Közélet

2013.05.26. 06:31

Benzingőzös jam session egy életen át

Kisebb halom irat, szerződés fogad bennünket a padlón: amikor egész nap távol van, az irodájába az ajtó alatt csúsztatják be az alkalmazottak az elolvasásra, aláírásra váró papírokat. Hellyel kínál, majd kinyitja az ablakot, a műhelyből behallatszik, amint felbőg egy autó motorja – zene füleinek.

Vas András

– Pozánozott mostanában?
– Utoljára vagy harminc éve – felelte Karg Ferenc.

– Miért hagyta abba?

– Beleszerettem az autókba.

– Nem hiányzik a muzsika?
– Azért hallgatom. A zenélés viszont napi gyakorlást kíván, különben elveszik az anzac, elkezd lazulni az ember szája.

– Volt kedvence?
– Mozart basszus áriáit nagyon szerettem.

– Egyáltalán honnan jött a pozán?
– Trombitán kezdtem, csak a főiskolán kialakult egy légzéstechnikai problémám, amit nem tudtak kezelni, s ekkor váltanom kellett.

– Mikor dőlt el, hogy mégsem lesz zeneművész?
– Igazából tanítani szerettem volna. Ám két évvel a főiskola után apám megkért, álljak be az üzletbe, s végül ott ragadtam. Az autóversenyzéshez pénz kellett, s egy zenetanári fizetésből pedig nem tudtam volna finanszírozni a futamokat.



– Korán megcsapta a benzingőz-imádat.
– Tizenhat éves lehettem, amikor kaptam egy Berva kismotort. Mellyel aztán megnyertem a gyorsasági motoros bajnokság kaposvári futamának betétjeként megrendezett segédmotoros versenyt. Ott kaptam rá az ízére. Előbb ügyességi, majd túraautós versenyeken indultam, aztán ralin, hegyi- és pályaviadalokon.

– Melyik feküdt a legjobban?
– A pálya. Az adrenalin szintemnek kellett, hogy lássam a vetélytársat, akit megelőzhetek. A ralin csak az óra volt az ellenfél. Csak éppen idehaza akkor még nem voltak versenypályák, így külföldre kellett mennem. Schleiz volt a kedvencem az NDK-ban.

– Mitől volt különleges?
– Háromszög alakú pálya egy város körül.

– Fel lehetett rá készülni?
– Amúgy sem edzettem...

– Csak beült a Zsiguliba és repesztett?
– A hetedik helyig. Legfeljebb 1300 köbcentis szocialista autók számára volt kiírva a viadal. Sajnos azonban csak egy évig pályaversenyeztem, ugyanis egyszerűen nem fért bele az üzletbe, hogy hetekre eltűnjek. De az az egyetlen szezon olyan volt, mint egy jam session...

– Mit árultak a boltjukban?
– Eleinte gomb- és rövidáruüzletként működött, aztán nem sokkal azután, hogy átvettem, áttértem autóalkatrészre.

– Merész váltás...
– Tulajdonképpen kijelöltek. Akkoriban nem volt ilyen bolt Kaposváron, s a Kisosz engem javasolt. Három hónappal később megnyitottam. Össze is vesztem apámmal, aki szerint butaságra cseréltem egy jól menő üzletet.

– Az árukészlet, gondolom, nagyobb helyet kívánt, mint a gombok.
– Az állomással szemben, a Budai Nagy Antal utcában kezdtem tizenkét négyzetméteren.

– Mi fért ott el?
– Semmi... Át is költöztem a Tanácsház, vagyis a mai Teleki utcába. Ott már negyven négyzetméterem volt és kellett raktár is. Aztán a Somoggyal szemben folytattam, majd a Fő utcán.

– Import kocsikkal. A 80-as évek második felében nem lehetett egyszerű.
– Kellett néhány jó ötlet... Egy osztrák kereskedő például úgy adott autókat, hogy nem fizettem előre, csak eladás után. Pedig tudta, visszavinni nem tudom majd őket az akkori törvények miatt.

– Melyik márkákat keresték a leginkább?
– Igazából mindet. De főként újakat. Használtat csak egyszer hoztam be, aztán rájöttem, haszonnal csak szemetet lehet. Viszont az az érzés leírhatatlan még ma is, amikor megállt az utcán a német tréler

– Összegyűlt a fél város?
– Akkoriban országosan is nagy dolognak számított. Már a behozatal is, hiszen devizahatósági engedély kellett hozzá. Én például a Sütéven keresztül számláztam...

