A földosztó politikus, aki miniszterként is Pista bátyám maradt

A háromalakos szoborcsoport már az útról is látszik, amint elhagyjuk a falutáblát. A sírnál a református temető sarkában koszorúk és virágok: Csokonyavisonta nem feledkezett el híres szülöttéről, Nagyatádi Szabó Istvánról, aki feleségével, Peti Katalinnal nyugszik egy helyen.
– Kegyelmes Kata néninek hívták az asszonyt a háta mögött a falubeliek – mondja Vida Sándor, aki maga is ismerte a miniszternét, aki jó negyed századdal élte túl urát. – Alig múlt tizenöt éves, amikor hozzáment Szabó Istvánhoz, mert őt mindenki így hívta errefelé, a Nagyatádi előnevet Pesten aggatták rá. Igazi parasztlány volt a Kata néni, ezért is érezte jól magát Erdőcsokonyán, nem vágyott az a fővárosi úri körökbe.
Persze amikor 1887-ben hozzáment Nagyatádi Szabó Istvánhoz, egyikük sem gondolta, hogy egyszer kijár nekik a kegyelmes megszólítás. Illetve csak kijárt volna, hiszen Szabó István még halála előtt sem engedte az erdőcsoknyaiaknak, hogy miniszter urazzák, Pista bátyámnak kellett szólítani a földijeinek. Hiszen maga is egyszerű parasztcsaládból származott, édesapja Széchenyi Lajos birtokán félheles jobbágyként 17 holdon gazdálkodott, s a református templom melletti iskolában Szalonki Dániel tanító úr nem figyel fel rá, mennyi képesség szorult a Pista gyerekbe, s nem foglalkozik vele különbül, mint a többi jobbágyfival, nem valószínű, hogy a csokonyai fiúból egyszer miniszter válik.
– Apám és a nagyapám is ismerte Pista bátyámat – folytatta a nyolcvanhat esztendős férfi –, s mesélték, még miniszterként is mester úrként beszélt a tanítóról.



A személyes foglalkozásoknak, no és a megfelelő gógyinak hála Nagyatádi Szabó István előbb helyben emelkedett ki a jobbágysorból, s sokszorozta meg apja birtokait, majd lett a falu bírája, aztán megalapította  Somogy megyei Kisgazdák Szövetségét, s jelöltjükként az atádi körzetből bekerült a parlamentbe, hogy aztán egészen a miniszteri bársonyszékig emelkedjen tovább.
– A legenda szerint, amikor bement a parlamentbe, utána szólt egy paszományos úr, hogy tessék, bejött egy béres – mesélte Vida Sándor. – Nem sértődött meg, csak odafordulva annyit mondott: ennyi ökörhöz kell is egy...
Később persze már senki sem béresezte, hiszen háromszor is kormánytaggá avanzsált, ám a földijeivel ezt sohasem éreztette.
– Mesélték az öregek, amikor sétálni ment, mindenkivel megállt beszélgetni – mondja a gyógyszertár előtt egy hetvenesforma asszony. – És hát rengeteg jót tett a faluval, elintézte, hogy a grófi birtok egy része a településé legyen, amit aztán kimértek a legszegényebbeknek házhelynek. Úgy is hívták régen a falunak azt a részét, hogy Szabó István-telep.

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Másfél száz esztendeje született a kisgazdapárt somogyi megalapítója, Nagyatádi Szabó István.
[/caption]

Az öregek legtöbbjének mind van valami emléke az egykori földművelési miniszterről, még ha pontosan nem is tudja mindenki, mikor is élt a falu Xantus János – a fővárosi állatkert egyik alapítója – mellett legismertebb szülötte.
– Nagy dolog ám, hogy ilyen híres ember került ki közülünk – bólogat Bükiné Balázs Ibolya gyógyszerész. – Egy ilyen kis faluból... Nem véletlen, hogy az idősebbek ápolják az emlékét. Bár munkanapra esett a jubileumi ünnepség, mégis sokan elmentek rá. Mi dolgoztunk, de amikor hívtam a védőnőt, ős is éppen a temetőben volt. Az egykori házát is szépen felújították és berendezték, ám az nemcsak erről ismert, ott van egy másik kisgazda miniszter képe is: az elhíresült festmény az Orbán–Torgyán-kormányról a koronával...
– Mezőgazdász volt és szőlősgazda – állítja Büki Pál –, a szőleje éppen az én mostani földem mellett volt. Úgy tudom, most volt valami évfordulója a születésének, nagy ünnepséget rendeztek a temetőben, de nem tudtam kimenni, bottal sántikálva messze van az már nekem, de a feleségem kint volt.
– Emlékszem, mennyire büszkék voltunk, amikor régen az iskolában tanultunk róla – teszi hozzá Büki Pálné. – Ma persze már nehezen mondanám vissza, pontosan miről is szólt a róla elnevezett földtörvény, erről kérdezze inkább a fiatalokat.

