkierővel szinte kéthavonként vállalva a kaposvári kocsiút nehézségeit. Mindvégig kitartott a könyvtár mellett: utoljára 1836 januárjában, huszonhárom nappal a halála előtt látogatta meg a jeles intézményt. A költő 1832-től kezdve 134 kötetet kölcsönzött ki és vitt magával Kaposvárról a niklai egyedüllétbe.

Az intézmény további históriájából most csak azt a mozzanatot emeljük ki, amely tizenkét éven át a Dózsa György utcához kötötte a bibliotéka sorsát. 1952. augusztus 17-én ebben a volt villaépületben, annak is az utca felé eső, földszinti részében avatta fel Polónyi József megyei tanácselnök az új megyei könyvtárat, a maga nemében a másodikat az országban. (Az alagsor továbbra is lakás maradt.) A megnyitót alaposan előkészítették, bár a nagy hőség némileg átírta a terveket: 718 meghívót küldtek ki, de csak nyolcvanan jelentek meg az ünnepségen. Könyvtár addig működött az épületben, amíg 1964 augusztusában a Bajcsy-Zsilinszky és a Fő utca között meg nem nyílt az új megyei téka.

Olvasóink, akik felismerték az épülete

Soós Béla Zoltán, Horváth Mónika, Szigeti László, Tóthné Tamásovics Klára, Fenyvesi Istvánné, Martonné Kúsz Mária, Szukics Ildikó, Forrai Márta.

Köszönjük a megfejtéseket!

A villaépület története ezután kapcsolódott össze a tudományos ismeretterjesztéssel. Ennek is voltak már előzményei Kaposváron, hiszen 1901 elején a tudományos és művészeti ismeretterjesztés céljával lépett színre a Szabad Lyceum Egyesület, 1908 novemberében hasonló szándékkal indult a munkásgimnázium, újabb három év múlva a kaposvári munkások szabadiskolája. 1953. szeptember 20-án (tehát már Nagy Imre első miniszterelnöksége idején) a megyei tanács nagytermében alakult meg a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) megyei szervezete, amely a hatvanas–hetvenes években a kulturális élet egyik központjává vált Kaposváron.

Az ekkor már Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT) nevezett szervezet megyei székházát – s egyben az ország első TIT-székházát – 1965. január 4-én avatták fel a Dózsa György utca 18. szám alatti felújított épületben. „Tudományos ismeretterjesztésünk elválaszthatatlan a konkrét népgazdasági feladatoktól s a szocializmus felépítésének legfőbb soron levő feladataitól” – mondta a kor szellemének megfelelő avatóbeszédében Ortutay Gyula akadémikus, a szervezet országos elnöke. Kijelentette: „Ez a székház akkor tölti be hivatását, ha a megye értelmiségének olyan középponti műhelye, laboratóriuma lesz, ahol az egész megye népének kulturális felemelkedésén munkálkodnak...”

A székházban tanfolyamokat, kiállításokat, ismeretterjesztő előadásokat, tudományos rendezvényeket tartottak. 1966-ban például itt nyílt meg Ikafalvi Farkas Béla és Czinkotay Frigyes festőművész első önálló kaposvári kiállítása, 1968-ban pedig városfejlesztési ankétot rendeztek az előadóteremben. 1992 februárjában Habsburg Ottó, 1994-ben és 2006-ban a kínai nagykövet látogatott Kaposvárra a TIT vendégeként. 2003 novemberében itt avatták fel Császár Elemér fizikus emléktábláját, s 2004. október végén a kaposvári TIT-székházban kialakított stúdióból kezdte sugározni műsorát a Kapos Rádió. Talán a leglényegesebb az volt, hogy 1995-ben megalakult az Oktatásért TIT Alapítvány, s a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat alapítványi középiskolát hozott létre Kaposváron.



A székházat természetesen javítgatni is kellett az évek során. A nyolcvanas években végzett felújításon a romló látása ellenére művészi munkáiról ismert jeles bádogosmester, Kovács Gy. József is közreműködött. (Az idős mestert Művésznek és Vakkovácsnak is nevezte a szakma.) 1998 márciusában két tanteremmel, nyelvi laboratóriummal és szociális helyiségekkel bővítették az épületet – jórészt a TIT rendezvényeinek bevételéből, saját beruházásban –, 2001. május 16-án pedig annak az országos konferenciának a keretében adták át az újra felújított székházat, amelyet a társulat 160 éves jubileuma alkalmából rendeztek. (Az avatóbeszédet Vízi E. Szilveszter akadémikus, a TIT országos elnöke tartotta.) 2002 szeptemberére az északi épületszárnyat is rendbe hozták.

A Borbás Gábor építész tervei szerint történt átalakítás megőrizte az épület részletgazdagságát, sajnos azonban színválasztása nem volt szerencsés.

Az udvari lakórész két kaposvári művész: Bors István szobrász és Honty Márta textiltervező iparművész műtermeként szolgált. Bors István 2003 nyarán, Honty Márta 2004 novemberében hunyt el. A házaspár műterméből kialakított emlékszoba 2005 végén nyílt meg a közönség előtt.
Innen a képzőművészet nyomvonalán haladunk tovább addig az épületig, ahol egy másik nagy alkotó született. Ő rokona volt az ügyvédnek, akinek a János utca megnyitása köszönhető. Az ügyvéd családi nevét egyelőre nem árulhatjuk el...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected]
[/caption]

Köszönjük a megfejtéseket! Könyvtár, műterem és iskola a Dózsa György utcai villában Hol látható ez az épületrész? Írja meg: Somogyi Hírlap szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy utca 2/A, vagy [email protected] -->