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Karg Ferenc
[/caption]

– Hamarost a Fő utcát is kinőtte.
– A telep maradhatott volna, de jött egy lehetőség: autószalont építhettem. S oda nem fért volna el.

– Mekkora volt az első?
– Hatszáz négyzetméter?

– És a mai birodalom?
– Úgy ötezer.

– Látványos fejlődés.
– Vagy ér valamit, vagy nem. A céget nemrég nagyvonalúan egy forintért akarták megvenni...

– Ez komoly?!

– Válságban az autóipar. Hetven százalékkal kevesebb az eladás, mint a csúcsidőkben, 2002 és 2005 között.

– Lesz kilábalás?
– Kell. Már csak az időmúlás miatt is: elöregszik az autópark.

– Csak sok kereskedő ezt már nem éri meg...
– Negyven százalékuk csődbe ment. De most már annyira a mélyponton vagyunk, hogy ennél tényleg nincs lejjebb. Somogyban az idén négy hónap alatt 170 új autót sikerült eladni. Nem nekem, összesen... Ennyi kocsi össze is törik ugyanennyi idő alatt.

– Egy Év vállalkozója azért csak lát valami kiutat?
– Más alternatívát keresek, újabb profilt: a jövő az energiarezsi-csökkentő berendezéseké.

– Ez biztos?
– Dániában az idei évtől új lakásba már nem lehet bevezetni a gázt.

– És el tudja magát képzelni egy gáz- és benzinmentes világban?
– Az újdonság mindig is érdekelt. A saját lakásomban is érdekelt, hogyan tudnám csökkenteni a rezsit. S ez az ökoenergia felé terelt.

– Az ökoautó is világot hódít majd?
– A hidrogén-meghajtású és az elektromos autó is alternatíva. Csak amíg az olajsejkeknek a vécélehúzója is gyémánttal kirakott aranylánc, addig megpróbálják megakadályozni a változást. Pedig a szkeptikusok szerint száz év múlva élhetetlen lesz a Föld.

– Hisz nekik?
– Mindig pozitívan gondolkodtam. És most teszek is érte. Azt a „bűnt”, amit a rengeteg autó eladásával elkövettem, az ökoenergiával megpróbálom helyrehozni. Legalábbis kompenzálni...

– Tényleg optimista.
– Szerencsés vagyok, hiszen mindig azt csinálhattam, amihez kedvem volt. Ráadásul szerettem a vevőkkel foglalkozni, s úgy tűnik, értek is hozzájuk.

– Titok?

– Rém egyszerű: tudni kell a vevő eszével gondolkodni. Ha jót teszek vele, generál még egy vásárlót. Ha átverem, elvisz tízet...

Karg Ferenc

A kis fémlemezekkel ékesített sétabot talán a legnagyobb ereklyéje: apja 1929-ben kerékpárral bejárta Németországot, Svájcot, Ausztriát, vitte magával a botját, melyen a lemezkék egy-egy város emlékei. És a kitartásé. Mindkettő családi örökség. Mint ahogyan a kereskedő vér is, melyről hamar kiderült, nem vált benne vízzé: már gyerekként megkereste magának a nyári fagyira valót, nyolcévesen kilószám gyűjtött és adott el kagylóhéjat egy balatoni ajándékárusnak.

A főiskola alatt már nagyobb volumenben gondolkodott, fésűkészítő nagybátyja termékeit terítette részesedésért pécsi kisboltokban akkora sikerrel, hogy egy Steyr Puchra is futotta a bevételből, még ha erről édesapjának akkor még nem is mert beszámolni.

Mindezek tükrében némiképp meglepő, hogy nem a kereskedelmi, hanem a zeneművészeti főiskolán kötött ki, ám amikor süvölvényfejjel meghallotta játszani Louis Armstrongot, elhatározta, mindenképpen a világhírű trombitás nyomdokaiba lép. Így aztán odaállt szülei elé, hogy ő bizony beiratkozik a zeneiskolába, s hogy nem holmi kamaszhóbortról volt szó, jól mutatja, hogy 26 évesen, 1969-ben pozán-szolfézs szakon szerzett oklevelet. A zene világában azonban mindössze két évet töltött el, egy oktatótársa nem nézte jó szemmel, hogy sikeresen készítette fel egy tanítványát az akadémiai felvételire, s a „fúrás” annyira megviselte, hogy rábólintott az atyai kérésre, s beállt a családi boltba, melynek forgalmát, miután átvette szüleitől – s kifizette a teljes árukészletet – egy év alatt megtriplázta.

