Nem is figyel rám! Bújj a bőrébe, s megtudod, mit akar a másik

Párkapcsolatról, szülő-gyerek kapcsolatról, baráti társaságok tagjairól, munkatársakról beszélgetve az egyik leggyakrabban elhangzó mondat így kezdődik: „Nem is figyel rám”. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy soha senki senkire, legfeljebb azt, hogy nagyon gyakran nem úgy, ahogy arra a másiknak szüksége lenne. De akárhogy szépítjük-magyarázzuk is a fogalmazást, a végeredmény ugyanaz marad: a legtöbb ember úgy érzi, nem kapja meg a számára szükséges mértékű és minőségű figyelmet.

Hogy kinek mi a megfelelő mérték és minőség – mondhatnánk, nagyon kell tudni figyelni a másikra, hogy ezt megtudhassuk. Meg magunkra, hogy azt is tudjuk, mi mire vágyunk, és mit vagyunk képesek adni.

A valódi, értő figyelem munka. Nem csak abból áll, hogy meghallgatom a másikat, ránézek, vagy hozzáteszek valamit a mondandójához. Még csak az sem elég, hogy olykor félreteszem minden tennivalómat, és én is elhiszem, csak rá figyelek. Sőt, beszélni sem feltétlenül kell hozzá.
Bizonyos mértékben magamat kell félretennem arra az időre, és kicsit a másikká lennem; magamra húzni az ő fejét, az ő szemével látni, az ő viszonylat- és tapasztalatrendszerébe ágyazni a világot, az ő reakciót, érzéseit átélnem ahhoz, hogy elmondhassam, rá figyelek.

Igaz ez mindenféle kapcsolatunkra (társunkkal, szüleinkkel, gyerekeinkkel, barátainkkal, munkatársainkkal, szomszédainkkal, stb.), de igaz minden más dologra is, amit meg akarunk tanulni. A matekfeladat, az idegen nyelv, a kémia vagy a kertészkedés rejtelmei is akkor lesznek érthetőek, befogadhatóak, akkor tudunk „ráérezni” bárminek a lényegére, összefüggéseire, ha úgy tudunk rá koncentrálni, hogy saját világán belülre helyezzük a fókuszt. A mi szemszögünkből „sok hülyeség” érthető egységgé állhat össze, ha a maga rendszerén belül sikerül elhelyezni a darabokat.

Persze nem lehet mindig százhúsz százalékkal figyelni (sem magunkra, sem másokra, sem a legérdekfeszítőbb tanulmányokra vagy munkára), és nem is mindig szükséges. A figyelemnek is több fajtája van; a titok abban rejlik, hogy meg tudjuk különböztetni, el tudjuk dönteni, mikor melyikre van szükség.

Másféle figyelmet igényel a (gyakorlatilag folyamatosan beszélő) négy-öt éves gyerek, mint a kamasz, a szüleink, a főnökünk vagy a párunk. (A figyelem különböző fokozatait a gyerekekkel kapcsolatos viselkedésünkben láthatjuk talán legvilágosabban, de ugyanezek a minták működnek minden más kapcsolatunkban is.)

Van olyan helyzet, amikor már a fizikai jelenlét is elegendő lehet. A kicsiknek lehetnek olyan pillanataik, perceik, amikor játszanak, szerepeket próbálgatnak, és egyfolytában jár a szájuk a levegőbe; kell, hogy apa/anya ott legyen, de nem is várnak választ, csak mondják a magukét. Néha elég, ha úgy teszünk, mintha figyelnénk, és egy-egy „Tényleg?”, „De érdekes!” közbevetés továbblendíti a gyereket a játékban, felnőttet a mesélésben. Néha az köti le figyelmünket, hogy kiszűrjük a folyamatos fecsegésből, mire kell tényleg odafigyelni, mire nem. Néha mérlegre teszünk minden szót – a saját világunkban. És néha sikerül valóban a másikra figyelnünk. Néha meg azt kell mondanunk: „Most nem tudok úgy figyelni rád, ahogy szeretnék, folytassuk kicsit később.”

Mindegyiknek megvan a maga ideje. Probléma olyankor van, ha rendre nem az adott helyzetnek megfelelő reakciót alkalmazzuk, vagy mindig csak egyfélét akarunk alkalmazni. Esetleg végleg leragadunk a kisebb erőfeszítést igénylő, színlelt érdeklődésnél.



Rengeteg információt, tárgyi tudást tanítunk a gyerekeinknek, otthon is, az iskolákban is. Hogy saját magukra, vagy másokra hogyan kellene figyelni, hogy mekkora erőt és biztonságot jelent egy ember életében, ha valóban figyelnek rá és értik, csak kevesen tapasztalják meg. Természetes, hogy aki maga sem kapott soha az „éltető figyelemből”, annak még nehezebb feladat később megtanulni, adni, vagy akár elfogadni is. De nem lehetetlen.

Kérdezz Pál Judittól!

Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon.

Pál Judit coach - mediátor Kérdezz Pál Judittól! Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon. -->