Közélet

2013.03.09. 16:02

Nem bírok a gyerekemmel: rosszasággal a több odafigyelésért

Elkeseredett szülők, nagyszülők sokasága szembesül naponta a riasztó ténnyel: valami baj van a gyerek viselkedésével. Van, akik maguk is megtapasztalják, másoknak az óvónők, tanítók, edzők, ismerősök hívják fel a figyelmüket a „rosszaságok” sorozatára. Akármekkorának is látszik a probléma, mielőtt rásütünk a gyerekre bármiféle bélyeget, érdemes alaposan megvizsgálni a helyzetet: vajon mit akar elérni a viselkedésével?

Pál Judit coach - mediátor

A gyerekek „rosszasága” nagyon tág fogalom. Egyes családokban már a legkisebb ellenkezés is annak számít, másoknál sokkal tágabbak a határok, több minden belefér az elfogadhatónak ítélt keretekbe. Amikor a gyerekek közösségbe – bölcsödébe, óvodába, iskolába – kerülnek, újabb modellrendszerekkel ismerkednek, újabb kimondott vagy kimondatlan szabályoknak kell megfelelniük. Természetes, hogy ezek megtanulása, elsajátítása hosszabb folyamat. Nem megy minden elsőre, még ha akarják sem – és az is természetes, hogy nem is mindig akarják.

Nem kell kétségbe esni, ha egy kisgyerek olykor próbálgatja a határait, lehetőségeit, feszegeti a kereteket – ez is hozzátartozik a fejlődéséhez. Vannak azonban olyan problémák, amelyekkel mindenképpen foglalkozni kell. A kicsik még nem tudják megfogalmazni, ha valami bántja őket, ha valamit máshogy szeretnének, ha jól figyelünk rájuk, észrevehetjük, hogy valamilyen módon mégis jelzik felénk kellemetlen érzéseiket.
Legtöbbször a viselkedésükkel. Azt ugyanis már a legkisebbek is érzik, hogy ha rosszalkodnak, ha olyan dolgokat csinálnak, amikről tudják, hogy a számukra fontos felnőttek nemtetszését váltják ki vele, valami olyasmi történik, amire szükségük van: odafigyelnek rájuk.

Amikor a gyerekkel folyamatosan viselkedési problémák vannak – otthon, a játszótéren, az óvodában, iskolában egyaránt –, a szülők sokszor kétségbeesnek, sokszor csak megvonják a vállukat, „nem bírok vele”. Esetleg kieszelnek valami büntetést, amivel megpróbálnak hatni a gyerekre, hátha attól megjavul.
Ritkábban fordul elő, hogy kiabálás, pofonok, vállvonogatás vagy tilalmak állítása előtt a szülők először higgadtan magukra, a gyerek igényeire vagy a helyzetre koncentrálnának. Hogy feltennék maguknak a kérdést: Miért csinálja? Mit akar elérni a viselkedésével?

A véget nem érő rosszalkodások, viselkedési problémák jelentős része mögött az elhanyagoltság érzése húzódik meg. Amikor egy gyerek úgy érzi, nem kapja meg a számára szükséges mennyiségű és minőségű figyelmet, törődést, szeretetet, egyúttal elhanyagoltnak, magára hagyottnak is érzi magát. Ha verekedni kezd, ha csúnya szavakat mond, hazugságokat talál ki, célba dobást gyakorol az étellel, összetöri apa kedvenc poharát, széttépi anya kedvenc sálját, lerontja a tanulmányi eredményeit – azaz ha kirívóan viselkedik –, általában eléri, amire a legnagyobb szüksége van. Újra a figyelem középpontjába kerül.

Hogy ez a fajta viselkedés sokszor büntetéssel jár, ami fájdalmas is lehet számukra, nem riasztja el a gyerekeket a „rosszaságtól”, mert ez az egyetlen eszközük, amivel kapcsolatba kerülhetnek a számukra fontos felnőttekkel. Úgy érzik, amíg ők a tökéletes gyerekek, amíg mindent úgy csinálnak, ahogy illik, ahogy kérik tőlük, a kutya se figyel rájuk. Hát elérik, hogy csak velük foglalkozzanak – ha máshogy nem, a kiabálással, a büntetéssel, a hegyi beszédekkel. A gyerekeknek mindegy, hogy apa és anya azért nem úgy figyel rájuk, ahogyan szükségük lenne rá, mert tényleg nem érdekli őket, vagy mert éppen a kenyérkereset, a mindennapos harcok vagy az egymással vívott csatáik foglalják le őket. Ők csak azt érzik, hogy ha máshogy nem kapják meg, amit szeretnének, a „rosszalkodással” meg igen, akkor rosszul kell viselkedni.

A nagyon szélsőséges esetek kivételével a gyerekek többsége együttműködésre bírható, amikor megtapasztalja, hogy a szükséges figyelmet, törődést, szeretetet a „jó viselkedés” is biztosíthatja számára.



A valódi változáshoz azonban legtöbbször a szülők együttműködése ugyanúgy szükséges, mint a gyerekeké. Ez pedig azt jelenti, hogy gyakran a szülőknek is változtatniuk kell egyes szokásaikon, viselkedésükön ahhoz, hogy a gyerekek is változni tudjanak. Egyes szülők hajlandóak erre, mások nem. Külső segítség is nagy változást idézhet elő a gyerekek viselkedésében, de még gyorsabb, tartósabb lehet a fejlődés, ha a szülőkkel együtt „dolgozva” az alapvető kiváltó okokon sikerül változtatni.
Ha a gyerekünkkel sok probléma van, és valóban az ő fejlődését, egészségét tartjuk szem előtt, érdemes olykor magunkban is vizsgálatot tartani. Vajon figyelek rá annyira, hogy megértsem, mit akar a viselkedésével jelezni?

Kérdezz Pál Judittól!

Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!