Fizessenek a képviselők! Száz jogásszal a bankok ellen

Léhmann György siófoki ügyvéd (legutóbb Debrecenben nyertek két pert ügyfelei a bank ellen első fokon) látja ebben a megoldás kulcsát, miközben devizahitelesek százai azért tüntetnek, hogy a bíróság mondja ki semmisnek az összes devizahitel-szerződést, a Facebookon pedig olyan tartalmú írás terjed, miszerint „minden devizaalapú jelzálogszerződés semmis.”

Léhmann György, aki hat-hétszáz pert visz folyamatosan, kezdettől fogva arra figyelmeztet: se az árfolyamgát, se a devizahitel-szerződések semmissé tétele nem járható út, csak az egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelenségének a kimondatása bírósággal. – Négyezer hazai ügyvédből négyen-öten „szerencsétlenkedünk” a devizaperekkel – így a jogász. – Nem tűnt föl sem ügyvédtársaimnak, sem a parlamenti képviselőknek hogy akad olyan törvény, mely alapján pert lehet nyerni a bankkal szemben? Érdekes, a Kúriának igen. Alapvető alkotmányos jog, a szolgáltatás-ellenszogáltatás egyensúlya nincs rendben a devizaszerződéseknél. Magyarországon „kihaltak” a jogtudósok?
Érdekesen „felel” a „devizás” ügyvéd szavaira Szász Károly minapi nyilatkozta. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) elnöke úgy véli: a devizahiteles perekkel csak az időt lehet húzni, az adós és a hitelező számára is az egyetlen helyes magatartás a vállalt kötelezettségek teljesítése. A szervezet felmérése szerint eddig mintegy ezer devizahiteles per indult, s az eddigi jogerős ítéletek mindegyike elutasította az adósok kérelmét. Szász Károly szerint hibás volt a pénzügyi közvetítő rendszer, amely ezt a terméket propagálta, az akkori kormány, amely rossz makrogazdasági pályára terelte az országot, és sérülékennyé tette a forintot. Hibázott a fogyasztó is, aki ezt felvette, a hatóságok, köztük a felügyelet és a makrogazdasági helyzetet átlátó jegybank is, mert nem ismerték fel időben a veszélyt. Megjegyezte ugyanakkor, hogy a hiteleket a bankok a mindenkori jogszabályoknak megfelelően folyósították, a hitelintézetek alapvetően jogkövetők voltak.

– Hová jutottunk, magyar értelmiség? – foglalja kérdésbe reagálását Léhmann György. – Hogy juthattunk idáig, hát mindenki a bankoknak „falaz”? Lehetetlen szolgáltatás, tisztességtelenül egyoldalú szerződésmódosítások – ezt miért csak a Kúria veszi észre, az igazságügy-miniszter, a PSZÁF miért nem? Vagy az ügyészség, a fogyasztóvédelem? Miért nem indulnak közérdekű perek? A parlament tele van jogásszal. Ha csak minden harmadik képviselő fizetne egy-egy jogászt (sok a fiatal kolléga, nekik ez nagy segítség volna) és ezek „ráfeküdnének” a devizahitel-perekre, rövid idő alatt megoldódna az ügy. A tisztelt képviselők, ha valóban a választóik érdekét nézik, ezt haladéktalanul meglépik. A költségtérítésüket elég lenne hozzá felajánlani. Könyörgöm, legalább a negyedik, a választási évben tegyék meg!

Érdemes figyelni Róna Péter véleményére is, a Somogy megyei Kisasszondon gazdálkodó oxfordi közgazdászprofesszor úgy véli, nem volna szabad legitimálni árfolyamrögzítéssel, vagy egyéb „mentőakciókkal” a devizahitelt, mert hibás termék. – Hibás, mert megmásítja a hitel eddig ismert fogalmát – így Róna Péter. – Nem azt fizetem vissza, amit kaptam, az árfolyamtól függ minden, még a bank mérlege is bizonytalan emiatt és így csak felárral kap forrást, amit természetesen ráterhel az ügyfélre. Ezért (is) csorbul a hazai kis- és középvállalkozások versenyképessége; a magyar kisvállalkozó háromszor annyi kölcsönt fizet vissza, mint egy cseh.



