Közélet

2012.12.07. 15:52

Nézzenek a gyerekek szemébe..., a családok hetede a létért küzd

Meg lehet élni havi 47 ezer forintból, állították bőszen a közmunkabér csökkentésekor kormánypárti politikusok az esztendő elején. Tíz hónap alatt volt ideje beállni a rendszernek, megnéztük, mire is elég a citált összeg, ami a szegénységi küszöb háromnegyede.

Vas András

Egy év alatt 150 ezerrel nőtt a szegénységi küszöb – 62 ezer forint – alatt élők száma Magyarországon, derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, 2011-es adataiból: jelenleg 1,363 millióan, azaz az ország 13,8 százaléka tartozik ebbe a csoportba. A KSH korcsoport szerinti vizsgálata azt mutatja, az életkor előrehaladtával fokozatosan csökken a szegénységi arány és kockázat. A tizennyolc év alattiak közül 418 ezren, a 18–64 évesek közül 880 ezren élnek a szegénységi küszöb alatt. A statisztikák azt mutatják, folyamatosan nő a gyermekek aránya a szegények között: 2010-ben 20,3, tavaly már 23 százalékuk tartozott ebbe a körbe. Jelentősen, 8,6-ról 11 százalékra romlott az ötven feletti munkavállalói réteg helyzete is.

A Tárki Társadalomkutató Intézet mérései alapján a 2006–2008 közötti időszak legnagyobb vesztesének elsősorban a felső középosztály mondhatta magát, ám 2010 óta az elhúzódó válság, az egykulcsos adó, a minimálbér emelése, a növekvő munkanélküliség, a szociális segélyek és munkanélküli támogatások korlátozása megváltoztatta a képet, s az elmúlt két esztendő vesztese az alsó- és a középosztály. Az érezhető jövedelemcsökkenés miatt növekedett az egyenlőtlenség és a szegénység.

Utóbbi kiterjedése ugyan nagyjából az uniós átlagnak megfelelő, ám sokkal mélyebb, ráadásul a gyermekszegénység idehaza a legmagasabb az EU-ban: nálunk a gyerekek 28,8 százaléka él anyagi megfosztottságban, az EU-átlag viszont 9,6 százalék. A kiugróan magas gyermekszegénység oka, hogy sokan élnek olyan háztartásban, ahol legalább egy éve egyik szülőnek sincs munkája. A közmunkaprogrammal megkereshető 47 ezer forint a hivatalos szegénységi küszöb háromnegyede, a 22 800 forintos szociális járadék pedig a harmada.

Hetente kell dönteni, számlákat, ételt vagy ruhát fizessenek

Az udvaron kissé hólepte farakás, mellette régi Zastava búslakodik, a konyhában pőre villanykörte ad némi világosságot. A zselickisfaludi ház vakolatlan, a lakás azonban tiszta, bár az asszony szerint egy meszelés lassan ráférne a falakra.
– Csak akkor nem tudnánk enni adni a gyerekeknek – tárja szét a kezét László Erzsébet. – Így is sokszor választanunk kell: befizessük a számlákat, együnk vagy ruhát vegyünk a gyerekeknek.
Élete párja, Girincsi Attila közmunkásként dolgozik, hivatalosan 47 ezer forintot kap heti bontásban, ám korábbi kapcsolatából két gyerek után húszezer forint gyerektartást vonnak le a béréből. Erzsébet anyasági segélyt kap a három gyerek után, az öttagú családnak így sem jön össze havi százezer forint.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Erik inkább nem kér karcsonyi ajándékot...
[/caption]

– Tavaly még jobb volt – állítja Girincsi Attila –, hatvankétezret kaptam havonta, a nyáron egy napra még a Balatonra is elvittük a gyerekeket. Az idén azonban már ez sem fért bele.
– Cserélnék egy hónapot azzal, aki ezt a rendszert kitalálta – jegyzi meg László Erzsébet. – vagy nem is kell az ő élete, csak költözzön hozzánk egy-két hétre, szívesen látjuk. És nézzen a gyerekeim szemébe.
A legnagyobb, Erik már tizennégy éves, délután az asszony vak bátyjával beutazott Kaposvárra, ugyanis kinőtte a kabátját, s éppen beköszöntöttek az ordas mínuszok. A meleg holmi a nagybácsi karácsonyi ajándéka lesz, csak előre megkapja a fiú, három hetet ugyanis nem várhat.

