Két somogyi az Év fája verseny döntőjében

– A falu végénél érdemes megnézni egy ősrégi, de ma is élő, egészséges, termő berkenyefát. Sokan ízes gyümölcsét sem ismerik, mert ritkasága miatt már a piacra sem kerül belőle – méltatta a teleki berkenyefát Vass Zsuzsanna, aki a helyi értékek lelkes ápolója volt, így nem véletlen, hogy a famatuzsálem is bekerült az Év fája verseny döntőjébe, melyet az idén immár negyedik alkalommal írt ki az Ökotárs Alapítvány.



A viadalra 41 fát neveztek különböző civil szervezetek, magánszemélyek és önkormányzatok, s egy szakmai zsűri választotta ki a finálé résztvevőit. Melyek közül a győztes elnyeri az Év fája címet, s ezzel egy egészségi állapot felmérést és egy speciális ápolásra, gondozásra feljogosító utalványt. Hős fa különdíjban pedig az a döntős részesül, melynek élete vagy természetes környezete, élőhelye veszélyben van, és megmentéséért a jelölők sikeresen küzdöttek vagy küzdenek még most is.

Somogy a kezdetektől aktív résztvevője a vetélkedésnek, az első döntőben a megyét az ötvöskónyi öreg hárs képviselte, mely aztán 2011-ben ismét a fináléba jutott a tengődi Életfával, a felsőmocsoládi öreg hárssal, a ságvári Képes-fával és a szőkedencsi 700 éves hárssal együtt. A döntő elsöprő somogyi sikerrel zárult, hiszen a Hős fa címet az ötvöskónyi, míg az Év fája büszke titulust a felsőmocsoládi hárs nyerte el, s utóbbi ezek után az Európai év fája címet is besöpörte. Tavaly a nagyberényi Ezeréves fa és az alsóbogáti odvas platán jutott a legjobb tizenkettő közé, ahol az idén is – keddtől november 5-ig – két somogyira lehet szavazni.

A teleki berkenyét 1850 körül említik először az írások, mint „egy jó erőben lévő felnőtt fát”, s a legenda szerint 1849-ben a császári csapatok elől menekülő kormánybiztos, Noszlopy Gáspár is megpihent a tizenkét méter magas, s több mint három méteres kerületű 250-300 esztendősnek tippelt matuzsálem alatt. A helybéli öregek emlékeznek rá, hogy szüret környékén már potyogott az érett berkenye, melyből jó erős pálinka készült, a zöldessárga, piros pettyes körtécskékből pedig befőtt, lekvár lett, amit gyógyszer helyett használtak. Szüleik, nagyszüleik a mai napig figyelmeztetik a játszani induló gyerekeket, csak a barna gyümölcsöket szedjék fel, azok a legfinomabbak, a pirosas sárgák íze fanyar, azok nem jók. S nemzedékről nemzedékre öröklődött a tudás, hogyan kell a berkenyefa körül úgy kaszálni a füvet, hogy az értékes gyümölcs ne a fű közé és az alá hulljon, hanem felette maradjon, s ne rohadjon el.

A finálé másik résztvevője a tapsonyi öreg szil, melyet nagyjából akkor ültettek, amikor a település 1715 és 1735 között Somogy székhelye volt, s itt tartották a vármegyegyűléseket. A falubeliek által csak Nagyfaként emlegetett szil tehát már három évszázada áll a legelőn, dacolva széllel, viharral. A 27 méter magas, közel hat méter kerületű faóriáshoz egy időben majálisozni jártak a helybéliek, s három éve kiderült róla, az ország legnagyobb regisztrált vénic szilfája. Melyről még az író-ügyvéd Eötvös Károly is megemlékezett 1905-ös Utazás a Balaton körül című művében: árnyat adó, erőt sugárzó szépségként írta le.