A szegénység sem boldogít, nőtt az elégedetlenkedők tábora

– Különös módon a megkérdezettek bevallott jövedelme nem áll szoros kapcsolatban az elégedettséggel – derül ki a GKI tanulmányából. A magyar társadalom legszegényebb és legmódosabb 20 százaléka közel hasonlóan elégedett az életével, bár a második ötödtől kezdve megjelenik egy növekvő tendencia. A jelentés leszögezi: noha a jövedelmek önmagukban nem mozognak jól együtt az elégedettségi értékekkel, az elmúlt időszakban és az eljövendő időszakban változó anyagi helyzet azonban erősen összefügg velük. Tehát akik rosszabb helyzetbe kerültek vagy romló anyagi helyzetre számítanak, az elégedettség értékek is alacsonyabb értéket mutatnak. Szabó János kaposvári szociológus rámutatott: Somogyban az általános tapasztalat szerint kedvezőtlenebb a helyzet, mint az ország számos más régiójában.



– Megyénk majdnem minden lényeges gazdasági mutatóban alulmúlja  a többi térség adatait, s ez egyértelműen sokak életét, mindennapjait meghatározzák – emelte ki. – A romló életszínvonal, a magas munkanélküliség, a nehéz elhelyezkedési esély fokozatosan növeli az elégedetlen emberek számát. A fiatalok közül, akik tehetik, elhagyják Somogyot. Máshol keresnek munkát, egyre többen vándorolnak külföldre.
A társadalmi-gazdasági gondok özönét a más térségekhez képest alacsonyabb átlagkereset tovább súlyosbítja. Szabó János kitért rá: a közel 330 ezer lelkes Somogy lakóinak nagyjából 18 százaléka szegény, az országos mutató ezzel szemben 13-14 százalék körül alakul. A helyiek megállíthatatlanul bővülő tábora napi megélhetési gondokkal kínlódik, sokaknak jelent gondot a rezsi előteremtése, a gyermekek öltöztetése, iskoláztatása. A soron következő próbatétel a tanszervásárlás lesz. Ilyen gazdasági viszonyok között – folytatta – a családok nem tudnak tartalékot képezni, egyik fizetéstől a másikig élnek. 

– A régiók szerint az ország közepén és nyugati részén élők az elégedettebbek – olvasható a GKI tanulmányában. Daxner Gábor, a Vállalkozók Országos Szervezetének somogyi elnöke egyetért a felméréssel: a nagy ipari cégek a fővárosban, Székesfehérváron, Győrben, Esztergom és Kecskeméten, illetve környékén telepedtek le. Az új beruházások ezreknek adtak munkát, miközben megyénkben az elmúlt időszak jórészt a cégbedőlésekről, leépítésekről szólt, sokan veszítették el munkájukat. Daxner úgy fogalmazott: a szegények még szegényebekké váltak, míg a középosztály alsó rétege beleolvadt a nélkülözők táborába.

 A tanulmány érdekességként megemlíti: a pénzügyi, gazdasági szolgáltató szektorban és az energiaiparban dolgozók tendenciaszerűen elégedettebbek a mezőgazdaságban és az építőiparban dolgozóknál. Ez elsősorban az ágazati kilátásokkal és az iskolázottsággal hozható összefüggésbe. 
– Annyira elégedettek saját életükkel a mezőgazdasági dolgozók, mint amilyenek a jövedelmi viszonyok – fejtette ki a szakember. – Magyarán: alig, mivel  alacsonyak az átlagkeresetek. Ugyanez áll az építőiparra is. Bár stratégiai szakterületként emlegetik mindkettőt a döntéshozók, Somogyban mégis ez a két ágazat hosszú évek óta vergődik. A pénzügyi és az energiaipari dolgozók elégedettsége nem lep meg: a bankokban rendszerint mindig is jobban kerestek, mint az átlagos dolgozók. Válság ide, krízis oda, sok pénzügyes megélhetése stabilabb, mint a legtöbb alkalmazotté.

Életünket, hangulatunkat a családi pihenés, a feltöltődés is erősen meghatározhatja. A felmérés rávilágít: akik egyszer vagy többször eljutottak nyaralni, azok jóval elégedettebbek az életükkel, mint akik egyszer sem voltak vakáción. (Sajnos, ez utóbbiak a társadalom közel háromnegyedét teszik ki.)
– Utoljára négy éve voltunk nyaralni a családdal, a Balaton partján töltöttünk el néhány napot – mondta a két gyermekes kaposfői Juhász Zsolt. A 41 éves, agrármérnök fiatalember szerint a mezőgazdaság alapjaiban áthatja életét, mindennapját, ezer szállal kötődik a munkához, így valóban nehezen szakad el a gazdaságtól. Persze az is igaz, emelte ki, hogy sok falusi vagy városi ember örömmel elmenne pihenni, de nincs rá keret a családi kasszában.
– A hármas rétegződés egyre inkább látszik a társadalomban – jegyezte meg. – Van egy rendkívül vékony, módos réteg, akik jól élnek, nagyobb területen gazdálkodnak, sikeresek szinte minden téren. A bérből és fizetésből élők nagy része fokozatosan elszegényedik, míg a harmadik csoport a kifejezetten szerencsétlen sorsú, kilátástalan helyzetű emberek csoportja. Lábuk alól már kicsúszott a talaj, létminimum alatt élnek, rajtuk alighanem már csak a csoda segíthet....

Létbiztonságra vágynak

– Összességében azt mondhatjuk, hogy hazánkban a létbiztonság és a magasabb iskolázottság egyértelműen megjelenik az életünkkel való elégedettségben – derül ki a GKI élet-elégedettségi tanulmányából. Ennek okai között a problémákkal való szembenézni tudás, a hatékonyabb problémakezelési képessé, a jobb munkakörülmények és az anyagi biztonság húzódhat. A tanulmányból az is kiderül: a munkahely puszta léte, avagy a jövedelemszerző aktivitás szintén elégedettebbé tesz, de a fiatalok (tanulók) is jobban érzik életüket a társadalmi átlagnál.