Kellett is a nagyobb bevétel, hiszen ekkor már teljes odaadással másik szerelmének, a cseppet költséges autóversenyzésnek is hódolt, így érthető, hogy rábólintott a Kisosz felkérésére: nyisson autóalkatrész boltot Kaposváron. Ettől kezdve összeért a hobbi és a szakma, s nemcsak a munka, hanem a sikerek tekintetében is. Megannyi kategóriában megmérette magát az autósportban, emellett folyamatosan fejlesztette az idén negyven éves vállalkozását, s a bolttól eljutott egy ötezer négyzetméteres márkakereskedés- és szervizbirodalomig. Volkswagennel kezdte, Skodával bővítettet szalonjai számát, s 2002-ben, amikor – Zwack Péterrel és Béres Józseffel egyetemben – átvehette az Év üzletemre kitüntetést átlépte az egy év alatt eladott ezer autós álomhatárt – nem véletlen, hogy a Volkswagentől is kiérdemelte a legjobbaknak járó Aranytű céges kitüntetést. Akkor sem esett kétségbe, amikor a gazdasági válság romba döntötte az autóipart, új távlatokat keresett, s az ökoenergia-berendezések világában meg is találta magának az új kihívást.

S ez azt jelenti, hogy hetven évesen is folyamatosan kapcsolatban maradt az ügyfelekkel, s hogy bírja a napi terhelést, többek között az állandó testmozgásnak köszönheti: hetente kétszer pingpongozik, egyszer biliárddákót ragad – saját bevallása szerint utóbbiban folyamatosan nyerni akar, előbbiben csak szeretne. De nem tett le róla, hiszen a sétabot mindig figyelmezteti a családi örökségekre...

A főiskola alatt már nagyobb volumenben gondolkodott, fésűkészítő nagybátyja termékeit terítette részesedésért pécsi kisboltokban akkora sikerrel, hogy egy Steyr Puchra is futotta a bevételből, még ha erről édesapjának akkor még nem is mert beszámolni.

Mindezek tükrében némiképp meglepő, hogy nem a kereskedelmi, hanem a zeneművészeti főiskolán kötött ki, ám amikor süvölvényfejjel meghallotta játszani Louis Armstrongot, elhatározta, mindenképpen a világhírű trombitás nyomdokaiba lép. Így aztán odaállt szülei elé, hogy ő bizony beiratkozik a zeneiskolába, s hogy nem holmi kamaszhóbortról volt szó, jól mutatja, hogy 26 évesen, 1969-ben pozán-szolfézs szakon szerzett oklevelet. A zene világában azonban mindössze két évet töltött el, egy oktatótársa nem nézte jó szemmel, hogy sikeresen készítette fel egy tanítványát az akadémiai felvételire, s a „fúrás” annyira megviselte, hogy rábólintott az atyai kérésre, s beállt a családi boltba, melynek forgalmát, miután átvette szüleitől – s kifizette a teljes árukészletet – egy év alatt megtriplázta.

Kellett is a nagyobb bevétel, hiszen ekkor már teljes odaadással másik szerelmének, a cseppet költséges autóversenyzésnek is hódolt, így érthető, hogy rábólintott a Kisosz felkérésére: nyisson autóalkatrész boltot Kaposváron. Ettől kezdve összeért a hobbi és a szakma, s nemcsak a munka, hanem a sikerek tekintetében is. Megannyi kategóriában megmérette magát az autósportban, emellett folyamatosan fejlesztette az idén negyven éves vállalkozását, s a bolttól eljutott egy ötezer négyzetméteres márkakereskedés- és szervizbirodalomig. Volkswagennel kezdte, Skodával bővítettet szalonjai számát, s 2002-ben, amikor – Zwack Péterrel és Béres Józseffel egyetemben – átvehette az Év üzletemre kitüntetést átlépte az egy év alatt eladott ezer autós álomhatárt – nem véletlen, hogy a Volkswagentől is kiérdemelte a legjobbaknak járó Aranytű céges kitüntetést. Akkor sem esett kétségbe, amikor a gazdasági válság romba döntötte az autóipart, új távlatokat keresett, s az ökoenergia-berendezések világában meg is találta magának az új kihívást.

S ez azt jelenti, hogy hetven évesen is folyamatosan kapcsolatban maradt az ügyfelekkel, s hogy bírja a napi terhelést, többek között az állandó testmozgásnak köszönheti: hetente kétszer pingpongozik, egyszer biliárddákót ragad – saját bevallása szerint utóbbiban folyamatosan nyerni akar, előbbiben csak szeretne. De nem tett le róla, hiszen a sétabot mindig figyelmezteti a családi örökségekre... Karg Ferenc -->

Címkék#Kaposvár

Ezek is érdekelhetik