Balatoni nyár kétszáz forintból

Ezt itt én vagyok a negyvenes években – mutat egy vízisíző hölgyet ábrázoló fényképre a 85 éves siófoki Gál Sándorné.
– Filmesek vették fel a jelenetet és a mozielőadások előtti filmhíradók játszották – mondja a születése óta a Dózsa György utcában élő hölgy, arra kérve: úgy írjam a nevét hogy Luló, mert anno mindenki így ismerte.
Balaton-fürdőtől a nyári fővárosig – ez a címe a Kálmán Imre Emlékházban nyílt múltidézőnek, melynek az adja az apropóját, hogy Siófok éppen százötven éve fürdőhely. A helyi könyvtár- és kutatóintézet felhívást tette közzé és ahogyan Kovács Emőke igazgató, történész elárulja, a vártnál is jóval több fénykép, dokumentum, vagy éppen használati tárgy (nyugágy, utcanévtábla, piknikeskosár, stb.) érkezett a városlakók féltett kincseiből.  



„A magyar Ostende”, így emlegették másfél évszázada Siófokot; a fürdőalapító Glatz Henrik leszármazottja, Glatz Marietta is eljött a tárlatnyitóra. „A fürdőház a kikötő mellől, a mólótól nem messze volt egy 1900-as térkép szerint – olvassuk. – Alapjait egy cölöpökön álló faszerkezetű emelvény adta. Ezen futott végig az a sínpár, amelyen a fürdőházat lovakkal betolták a Balatonba. ” A siófoki fürdőkultúra hajnalából való a Balaton című társadalmi s közművelődési közlöny (mely hirdette egyebek között Bognár János sörcsarnokát, vagy Karpeles Lipót vendéglőjét is) egy 1893-as cikkének kritikája is: „Amikor Siófokon jártam, lóverseny volt és Anna-bál. De ha európai fürdőt akarnak teremteni, dobják sutba ezt a kellemetlen slendriánságot! Az étkeket ne facéron bolyongó kárpitoslegényekkel szolgáltassák föl, nem csak a magas főnemességet és a középmagas genrtyt kell udvariasan kiszolgálni!”
Ki-ki eldöntheti, mennyit szívlelt meg ebből mára a balatoni vendéglátás, de máris itt egy újabb bizonyítéka annak, hogy nincs új a nap alatt: már a századelőn is a szezonhosszabbításon törték a fejüket az itteniek. A legnagyobb sikert e téren a kaszinó aratta, azután a lóversenyek a mai Jókai-parkban, a színkör előadásai a mai pláza helyén, vagy a motorcsónakversenyek, melyre a mólón ácsoltak tribünöket a publikumnak.

A kiállítás kölcsönkapott egy kávéházi sarkot a vendéglátóipari múzeumtól, a két háború között ilyen asztalnál vendégékeskedett Siófokon mások mellett Karinthy és Rejtő, s itt olvasható a korabeli tábla „A becsületes munka megajándékozása” felütéssel. Ezen azt javasolják a vendégnek a balatoni „pensiósok, vendéglősök és kávéháztulajdonosok”, hogy a borravalót mint olyat felejtsék el, ellenben elégedettségük kifejezéseként „a számla végösszege után 10-12 százalékos kiszolgálási díj felszámítását ajánlják föl”.

„Béla ma vonattal jött és megy is vissza a harctérre” – tudatja egy képeslap 1915 nyaráról, Andor 1947-ben azt írta Siófokról  Naca tantinak, hogy „két hete itt vagyok, remek az idő, hát mi kéne több? Megsúgom Naca tanti: 200 forint kéne, de sürgősen, esetleg 300...” A Napfény szállóból az MSZMP 19. kerületi bizottságának címezve: „Elvtársi szeretettel küldöm üdvözletem Siófokról.”  A főutca mind a négy sávja bedugult, esernyőtömeg a járdán, az úton álldigáló autók között alig látni magyar rendszámút, annál több NDK-st, csehszlovákot, lengyelt – emlék a nyolcvanas évek tömegturizmusáról.
– Évtizedekkel, évszázaddal ezelőtti emlékekre csodálkozunk rá, miközben a siófoki életérzés változatlan: könnyedség, barátságosság, az emberek mindig tudták, hogy itt jól érezhetik magukat – summázza a látottakat Balázs Árpád siófoki polgármester.