– Mi most nem tudtunk volna venni neki – tárja szét a kezét anyja. – Benjáminnak éppen tegnap kellett új cipőt venni, a régi ugyanis teljesen elszakadt. A közmunkából ezt sem tudnánk megtenni, Attila azonban házaknál vállal munkát, szerencsére most sok helyen kell fát vágni.
A férfi korábban a Sefagnál dolgozott, majd az építőiparban, s hidegburkolói vizsgával is rendelkezik, ám hiába adta be vagy száz helyre jelentkezését, nem tud elhelyezkedni: amit meghallják, Zselickisfaludról járna be, máris elutasítják – drága a bérlet, nem vállalja a munkáltató, hogy fizeti. Az asszony a Videotonnál talált régebben munkát, aztán amikor jöttek a gyerekek, hamar állás nélkül maradt.
– Még tavaly sem voltak ilyen problémáink – mondja Girincsi Attila. – Elő nem fordulhatott, hogy a boltban hitelbe kérjünk bármit is. Sohasem felejtem el a pillanatot, amikor először kértem, írják fel...

kep191184>

– A legrosszabb, amikor a gyerekeknek kell nemet mondani – felhősödik el Erzsébet tekintete. – Viktória óvodás, látta a tévében, hirdetik a Barbie babákat, s azt kért karácsonyra. Benjámin is valami játékot szeretne, de egy normális darab hat-hétezer forintnál kezdődik, egyszerűen nem fér bele... Ilyenkor bizony előfordul, hogy gyorsan kimegyek a szobából, mert elsírom magam. De akkor is, amikor Erik bejelentette, tudja, hogyan állunk anyagilag, s nem kér semmit karácsonyra...
Közben párja kisétál a buszmegállóba, lassan jön Szennából az iskolabusz a két kisebb gyerekkel. Várakozás közben Girincsi Attila észreveszi, hogy a Zastavát nézzük, s megjegyzi: a kocsi működne, csak éppen lejárt a műszakija, s nincs pénze megcsináltatni. Egyszerűen beszél, nincs semmi düh vagy méltatlankodás a hangjában, ahogyan az asszonyéban sem, amikor elmeséli, majdnem a tetőt is elvesztették a fejük fölül.

– Svájci frank hitelünk volt, persze nem tudtuk fizetni – hallgatjuk a manapság sajnos mindennapos történetet. – Ötször próbálták meg elárverezni, szerencsére nem vette meg senki, így maradhattunk. Most pedig úgy néz ki, az államé lesz, s bérleti díjért maradhatunk. Albérlőként a saját házban...
Közben befut a busz, érkeznek a gyerekek, Viktória kezében apró csokimikulás és egy kis csomag, az arcán földöntúli boldogság, ahogyan szorongatja: az oviban járt a Télapó. Benjámin néptáncról jön, hetente kétszer, s a csoporttal mindenfelé járnak fellépni. Erik pedig tavaly angoltáborban volt a Balatonnál, sőt, a Kárpátaljára is eljutott. Anyjuk csendesen megjegyzi, legalább néha utaznak a fiúk, ha már együtt, a teljes család nem tud.

– De legalább be tudunk fűteni a házban, s ha csak feltöltőkártyás, de villany is van – jelenti ki aztán nagyot sóhajtva, s mosolyt erőltet az arcára. – S lesz karácsonyfánk is, alatta ajándék a gyerekeknek, ha nem is az, amire a legjobban vágynak. Biztosan megértik, hiszen amikor Kaposváron sétálunk a városban, s meglátunk egy hajléktalant, mindig mondom neki: látjátok, lehetne rosszabb is. Sokkal rosszabb. S adok egy százast az otthontalannak...
 
----------------------------------------------------------------------------------
Összeállításunkat teljes terjedelemben a Somogyi Hírlap szombati (2012.12.08.) lapszámában olvashatja teljes terjedelemben.
Somogy megye napilapjára
itt fizethetelő!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!