Megírtuk korábban, hogy Léhmann György neve is felmerült, amikor a pénzügyi jogok új biztosa az őt segítő csapatot alakította ki. A felkérésből azonban semmi sem lett, egy idő után nem keresték a siófoki jogászt, ellenben ma már „támadják” is keményen. S nemcsak a közjegyzői kamara fogta perbe sarkos, a közjegyzőket kritizáló véleményéért, a napokban több országos hírportálon is olvastuk a „hírt”: „A hét egyik tragikomikus szereplője volt a devizahitelesek ügyét a bíróságon is képviselő Léhmann György ügyvéd. Léhmann ugyanis előbb kijelentette, hogy nem látja azt a jogszabályt, ahol el tudna bukni, végül azonban elbukott a legutóbbi tárgyaláson. Az ügyvéd keresetét értelmezni sem tudta a bíróság, olyan jogi ellentmondások miatt, mint hogy hogyan lehet egy szerződés egyszerre semmis és hibásan teljesített.”

Léhmann erre így felel: –  Egyre kellemetlenebb vagyok a hatalomnak, ennek tulajdonítom az ellenem meginduló rágalomhadjáratot. Próbálkoztak fegyelmi büntetéssel, majd büntető ügyben akartak elítéltetni. Köztudott, hogy sablon keresetlevél alapján viszem az ügyeket, heti húszat-harmincat másként nem is lehetne. A legutóbbi debreceni pernyertes ügyben a bíróság tudta értelmezni ezt a sablon keresetlevelet? A jelek szerint igen. Amit a hírportálok állítanak, azzal kapcsolatban megjegyzem: a kölcsönszerződés érvénytelenségét soha nem szorgalmazom, ellene vagyok. További csemegeként idéznék egy mondatot az Országos Ügyvédi Kamara fegyelmi főmegbízottjának ellenem szóló iratából: „Azt prédikálhatod nyugodtan, hogy társadalmunk csupa fekély, de agyonvernek, ha példát keresel.” Ez egy versidézet, szerinte ez vonatkozik rám. Hozzáteszi: az a bajom, hogy nem tudok „csomagolni”. Angyalföldön, ahol felnőttem, valóban nem tanították a „csomagolást.”

Alaptalan Facebook-körlevelekkel többet ártanak, mint használnak 

„Minden igaz magyarnak”, így indul a Facebookon terjedő iromány, mely azt állítja: minden jelzálog- és devizaalapú hitelszerződés semmis. Jogszabályra hivatkozik, mely szerint 2011. június 30-ig nem lehetett volna jelzálogjogot bejegyezni ingatlanra devizában nyújtott vagy nyilvántartott, de forintban fizetett kölcsön fedezeteként. Megkérdeztük erről Léhmann Györgyöt, aki azt mondta: – 2010. augusztus 14-től valóban nem lehetett devizában nyilvántartott kölcsönnél jelzálogjogot bejegyezni, és ez az állapot tartott egészen 2011. június 30-ig. Az tehát, hogy minden ilyen szerződés semmis, minden alapot nélkülöző állítás. De még az említett időszakban aláírt kölcsönszerződés sem vált ettől semmissé, legfeljebb a jelzálogjog bejegyzésére vonatkozó rendelkezése. A jelzálogjoggal kapcsolatos érvénytelenség miatt a szerződés teljesíthető, melyből következően soha nem volt olyan jogszabályi állapot, hogy a kölcsönszerződés a jelzálogjog alapításának tilalma miatt semmis lett volna. Csak remélni tudom, hogy jó szándék vezette a körlevél közreadóját. Ezúton is felkérek mindenkit, aki nagyon aggódik a nemzet sorsa miatt, hogy alaptalanul, megfelelő jogi háttér nélkül ne próbálják megoldani ezt a nemzeti tragédiát. Az ilyen körlevelekkel ugyanis többet ártanak, mint használnak.

110 670 ingatlant fenyeget árverezés

Jelenleg országosan 110 670 ingatlant fenyeget árverezés, egy év alatt tizenöt százalékkal nőtt a bajbajutottak száma. Somogyban közel negyvenezren nem fizetik pontosan hiteleiket; a megyében tavaly az utolsó negyedévben 146 ingatlant lehetett volna kényszerértékesítésre kijelölni, ám a bankok nem használták ki a maximális lehetőséget, s „csak” 92-t jelöltek ki, ami 68 százalékos kihasználtságot jelentett. A tendencia az idén sem változott, az első negyedévre a lehetséges 172 somogyiból 127 esetben fordulnak végrehajtóhoz a pénzintézetek.