Közélet

2013.03.24. 12:39

Foci a világ tetején - találkozás az isteni Diegóval, fotó

Hogy miért, nem tudok rá válaszolni, mindig vonzottak a hegyek – magyarázta a himalájai túra ötletét a marcali Hottó István. – Az első, 1924-es csúcskísérletben meghalt brit George Mallorytól is megkérdezték: miért akar feljutni a világ legmagasabb csúcsára? Bonyolult válaszok helyett azt mondta: „mert ott van”. Én sem tudom tökéletesebben összefoglalni motivációimat, igaz nagy hatással volt rám John Krakauer Ég és jég könyve, aki egy tragédiába fulladt expedíció részese volt.

Keszthelyi Zoltán

A marcali születésű Hottó István kedveli a kihívásokat, korábban az országgyűlés elnökének személyi titkáraként a Parlamentben végzett munkája során sokszor találta magát olyan helyzetben, ahol szüksége volt a ráteremettségre, kitartásara. Ezúttal fizikailag tette próbára magát: a Himalája nepáli oldalának magaslatait célozta meg. A somogyi fiatal egyik legjobb barátjával, az Indiában született Donauer Andrással – akinek az út szervezését, előkészítését köszönheti – egymást segítve, bátorítva teljesítette élete kalandját.

– Dubaiból repültünk Kathmanduba, majd egy dupla propelleres öreg kisgéppel Luklába, melynek repterét a világ egyik legveszélyesebb leszállópályájának tartják, ahonnan aztán kezdetét vette tíznapos expedíciónk egy helyi sherpa, Pashang irányításával – emlékezett vissza Hottó István. – Százharmincöt kilométert tettünk meg mintegy háromezer méternyi szintkülönbséggel, a kétezer méter felett fekvő Luklától az 5634 méter magas Mount Everest Base Campig.

Az útra hosszútávfutással edzett, étrendjét is átalakította, ám volt amire, nem lehetett felkészülni: az éjszakai fagyos hideg, illetve a magassági betegség. Az utóbbi legenyhébb tünete a fejfájás és az álmatlanság mindkettőjüket gyötörte. Az éjjeli díszkomfort a valószínűtlen hidegben – amikor kimerültségük ellenére sokszor nem aludtak – alaposan próbára tette őket.

– Az akklimatizálódás miatt sokszor másztunk fel a hegy egy magasabb pontjára, majd estére le egy alacsonyabbra – magyarázta István, aki szerint ez jó kondíciót, türelmet, elszántságot igényel. – Ez rendkívül fontos, hiszen kevés az oxigén és az ember könnyen elveszítheti ítélőképességét, rossz döntéseket hozhat, ami végzetes lehet. A Himalájában megismertünk két Hong-Kong-i hölgyet, akiket később magashegyi betegség miatt helikopterrel mentettek. Sorsukról semmit sem tudunk. Egy angol ismerősünket, akivel az első éjszaka találkoztunk Phakdingban, négyezer méterről hozták le a sherpák egy teljes éjszakán és nappalon át. A legmegrázóbb egy francia lány esete volt, aki a 4930 méter magasan fekvő szálláshelyünkön, Lobuche településen lett hegyi beteg, ahol éjszaka a szomszédos kis farostlemez helyiségben fültanúi voltunk a tüdőembólia miatti viszontagságos állapotának. A teherhordó jakokra is nagyon kellett figyelni, ugyanis málháikkal élő robotként közlekedve könnyen a szakadékba lökhetnek bárkit. Ezek a strapabíró állatok mindenütt láthatók, a sherpák fűtőanyag híján a jakok ürülékével fűtenek, amit a házaik falán szárítanak.

Az európai ember számára a nepáli étkezési kultúra is szokatlan, így erre is gondolniuk kellett. Hottó István a siófoki Krúdy Gyula Szakközépiskola diákja volt, így a gasztronómiában otthonosan mozog, igaz ezúttal ennek kevés hasznát vette.
– A helyi ételekből főként zöldségféléket, gabonaféléket ettük, húst nem – folytatta. – Fő fehérjebevitelük András fehérjekészítményeiből mixelt italok voltak, valamint az otthonról hozott kolbász, ami nagy sikert aratott az amerikai, a brazil expedíció tagjai közt. Ismert hazai cukorkákat is vittünk, amit szétosztottunk a gyermekek között, például az új-zélandi Edmund Hillary alapította iskolában Khumjungban. Csodálatosak a himalájai gyerekek, vidámak és játékosak, orcájuk pirospozsgás. A jókedv és az életigenlés szinte minden nepálin látszik, szomorú embert a nehéz életkörülmények ellenére nem is láttunk. A vizet jódtablettával tisztítottuk, ízénél csak a fagypont körüli hőmérséklete volt elviselhetetlenebb. Utunk nyolcadik napján 5000 méter körül a Khumbu gleccsernél nyílt először lehetőségünk „arany áron” egy-egy vödör meleg vizet venni fürdés céljára, ami ott számunkra a luxust jelentette. A Himalájában egyébként nincs por és kosz, a kezünk szinte mindig tiszta volt, pedig mászásnál mindig a sziklákba kapaszkodtunk. Az éjszakai csillagos égbolt látványa leírhatatlan. Nem tudom elmondani, csak érezni lehet. A tiszta, jéghideg levegő íze, illata és az éjszakai varázslatosan közeli csillagok valami olyat adtak, amit eddig még sosem éltem át.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Találkozás az isteni Diegóval
[/caption]
A tíznapos hegymászó túra után kimerülten repültek vissza Luklából Kathmanduba. Itt útjaik elváltak, mivel Donauer Andrást – aki öt éve Dubaiban él –, munkája visszaszólította. István az Annapurna hegy fővárosa, Pokhara, majd Buddha szülőhelye, Lumbini felé vette az irányt hátizsákjával.



