Az én anyámnál nincs jobb a világon

Pályázatot ír ki a Somogyi Hírlap és a Sonline.hu Köszönöm, édesanyám! címmel

Köszönöm édesanyám! címmel pályázatot ír ki a Somogyi Hírlap és hírportálunk, a Sonline.hu. Olyan írásokat várunk olvasóinktól, amelyben bemutatják édesanyjukat vagy visszaemlékeznek egy vele kapcsolatos kedves történetre. Amely megmutatja, hogy mit köszönhetnek neki az életükön túl, és miért szeretik oly nagyon.

A legjobbnak, legszebbnek tartott írások szerzőit többek között vacsorameghívással, színházjeggyel, fürdőbelépővel, könyvvel jutalmazzuk meg, hogy akár ezekkel az ajándékokkal is megköszönhessék édesanyjuk egész életen át tartó fáradozását.

Példaként közlünk egy írást. Önök a sajátjukat április 12-éig küldjék el nekünk. Mindenképp tartalmazza szeretett édesanyjuk nevét és a település nevét, amihez édesanyjuk élete vagy története kötődik. Természetesen várunk fotókat is, amely az édesanyát, az édesanyát és a szerzőt vagy a családot mutatják be.

Címünk, ahová az írásokat várjuk: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a, vagy [email protected] A borítékra illetve tárgyként azt írják: KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁM!

Az írásokat a Sonline.hu-n közzé tesszük, a legjobban sikerülteket pedig fotókkal együtt közöljük az Anyák napja előtt, április 30-án megjelenő Somogyi Hírlapban.

Az ajándékokat még Anyák napja előtt eljuttatjuk a legjobb írások szerzőinek.

Ő hozta életembe az első szívdobbanást. Aztán könyveket adott a kezembe (ő akkoriban Passuth László sötétbarna hangulatú, a spanyol királyi Madridban szövődő történeteit olvasta leginkább), és kirándulni vitt (nyomában járva én is útinaplókat írtam hosszú éveken át). Nagyon hamar kisiskolássá váltam mellette, mert a nagyszülők pár faluval odébb laktak, s ezért amikor tanított, beültetett az utolsó padba a somogymeggyesi általános iskolában (hú, de sok kislány szeretett engem egyszerre). Jól is írt: már felnőtté váltam, amikor megmutatta papírra vetett kalandjait, melyeket akkor élt át, amikor az 1956-os forradalom idején pécsi főiskolásként gyalog hazaindult szülőhelyére, Karádra. Naca – így hívták akkoriban s így emlékezik rá arrafelé mindenki, de Siófokra költözve már Ancinak, hivatalosan meg Czene Józsefnénak szólították. Karádra egyébként mindig visszavágyott – ha csak meghallja a falu nevét, manapság is azonnal könnybe lábad a szeme.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Az én anyámnál nincs jobb a világon
[/caption]
Apám szerint is ő volt a legszebb lány messze földön, s apámnak bizony jó ízlése volt. Egy színdarabban kerültek össze, merthogy akkoriban Karádon nagy kulturális élet folyt; hímeztek, kórusban énekeltek (anyám a népdalt gyűjtő Vikár Lászlónak is segített, aki Kodály Zoltánt és édesapját, Vikár Bélát követve járt az egykor mezővárosi rangban élő faluban), és néptáncoltak. Ők voltak a főszereplők, szerepük szerint is szerelmesek. Apám akkoriban Karádon tanított, Gárdonyi Géza íróasztalát örökölte. Később anyámat nem csak apósa-anyósa, hanem a Zicsre hozzájuk lejáró Galgóczi Erzsébet, Fekete Gyula és Szabó Pál is elfogadták. Esküvői ajándékként belépőjegyet kaptak a híres balatonfüredi Anna bálra. Itt készültek tán a legszebb fotóik, no meg az még a legemlékezetesebb, ami a Népművelés című újság címlapjára került.

Gyerekkoromban szinte minden reggel meleg, habos cikória kávéval kínált engem, no meg Csaba öcsémet. Nemrég történt, hogy elkezdtem nyomozni, s végül nagy nehezen ráleltem a cikóriás dobozokra egy áruház polcán. Izgatottan főztem meg, de nem volt olyan finom, mint amit ő készített. Ételből pedig hirtelensült került legtöbb az asztalra, ezt váltotta föl sok évvel később a fasírozott – szerintem nincs még egy olyan nő e honban, aki akár csak fele annyi hirtelensültet és fasírozottat készített volna, mint ő.

Nagyon szerette a diákokat, bár a tanórákon szigorú volt. Mindig mindenre felkészült, nem csoda, hogy munkaközösség-vezetőnek is megválasztották. Földrajz szakos diplomát szerzett, de egy évre bevállalta az alsó tagozatot, aztán ott maradt, mozdulni sem akart a kisebbek mellől, annyira megszerette őket. Azt, hogy tehet életük megalapozásáért. Egykori tanítványai (sokan már nagyszülők) rendszeresen keresik.



A haja őszül, mint ahogyan a szülei is őszültek, s miként én is őszülök már régóta. De a szíve és a szeme fiatal. Még érdeklik a világ változásai, még vannak vágyai. Nemrég megtanulta kezelni a laptopot (így hálóingben és papucsban is tud kirándulni), tud már szkájpolni is, és nem fekszik le a képernyő mellé, ha fektetve kap egy fotót, hanem helyesen állóra forgatja. Szerintem még mindig szeretne egy kastélyt, aminek kertjében patak futkos – a rendszerváltás környékén lehetett kapni 1 forintért is (patak nélkül), „csak” vállalni kellett volna a teljes felújítást. Gyerekparadicsomot, magániskolát képzelt bele, de ebből nem lett semmi, s ezt biztosan máig sajnálja.

Egészségesen ért hetvenegyedik életévébe, s látom rajta, hogy már nagyon várja a tavaszt. Amikor többet süt a nap, melegebben simogat a szél. Addig is gyakorolja anyaságát, nagymamaságát: mindig aggódik, és mindig mindent megbocsát. Az én anyámnál nincs jobb a világon.

A legjobbnak, legszebbnek tartott írások szerzőit többek között vacsorameghívással, színházjeggyel, fürdőbelépővel, könyvvel jutalmazzuk meg, hogy akár ezekkel az ajándékokkal is megköszönhessék édesanyjuk egész életen át tartó fáradozását.

Példaként közlünk egy írást. Önök a sajátjukat április 12-éig küldjék el nekünk. Mindenképp tartalmazza szeretett édesanyjuk nevét és a település nevét, amihez édesanyjuk élete vagy története kötődik. Természetesen várunk fotókat is, amely az édesanyát, az édesanyát és a szerzőt vagy a családot mutatják be.

Címünk, ahová az írásokat várjuk: Somogyi Hírlap Szerkesztősége, 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a, vagy [email protected] A borítékra illetve tárgyként azt írják: KÖSZÖNÖM ÉDESANYÁM!

Az írásokat a Sonline.hu-n közzé tesszük, a legjobban sikerülteket pedig fotókkal együtt közöljük az Anyák napja előtt, április 30-án megjelenő Somogyi Hírlapban.

Az ajándékokat még Anyák napja előtt eljuttatjuk a legjobb írások szerzőinek. Az én anyámnál nincs jobb a világon -->