– Valami író vagy efféle – jön zavarba a gazdabolt előtt egy húszévforma férfi, amikor eleget teszünk a felszólításnak. – Nem nagyon szerettem az irodalmat, így nem tudok róla sokat.
– Pedig egy verset is tanultunk tőle – próbál segíteni társa, és viszi be mind jobban az erdőbe. – A világháború után élt, aztán a kommunisták kivégezték. Szobrok vannak a sírján a temetőben, meg van egy szobra a templomkertben is.
Balogh Imréné a gazdaboltban viszont jobban értesült. Bár nem született csokonyai, sőt, csak három hónapja él a faluban, mégis pontosan ismeri nagyatádi Szabó István életútját.

– Az iskolás anyagból is maradt még bennem valami – mosolyodik el –, meg aztán a múltkor bejött egy idős néni a boltba, s ő mesélte, milyen jólelkű ember volt a miniszter úr, legalábbis ezt mesélték neki a szülei.
Merthogy a mindössze 61 éves korában 1924-ben elhunyt politikust személyesen a maiak közül senki sem ismerte. Viszont halálának körülményeiről többen is tudnak, s bizony még ma sem biztos benne mindenki, hogy természetes körülmények között hunyt el.
– Jöttek hozzá az urak Pestről vadászatra – meséli Vida Sándor –, aztán egyszer kiment az udvari vécére, s hiába várták, nem jött vissza. A felesége utánanézett, mi lehet vele, s már holtan találta. Bizony lehet, hogy megmérgezték.
Merthogy Nagyatádi Szabó Istvánnak éppen tanúskodnia kellett volna egy korrupciós ügyben, mely az akkori politikai vezetésből többeket is érintett. Néhány héttel a bírósági megjelenés előtt azonban tényleg váratlanul elhunyt.

„12 órakor érkezett a távirat, majd 2 órakor a katasztrófáról számolt be a következő sürgöny: Nagyatádi Szabó kegyelmes ur, délben 1 óra 20 perckor agyvérzésben elhunyt.
Ez a sürgöny a fölmívelésügyi minisztériumba érkezett. Hasonló tartalmú sürgönyt kapott egyidejűleg Tankovichné is. A halál hire gyorsan terjedt el a fővárosban, 3 órakor az Egységes párt vezetője is tudott róla. A vonaton azonban senki sem hiszi el, hogy Nagyatádi meghalt. Akinek mondom, mind csak nevet.

– Nem olyan ember az, kérem, kemény fából van a'' faragva.
Kaposvár az első állomás, ahol tudnak a halálhírről. A városban rémhírek terjedtek el. Az egyik szerint Nagyatádit megmérgezték, mások pedig arról tudnak, hogy öngyilkos lett a somogyi kisgazdakirály. Tizenegy órakor érkezem Somogyszobra. Itt kellene átszállni Erdőcsokonya felé, de nincs csatlakozás. Hajtánnyal megyek át Csokonyára. Éjjel l órakor érkezem meg. Sehol egy lélek, a faluban már mindenki alszik. Csak a főutcán, a Kossuth-szoborral átellenben, a község egyetlen emeletes házának, Nagyatádiéknak ablakából szűrődik ki világosság a sárga függöny mögül. Kopogok az ajtón, csöndes zokogás, fáradt, csukló sirás hallatszik ki a szobából. Fölnyilik az ajtó. A volt fölmívelésiügyi miniszter holtan fekszik ágyán. Fehér gyolcslepedö takarja testét. Egészen be van takarva, az arca sem látszik ki.

A petróleumlámpa fénye sápadtan ömlik el. Az asztalnál ül Szabó özvegye, Peti Katica, mellette leánya, Szabó Mariska és annak férje. Marka István. Talpig feketében az egészháznép. A félhomályból elővillognak a fehér zsebkendők, amelyekkel könnyeiket akarják fölszárítani...”
(Sajtórészlet 1924. novemberéből)

Nagyatádi Szabó István halálára
(Korabeli búcsúcikk)

Kegyelmes úr volt, nevét a magyar történelembe írták be cselekedetei, alakját alázatos tisztelettel süvegelték meg mindenütt — s jóságot sugárzó, szelid szemében frissfüvű virágos magyar mezők, ringó, aranyló buzaföldek képe ragyogott.
Mert a kegyelmes úr örök rajongója volt a magyar földnek, szívében olthatatlan szerelmet érzett a somogyi virágos dombok iránt, nem volt előtte különb illat a harmatos mezők illatánál s nem ismert édesebb zenét a bárányfelhős ég tengerében szárnyaló pacsirta szavánál...
Kegyelmes uramozták mindenütt, de ő akkor volt boldog, ha szülőfalujában Pista bácsinak szólították a fiatalok s kedves komámnak a régi pajtások. S csak akkor mosolygott a szívéből túláradó örömtől, ha kicsi unokái a térdén lovagoltak s ha gügyögő szavukkal becézve, kacagva mondogatták: nagypapa…
Kegyelmes úr volt s Pista bácsi szeretett volna lenni ismét, mint régen, amikor még a somogyi kis faluban élte napjait, pengette a kaszát s verejtékezett a többi verejtékes magyar között, amikor még nem tette lábát arra az útra, amely a magyar történelembe vezetett.
Nap-nap után tervezgette-színezgette a boldog jövendőt, amikor itthagyhatja a politikát, amelyben vezérré emelte a faja iránt érzett kötelesség — és hazamehet a somogyi falucskába, ahol szebb a hajnal, az alkony, szebb az egész élet.
Csak két nappal ezelőtt is arról álmodozott, hogy megint kinn barangolhat a madárfüttyös somogyi erdőkben s pacsirtadalos mezőkön s csendes estéken elgyönyörködhetik, mint gyulnak fel a mérhetetlen mennybolt milliárd csillaggyertyái. Mert olthatatlan vágyú szerelmese volt a magyar földnek...
Hazament és örökre kicsiny falujában marad...
Ó, nem így gondolta ő s nem így várták barátai... A kegyelmes úrból a nemzet halottja lett. De az erdőcsokonyai kripta fölött édesebben fognak dalolni a pacsirták s éjszakánként millió tücsök fogja kisérni a halott álmát. A halottét, aki a magyar földért, a magyar népért él s aki örök álmában is a magyar mezőről álmodik, amelynek olthatatlan vágyú szerelmese volt mindig...

