Közélet

2013.02.27. 16:00

Kitiltották a nézőket, mégis tömve volt a lelátó

Józanész, kontra életszerűtlen paragrafusok 1–0. Siófok-Kiliti, százötven néző, góllövő a józanész, ha úgy tetszik, a szurkolói fanatizmus.

Fónai Imre

Kupaszerda nézők nélkül, a négy közé jutásért, ilyen is csak a magyar futballban lehetséges; a kiliti városrész műfüves pályájára vitte a siófoki klub a Vasas elleni kupavisszavágót (a stadion gyepe sártenger), szerdán ebédidő után. Nem a házigazdák találták ki a zárt kapukat, állítólag sporttörvényi előírás, olyasmi indokot írnak a rideg paragrafusok, hogy edzőpályán nem lehet garantálni a biztonságot. A paragrafusoknak azonban fogalma sincsen róla, mi a helyzet a kiliti műfüvesen: a játékteret kerítés övezi, azon túl azonban már utca, járda, közút van. Nincs tehát kapu, amit be lehetne zárni, az utcát meg ugye mégsem lehet. Vagy tán még a gyalogosoknak is megtiltják, hogy megálljanak a pálya mellett, netán fölszólítják a renitenseket, hogy az utcáról a pályára nézni kilencven percen át tilos? – morfondíroztam, de sokkal kedvezőbb kép fogadott végül ennél.

Nini, „tömve” vannak a lelátók! – állapíthattam meg, konstatálva, hogy „zárt kapuk” ide, vagy oda, több mint százan dacoltak az előírásokkal és bizony birtokba vették a fa lelátókat a kerítés utca felőli oldalán. Tucatnyi Vasas-drukker is vegyült közéjük, a nyilván legfanatikusabb Bányász-fanok közé, akiket holmi zárt kapu sem tántoríthat el, de az már végképp rejtély, vajon az angyalföldi srácok honnan sejtették, hogy láthatják a zárt kapus derbit? Rendőrből akadt bőséggel a környéken, dolguk semmi, a közeli házakban lakók azonban most nem panaszkodhattak arra, hogy mindenhová odaparkolnak az autósok, tilosban most senki sem állhatott meg, igaz, büntetve nem lett, csak finoman fölszólítva...

Hát ilyen egy zárt kapus meccs nézőkkel, 2013 februárjában, az elvileg rangos kupában a legjobb négy közé jutásáért, Magyarországon. Futballban (egyáltalán: sportban), ami ugye elvileg a nézőkért van, de hát ezen alaptétel megrendülésében már akkor is gyanakodtam, amikor több évtized után a múlt évben a júliusi, augusztusi fordulókban már nem fogadhatott rangos, nézővonzó ellenfeleket a Siófok, mondván, hogy a sorsolás vak, azt nem lehet irányítani (huszonöt éven át lehetett...).



Bezzeg három évtizede: csaknem napra pontosan huszonkilenc éve, 1984. február 26-án ugyancsak kupameccsen a Videotont fogadta az akkori Bányász, s győzte le 1–0-ra (hosszabbítás után, góllövő Horváth I. László), megalapozva a későbbi MNK-győzelmet. Akkor is sártenger volt a stadion gyepe, csak akkor a „gyilkos” salakos edzőpályára vitték a derbit (ma autószalon áll a helyén), amit a korabeli tudósítások szerint háromezer néző állt körül.
Ma műfű van és rend van, akkor futball volt.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!