Óra-művek: életpályamodellhez pár kerestetik

A szavaikon csüngő gyerekek mellett szakmai zsűri is értékelte a nem kis kihívást jelentő feladatot, hiszen a tételt, amiből órát tartottak, egy nappal előtte húzták, így éjjel készültek a részint digitális segédanyagok. Mi egy másik kihívásról, a pedagógus-megélhetésről is megkérdeztük a hallgatókat. Az elhivatottság imponáló lendületével érkezett a válasz: gazdag párt kell választaniuk, hogy az élethosszig tanítás szépséges hobbijának hódolhassanak...

– A víz... – halkan csordogál a határozott, ám óvatos megoldás Marcellától, aki kissé megszeppenten fogadja Szabó Mátyás „kistanítóbácsi” kérdését a kaposvári tanítási versenyen. A környezetismeret-órán harmadikasokkal dolgozik a debreceni református egyetem hallgatója, és már a kezdéssel magával ragadja a kicsiket, akik az eső kopogását utánozzák. Ezen az órán minden a vízről szól. Csak az elektronikus tábla nem: a muzsika csak nem akar megérkezni belőle, de a jelölt hamar túllendül ezen. Pillanatokon belül csoportokban dolgoznak a nebulók, és képben-szóban egyre többet tudnak meg az éltető elemről.



Mátyásnak csak a szemein látszik némi kialvatlanság, de az adrenalinnal jól ellensúlyozza, hogy alig aludhatott előző este. Egy komplett versenyórát megtervezni-kigondolni, és persze előadni, emberes feladat.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] A kistanítóbácsi nagy megmérettetése
[/caption]

De senki sem véletlenül került a kaposvári Gyakorló ideiglenes katedrájára. Az őszi első fordulóban egy tervezetet kellett írni, a kiválasztottak a következőben videóra rögzített tanítással juthattak tovább, míg végül a legjobb hatba kerültek. A Kaposvári Egyetem hallgatója, Kovács Alexandra már megkönnyebbülten ül a tanáriban. Túl van a megpróbáltatáson.
– Egy óra jutott alvásra, de nem bánom, mert minden összejött – mondja a magyar műveltségterületes tanítószakos a tanóráról. Másodikasokkal dolgozott, nagyon izgult, de feloldódott. Gyermekszeretete, ami e hivatás felé sodorta, átsegítette a kezdeti drukkon. Alexandra temperamentumos hallgató, amit a magát hasonlóként leíró felkészítő tanára, Fornai Éva is annak tartja magát: „leverjük a saját szemüvegünket néha, úgy magyarázunk”, nevet a szakvezető tanár, aki harminc éve a katedrán sem gondolja, rossz pályára állt.

– A férjem keressen jól, és akkor én nyugodtan taníthatom a gyerekeket! – mondja erről Alexandra.
A szintén kaposvári hallgató, Kiss-Peti Eszter is hallgatja ezt, ő a matematika tanítói versenyen Szekszárdon szerepelt nemrég. A megélhetésről azt mondja: pénzügyi-számviteli irányban is szeretné képezni magát, hogy több lábon álljon. A tanítása neki is jól sikerült; eredményt erről 10-én kapnak egyébként. A nyíregyházi Sípos Eszter szintén már „letanítva”, az élőlények világából visszaérkezve fogadja a kérdéseket. És magabiztosan: néptáncoktatóként régóta foglalkozik gyerekekkel, amit helyzeti előnynek (s egyúttal a megélhetés másik lábának) tart. Nem utolsósorban minden válogatón maximális pontszámmal jutott tovább, mondják felkészítői, Radványi Sarolta és Darida Marianna. Akik a kaposvári gyerekeket dicsérik, mert nagyon felkészültek és érdeklődőek voltak. A nyíregyházi tanárok a megélhetésről a kaposvári kollégáiktól függetlenül a gazdag férjet említik a pedagógus életpálya kulcsmotívumának, még ha nekik nem ez jutott ilyen, de így is elégedettek.
Mátyás e közben még nyakig a „vízben”, így nem tudjuk, ő  bajon debreceniként a gazdag feleségben, Hoffmann-államtitkárban, vagy a másodállásban bízik-e jobban...