Közélet

2012.11.26. 17:31

„Megmenekültem, mert az öt éves fiam leütötte az apját”

A nők a 15-30. erőszaktevés után lépnek, évente 70-en halnak bele a családon belüli brutalitásba. De az például tévhit, hogy az erőszak szociális körülményektől, iskolázottságtól függ.

Balassa Tamás

„Az öt éves fiam sikított, kiabált, majd a sodrófával leütötte az apját. Így menekültem meg.” Egy filmdrámában minden bizonnyal megkönnyeznénk ezt a megrázó képet, mely nem kevésbé szívbe markoló úgy sem, hogy ez a valóság. Egy 52 éves asszony elmondásából ismerhető. A kaposvári Borostyánvirág Anyaotthon hétfői kitelepülésén olvashatták az arrajárók, több bántalmazott sorsfordító élményével, és közéleti szereplők, színészek, vállalkozók, újságírók, politikusok, egyházi emberek elutasító véleményével együtt. Az intézmény most először mutatta meg magát a nagyobb nyilvánosság előtt a nők elleni erőszak nemzetközi napja alkalmából. Láthatóak akartak lenni, de nem tolakodóak. Közel vitték az érdeklődőkhöz mindazt, amit az erőszakról tudnak, tapasztalnak, de lehetővé tették, hogy aki akar, tovább menjen, elforduljon. Nem egy nap fogja megoldani a problémát, pláne úgy, hogy téveszmék sora él a társadalomban a nők elleni erőszakról. Mózes Ernőné, az anyaotthon vezetője többet is említett ezek közül, például azt a tévhitet, hogy az erőszak szociális körülményektől, iskolázottságtól függ. A NANE adata is megerősíti, minden etnikai csoporton és társadalmi rétegen belül hasonló arányú az előfordulás. Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere, ami Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és ennél valamivel kevesebb bántalmazó férfit érint.



„Apu ütött anyura, anyának vérzett az orra. Sírtam, nagyon sírtam.” Négy éves gyermek mesélte ezt. Kaposváron a Borostyánvirág Anyaotthon nyolc éves működése alatt mintegy 700 esetben találkozott krízishelyzettel, ilyen elképesztő mondatoknál kezdődik a tevékenységük. A krízisotthoni szerepkör, amikor életet, életeket kell menteni gyorsan és szakszerűen cselekedve, amire minden munkatársuk felkészítést kapott. Az ország – igen kevésnek mondható – mintegy 60 krízisotthoni helye közül négy van náluk. Olykor időszakosan a lehetőségekhez képest nagyobb igénnyel. A kaposvári immár sok éve a Regionális Kríziskezelő Hálózat dél-dunántúli központja is, tudtuk meg Biró Dániel helyettes intézményvezetőtől.

A kaposvári Corsónál önkéntesek élő transzparensként mutatták be a bántalmazottak egy-egy megrázó gondolatát. Az imént idézett gyermek elbeszélése további gondolatot is ébreszthet. Mózes Ernőné gyermekvédelmi szakemberként is elmondta: társadalmi csoporthoz tartozás nem perdöntő, a szocializáció viszont nagyon is befolyásolja a fiatalokat.
– Bármennyire nehéz ezt mondani, de tapasztalatok is alátámasztják: az erőszakot elszenvedő nők családjában a gyerekek nagyobb eséllyel lesznek később bántalmazók vagy bántalmazottak – mondta az intézményvezető. – Márpedig a hozzánk fordulók 98 százalékban gyermekes nők; előfordult már ugyan 60 éves asszony is, aki egyedül érkezett, de nem ez a helyzet a jellemző.

A gyerekek a tapasztalatok szerint akár már 4-5 éves korban is képesek visszaadni a látott agresszív magatartásmintákat, 13 évesen pedig már kést is képesek az anyjuknak szegezni, és számon kérni őket. Szintén: ahogy otthon ellesték. Mint megtudtuk, az erőszaktevést nem követi azonnal a menekülés ösztöne. A nők az érzelmi kötődés miatt akár évekig is képesek elviselni az egyre romló helyzetet. Kutatók szerint 15-30 tettlegesség kell ahhoz, hogy kilépjenek egy kapcsolatból vagy erre kísérletet tegyenek. A kilépést az alternatíva hiánya ugyanúgy nehezíti, mint a helyzettel való szembenézés, a külső segítség elfogadásának elodázása. Ez hazánkban évente mintegy 70 nőnek nem sikerül, ők a félelmükért, bátortalanságukért, bizonytalanságukért, vagy csak a javulásba vetett hitükért az életükkel fizetnek. Mózes Ernőné érti és vállalhatónak tartja a feministák szankció-követelését, de ezt a napot elsősorban „minden erőszak elutasításának” szentelné.

A kaposvári anyaotthon „a szeretet verhetetlen” jelszóval, számos ismert közéleti személyiség gondolatával jelenített meg egy iszonyatos jelenséget. Lila szalagokkal, s lila lufik szélnek eresztésével – igen, a lila foltokra utalva – hirdették, a nők által elszenvedett erőszak mindennapos. József István pszichológus is erről beszélt, s kifüggesztett gondolata is beszédes. Hiszen azt mondja, ez erőszak kódolt az emberiségben, természetes ősi viselkedés, ami a létfenntartás egy megnyilvánulása. De, szögezi le, konfliktuskezelésre alkalmatlan eszköz, mit több akként csak újratermeli önmagát. Az elfogadás, a tisztelet, a szeretet lehet az egyetlen eszköz, ami családot összetarthat.

A krízisotthonból, mint megtudtuk, van tovább, nem ritkán viszont a korábbi erőszakos környezetbe. Nagy erő kell ehhez, s még több emberség minden bizonnyal, a gyerekek érdekében...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!