– Több mint tizenöt órát utaztam egy helyi zsúfolt buszjárattal rendhagyó körülmények között – elevenítette fel a kimerítő utat. – A vizem, ennivalóm elfogyott, de nem mertem az útszéli árusoktól ételt venni az esetleges fertőzés miatt. Meglepetésemre a buszsofőr egyszer csak megállt, majd az út mellett aludt egy órát, akinek példáját az utasok is követték. Én is így tettem, igaz nagy riadalmat okoztam vele szüleimnek és nővéremnek, ugyanis a csomagjaimon fekve véletlenül többször is fölhívtam őket tudtomon kívül, amikor Fonyód-Bélatelepen hajnali kettő volt... Lumbinibe érkezésem után gyalog tettem meg az utat a Buddha születési helyén álló zarándokhelyig. A láma szerzetesek kimerültségemet látva kesudióval, narancslével kínáltak, ami még soha nem esett olyan jól. A nehézségek ellenére a Nepálban töltött időszak feledhetetlen élmény. Azóta megszületett Andrással a következő tervünk. Szeretnénk eljutni Pakisztánba, hogy a világ második legmagasabb csúcsát, a K2-t is testközelből érezhessük, láthassuk.

Foci a világtetején

A Himalájára focilabdát is vittek magukkal a fiúk, hiszen imádják ezt a játékot. István – az Országgyűlés elnökének, Szili Katalinnak személyi titkáraként – tagja volt a magyar parlamenti válogatottnak is, mely 2009-ben, Törökországban, az általa szerzett két góllal megnyerte a parlamentek közötti interparlamentáris labdarúgó kupát. A lengyelek elleni megnyert (2:1) döntőt és a Hottó gólokat élőben közvetítette a török közszolgálati televízió, sőt Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök is gratulált.

– Andrással kíváncsiak voltunk, milyen közel hatezer méteren focizni, hiszen tudjuk, hogy az oxigénhiányhoz szokott perui, bolíviai válogatott a náluk jobb ellenfeleiket 3000 méter fölötti pályáikon fogadják – magyarázta István, aki hozzátette: minden lépés, rúgás tripla energiába került a megszokottnál. – A Himalájában a labdát látva, furcsállva méregettek minket, de miután elkezdtünk passzolgatni, mások is kedvet kaptak, gyorsan népszerűek lettünk. Az Everest Base Camp elérését megelőző napon két brazil fiúval megbeszéltük, hogy fönt találkozunk és lejátszunk egymás közt egy brazil–magyar meccset, de nem érkeztek fel. Közönségünk is lett volna, mert egy iráni és egy dán expedíció tagjai látni szerették volna a meccset, sőt bíráskodni is akartak. Kathmanduban egyébként találkoztam Nepál legérdekesebb, legeredményesebb labdarúgócsapatának a Yeti Himalayan Sherpa Club elnökével Karma Tserins Sherpával, aki a labdarúgás által próbálja segíteni a Himalájában zárt körülmények között élő gyereket. Mint megtudtam a legnagyobb ellenfelük a bajnokságban az ország leggazdagabb klubja, egy katonacsapat, a Nepal Army. Az országok közötti mérkőzéseken pedig az Afganisztán elleniek váltják ki a legnagyobb érzelmeket a nepáliakból.

Találkozás az isteni Diegóval

Maradona a dubai Al Wasl trénere volt és az egyik edzésén volt lehetőségünk beszélni vele – mesélt a Nepálból való hazaút során a Dubaiban történt  találkozásról. – Tudtuk, hogy 1977-ben a magyarok ellen volt első alkalommal válogatott és az 1978-as argentin, 1982-es spanyolországi vb-n országaink csoportellenfelek voltak, ami jó alap volt a társalgáshoz. Egyik munkatársa – talán a testőre – arra is emlékezett, hogy a magyarok legjobbja az 1982-es meccsen Pölöskei volt. Egyértelmű volt akkor, ott Maradona környezetében, hogy az argentinok értékelik a magyar futballt. Maradonáról még kell jegyezni: tapintható volt a levegőben az a hatalmas tekintély és tisztelet, ami övezte az Al Waslnál. Játékosait fiaiként kezelte, akiket az edzés előtt egyenként öleléssel és atyai csókkal köszöntött. Azonban az újságírókkal szemben finoman szólva barátságtalan, agresszív volt. A tréning végén mindenki meglepetésére betoltak egy hatalmas tortát, ugyanis a csapat kapusának születésnapja volt. Minket is invitáltak a rögtönzött köszöntésre, így együtt ünnepeltünk Maradonával. Mit is mondhatnék? Felemelő érzés volt kezet fogni és beszélgetni vele a zöld gyepen, sőt később „összefutottunk” a világ jelenleg talán legdivatosabb és legnagyobb díjazású lóversenyén, a Dubai World Cupon is.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!