Közélet

2013.02.09. 18:29

„Megőrülök a férjemtől” - azt hiszi, vicces, pedig nem az

Kati megőrül attól, hogy a férje neki is, társaságban is folyton idióta vicceket mesél. Akármiről akarna vele komolyan beszélgetni, a lehetőségét is elfojtja valami poénnal, szellemesnek gondolt megjegyzéssel.

Pál Judit, coach - mediátor

Amikor a barátaikkal vannak, kellemetlenül érzi magát, zavarban van a férfi viselkedése miatt, mert szerinte vagy disznóviccek folynak belőle, vagy olyan dolgokon nevet, amin normális ember legfeljebb sírni tud, vagy hallgat.
A férj eközben elégedetten tetszeleg az ügyeletes bohóc szerepében, és szent meggyőződése, hogy a többiek is nagyon humorosnak tartják.

A humor, az irónia és önirónia nagyon fontos összetevői az életnek. Ahogy Anthony Robbins mondja: “A vidámságnak megvan az ereje ahhoz, hogy a félelem, a sértettség, a harag, a frusztráltság, a csalódottság, a depresszió, a bűntudat és a meg nem felelés érzéseit kiűzze az életedből. Azon a napon éred el a vidámságot, amikor rájössz, hogy mindegy, mi történik körülötted, akkor sem lesz jobb semmi, ha nem vagy jókedvű.”

A nevetés élettani hatásai is közismertek. A szívből jövő nevetés (a síráshoz hasonlóan) endorfint szabadít fel, amely nyugtató hatással van a szervezetre, és erősíti az immunrendszert. Arról is szólnak kutatások, aki semmin nem tud nevetni, hétköznapian szólva „egyáltalán nincs humorérzéke”, minden helyzetben mindent (önmagát is beleértve) csak szó szerint és halálosan komolyan hajlandó felfogni, gyakran nyúl más, általában káros eszközökhöz, hogy átélhesse a nevetés kiváltotta érzéseket.
Mert a humor, a nevetés valóban „gyógyító erővel bír”. Az természetesen már egyénenként nagyon eltérő, ki mit talál humorosnak, viccesnek, min tud szívből nevetni.

Agykéregfelvételekkel azt mutatták ki, hogy a nők inkább olyan dolgokon, amelyek a bal agyféltekét stimulálják, míg a férfiak éppen az ellenkező oldalt „mozgásba hozó” vicceken, poénokon.
A férfiaknál a humor, a viccek sokszor a túlélés eszköze. Amiről nem tudnak beszélni – és amiről a nőknek általában természetes, hogy kibeszélik magukból, ráadásul gyakran éppen sírva, együttérzően –, arról poénkodnak. Tragédiákról, katasztrófákról, a szexuális életükről és a házasságukról, bármilyen problémáikról sokszor könnyebb megnyílniuk ezen a kommunikációs csatornán, mint bármilyen más módon kifejezni érzelmeiket.

Mert az érzelmek kifejezése még mindig sokak szemében egyenlő lenne a gyengeséggel. (Hogy ez miért nem igaz, arról ma már könyvtárnyi irodalom szól, mi most nem megyünk bele mélyebben.)

Ettől viszont a legtöbb nő szemében a tragédiákkal, személyes problémákkal, netán családi belügyekkel viccelődő férfi minden lesz, csak szellemes, meg érző ember nem. A férfi szemszögéből pedig ilyenkor csak annyi történik, hogy így tudja kezelni lelki fájdalmait. Minél inkább nehezére esik nyíltan beszélni valamiről, annál nagyobbat fog nevetni az arról szóló vicceken. Ahogy a férfiaknak gyakran az „természetellenes”, hogyan tudják a nők minden érzelmi részletet sorra véve kibeszélni a barátnőikkel a házasságuk problémáit, netán a szexuális életüket, úgy akadnak ki a nők gyakran férjeik disznó viccein, vagy a feleségeket, anyósokat kifigurázó megjegyzésein.

Akármennyire nehéz is máshogy reagálni, ilyenkor a legrosszabb, amit tehetünk, ha megsértődünk. Valószínűleg amíg anyósok lesznek a földön, lesznek anyósviccek is; amíg tragédiák, katasztrófák, nehéz helyzetek lesznek körülöttünk, születnek róluk viccek is. Szellemesek is meg nem is, olyanok is, amiket mi annak tartunk, mások meg nem, vagy fordítva.



Ha valaki olyan helyzetben kezd „humorizálni”, amelyben mi komolyan szeretnénk beszélgetni, vagy társaságban zavar minket a folyamatos, talán oda nem illő viccmesélése, mondjuk meg neki. Finoman, érthetően, hogy most nem ennek van az ideje, vagy szeretnénk, ha abbahagyná, és másként kapcsolódna be a társalgásba, vagy miért esik nekünk rosszul, amikor adott helyzetben másféle reakcióra van szükségünk. Ha nagyon nem megy neki, figyeljük meg, mikkel viccelődik a legtöbbet – valószínűleg komolyabban is foglalkoztatja a dolog. Ha nagyon olyan a helyzet, és nem hagyja abba, talán tényleg nem tehetünk mást, mint hogy egyszerűen faképnél hagyjuk, vagy ha fontos volt a téma, visszatérünk rá máskor.

A humorhoz, iróniához mesélőként, befogadóként is sok összetevő kell, hogy valóban gyógyír, és ne csak a másik megalázása, idegesítése, gúnyolása, szapulása süljön ki belőle. Érzék, tapintat, összefüggések átlátása, önirónia és számos más tényező. De ha megtanulunk élni vele és szövetségesünkké tudjuk tenni, hálásak leszünk neki; nehéz helyzetekben is előfordulhat, hogy éppen tőle kapjuk a legnagyobb segítséget.

Kérdezz Pál Judittól!

Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!