Díjnyertes siófoki felfüggesztés a párzási időszakról

Előbb rendeztek világ- és csak később magyar bajnokságot a preparátoroknak, így aztán a siófoki Lengyel Imre előbb Salzburgban szerzett érmet a világversenyen és csak később, a közelmúltban Budapesten, mindahányszor bronzot. Az első hazai bajnokságon mindkét alkotása bronz minősítést érdemelt ki. A civilben tűzoltó preparátor egyik díjazott műve, a vadászó róka a saját képzeletének a szüleménye, a másik, a verekedő fácánok eredetileg dán megrendelésre készült. Merthogy alig győzi nyugati megrendelői kívánságát teljesíteni, a salzburgi világbajnokságon elért eredmény ismertségét és népszerűségét is megnövelte.



– Egy talpazaton természetes környezetükben kellett ábrázolni az állatokat; a fű, a föld, a nád eredeti hazai, az egyéb alkotórészeket azonban javarészt Németországban szerzem be, idehaza még nemigen kaphatók nyersanyagok a preparáláshoz – magyarázza és mutatja: az például, hogy a párzási időszakban dürgő, verekedő fácánok egyike mintha valóban fel is röppenne, egy átlátszó, alig látható szálnak köszönhető, arra van a madár felfüggesztve.

A salzburgi verseny óta egyre több vadászatszervező keresi és rendeli meg nála az Afrikában kilőtt állatok preparálását. Nagyobb műhelybe is kellett költöznie emiatt; krokodil, kafferbivaly, medve, csíkos gnú, varacskos disznó, orix, egymást érik a „kikészítendő” trófeák. A közelmúltban egy dán iskolának állított össze komplett biológiaszertárt.
Lengyel Imre természetesen először a vadászatba szerelmesedett bele (a tűzoltásba csak később), s csak azután, éppen tíz éve kezdte preparálni az elejtett állatokat, kezdetben autodidakta módjára, könyvből. Eredetileg szakácsnak tanult, de idő közben biológus diplomát szerzett az egri főiskolán. A tavalyi világbajnokságra négy madárral nevezett: egy-egy fácánnal, vetési varjúval, szarkával és böjti récével. Kizárólag azért, hogy tanuljon, ötleteket lessen el a „nagyoktól”, hiszen jó néhány országban (Amerika, Ausztria, Németország) nagyobb népszerűségnek örvend a preparálás, mint nálunk.

A kevéssé közismert részletekről annyit árul el a siófoki tűzoltó-preparátor: festeni kell a madárlábakat és a csőrt is, visszaadva a természetes színét, hiszen kifakul. A láb tehát eredeti, csak éppen dróttal rögzítve, a szem üvegszem, s nemcsak festeni kell, hanem lakkozni is, például a valósághű könnycsatorna kedvéért. De persze ez már a folyamat vége. Nyúzás, tollmosás, áztatás, moly elleni védelem, savas tollrögzítés, antisztatikus öblítés, szárítás – ez a sorrend. S a váz természetesen nem az állat eredeti csontja; poliuretán, ha úgy tetszik purhabtest, az eredeti anatómiailag tökéletes másolata.