A Tanácsköztársaság után az 1920-as választásokon Országos Kisgazda- és Földműves Párt néven újraalakított pártja szerezte a legtöbb mandátumot, s 1920–21, valamint 1922–24 között ismét földművelésügyi miniszterként dolgozott. Pártja egyesült a sokorópátkai Szabó István vezette Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal, melynek földreformtörvény-javaslatát magáévá tette, s beterjesztette: az 1920/36. törvény, vagy ismertebb nevén Nagyatádi-féle földtörvény nem írt elő kötelező földosztást; házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette csak lehetővé, s a földbirtokosokat úgy kívánta kártalanítani, hogy a vételárat az 1914. előtti viszonynak megfelelő aranykoronában állapították meg, s azt az új tulajdonosoknak kellett megfizetniük. A mezőgazdaságilag hasznos területek hat százaléka került így új tulajdonoshoz, nagyjából 300 ezer szegényparaszt kapott 1-2 holdnyi gyenge földdarabot.

Minisztersége alatt kezdődött meg az Alföld fásítása, csatornázási és öntözési programok indultak, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolák jöttek létre. A mezőgazdasági nyersanyag-hiány mérséklése érdekében 1921-ben engedélyhez kötötte az ilyen árucikkek kivitelét, az intézkedés hatalmas korrupciót idézett elő, mely kormánytagokat is érintett. Kiszolgáltatott helyzetét kihasználva Bethlen István miniszterelnök kikényszerítette a Nemzeti Középpárt és a Kisgazdapárt egyesítését, létrejött az Egységes Párt, melynek a somogyi politikus lett az első elnöke.

A korrupciós ügy azonban tovább kísérte, titkára terhelő vallomást tett rá, így lemondott miniszteri tárcájáról és visszavonult Erdőcsokonyára, ahol 1924-ben, néhány héttel a per előtt meghalt.

A Tanácsköztársaság után az 1920-as választásokon Országos Kisgazda- és Földműves Párt néven újraalakított pártja szerezte a legtöbb mandátumot, s 1920–21, valamint 1922–24 között ismét földművelésügyi miniszterként dolgozott. Pártja egyesült a sokorópátkai Szabó István vezette Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal, melynek földreformtörvény-javaslatát magáévá tette, s beterjesztette: az 1920/36. törvény, vagy ismertebb nevén Nagyatádi-féle földtörvény nem írt elő kötelező földosztást; házhelyek és kishaszonbérletek juttatását tette csak lehetővé, s a földbirtokosokat úgy kívánta kártalanítani, hogy a vételárat az 1914. előtti viszonynak megfelelő aranykoronában állapították meg, s azt az új tulajdonosoknak kellett megfizetniük. A mezőgazdaságilag hasznos területek hat százaléka került így új tulajdonoshoz, nagyjából 300 ezer szegényparaszt kapott 1-2 holdnyi gyenge földdarabot.

Minisztersége alatt kezdődött meg az Alföld fásítása, csatornázási és öntözési programok indultak, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolák jöttek létre. A mezőgazdasági nyersanyag-hiány mérséklése érdekében 1921-ben engedélyhez kötötte az ilyen árucikkek kivitelét, az intézkedés hatalmas korrupciót idézett elő, mely kormánytagokat is érintett. Kiszolgáltatott helyzetét kihasználva Bethlen István miniszterelnök kikényszerítette a Nemzeti Középpárt és a Kisgazdapárt egyesítését, létrejött az Egységes Párt, melynek a somogyi politikus lett az első elnöke.

A korrupciós ügy azonban tovább kísérte, titkára terhelő vallomást tett rá, így lemondott miniszteri tárcájáról és visszavonult Erdőcsokonyára, ahol 1924-ben, néhány héttel a per előtt meghalt.

Másfél száz esztendeje született a kisgazdapárt somogyi megalapítója, Nagyatádi Szabó István. -->