Borral támadjuk Amerikát és Japánt: 880 millió marketingre

Japánba, Kínába, Kanadába megy a balatoni bor? Ráférne a piacbővítés, ismerte el kérdésünkre Buzássy László balatonlellei hegybíró, hiszen – tette hozzá – kiváló a minősége, messzeföldön sem kellene vele szégyenkeznünk. A vidékfejlesztési tárca a napokban jelentette be, annak a felismerésnek a jegyében, hogy a „jó bornak nem kell cégér” mondást régen meghaladta az idő: hárommillió euró, azaz 880 millió forint jut bormarketingre 2013 és 2016 között, hogy a magyar borok be tudjanak törni Japán, az Egyesült Államok, Kína, Oroszország és Kanada piacára.

A rendelet szerint támogatást az oltalom alatt álló eredet-megjelöléssel vagy földrajzi jelzéssel rendelkező, illetve borszőlő fajtájának jelzésével ellátott borászati termékek ezen öt országban történő megismertetését és promócióját célzó programhoz lehet igényelni. A program többek között utazási- és szállásköltséget, pr-tevékenységeket, média-megjelenéseket, kiállítási részvételt vagy reklámkiadványok elkészítését támogathatja. Közösségek, hegyközségi szervezetek pályázhatnak.

– Nagyon lényeges, hogy a borok piacra jutását támogassák – így a lellei Buzássy László. – A többség persze a határokon belül fogy el és az idén nem is lehet probléma az értékesítéssel, mert bár a 2012-es évjárat minősége jó, ám a mennyiséggel már nem lehet dicsekedni. Húsz-harminc százalékkal kevesebb volt az átlagtermés a megszokotthoz képest, a szélsőségesen száraz időjárásnak köszönhetően.
A balatonlellei hegybíró szerint a távoli piacokra jutni csak a prémium kategóriájú borok esélyesek, de ilyenből is akad a dél-balatoni borvidéken. Ahol a pincék ürülnek szépen és ezúttal kizárt, hogy a bor a termelő nyakán maradjon. Már ugye a jó bor... A gazdáknak egyébként már nagyon „viszket a talpa”, a február általában már a tőkék között találja őket, most viszont a sok csapadék miatt még alig tudtak dolgozni.



A szőlősgyöröki Trunkó Ferenc amondó, türelemmel kell lenni, a téli időjárással eddig amúgy sem lehetett problémájuk.
– Volt hideg is, csapadék is, nem panaszkodhatunk, de most már jó volna, ha elkerülné a fagy a tőkéket, mert elindul lassan a nedvkeringés – így a borász. – Csapadék még jöhet, az nagyon hiányzik.
Trunkóék a szőlősgyöröki családi gazdaságban megtermelt bort leginkább vendéglátóhelyeknek értékesítik, ahogyan a borász fogalmazott, a piac telített, arra egyébként is csak nagy mennyiségben lehetne termelni, ami már túlnőné az ő kis családi pincészetüket. Így aztán lassabban is fogy a boruk, hiszen ilyenkor, télvíz idején a legkisebb az éttermek „felvevőképessége”.

E közben a hírek szerint két dél-balatoni termelő is harcba száll a Borászok Borásza díjért. A jelöltek között van a balatonlellei Konyári János és a szőlőskislaki Légli Géza is. A hazai borszakma ötven kiválósága már nyolc éve választja meg maguk közül a legjobbat szavazással, március elsejéig.

Már borból is importra szorulunk

Jásdi István északi-parti borász az interneten tett közzé drámai leltárt az elmúlt húsz évről. „120 ezer hektár szőlőterületünk volt húsz éve, az itthon évente elfogyasztott 3-4 millió hektó fölött jelentős exportbevétele volt az országnak a borból – írja. – Lesajnáltuk az osztrákokat, akik azonban példás rendet teremtettek a borpiacukon. A mi ellenőrző hatóságainktól arra tellett: súlyos büntetéseket osztottak ki a címkék betűhibái miatt, közben ezerszám jöttek be a kamionok az olasz borral. Az olcsó és ellenőrizetlen import miatt nyomott árakon nem érte meg a szőlőtermelés, újabb tömegek hagytak fel a műveléssel. Ma feleakkora területen terem borszőlő, mint a rendszerváltáskor, milliárdok mennek el a semmire, 2012-ben 1,5 millió hektó bor termett, az ország ugyanennyi bor importjára szorul – történelme során először.”