Közélet

2013.10.12. 16:09

Intimitás és szex: szavak nélkül kitalálni, mit akar a másik

Párkapcsolati problémákról beszélgetve rendszeresen felmerül a panasz: elvesztettük az intimitást. De hogy e pár szó mögött konkrétan kinek mi minden húzódik meg, az egyénenként is eltérő lehet. Tudjuk-e pontosan, mire vágyunk, vagy hogy mire vágyik a párunk?

Pál Jidit - coach, mediátor

Többféle emberi kapcsolatban megjelenhet bizonyos fajta intimitás, de a párkapcsolatokban szinte kiemelt szerephez jut. Mondhatnánk, kiegyensúlyozott, harmonikus szerelem nehezen képzelhető el nélküle. Nem véletlen, hogy a párok között felmerülő problémák egyik leggyakoribb típusa éppen az intimitás témaköréhez kapcsolódik.
Vannak, akik azt fájlalják, hogy a kezdeti lobogás, sülve-főve együtt levés után a hétköznapok mókuskerekében ez valahogy kikopott az életükből. Mások úgy érzik, ők (vagy a párjuk) eleve menekülnek az intimitás elől, így talán soha nem is volt meg igazán, ám ahogy telnek az együtt töltött évek, egyre nő a hiány, egyre nagyobb szükségük volna rá. De mi is hiányzik ilyenkor?

Egyesek az intimitást egyértelműen a testiséggel azonosítják, és bármit ebbe a körbe sorolnak, aminek szexuális töltete lehet. Pedig a testi kapcsolat – egy futó érintés, simogatás, de akár maga az aktus is – nagyon sokféle lehet. Valóban lehet nagyon bensőséges, meghitt is, de olykor üres is, amely minden érzelmet nélkülöz. És persze fordítva is igaz: kerülhetünk valakivel nagyon intim kapcsolatba úgy, hogy a testiség egyikünkben sem merül fel közben.

Ahogy a szeretet definíciójánál, itt is könnyebb volna listába foglalni, mi nem az, mint tömören megfogalmazni, kinek mit is jelent konkrétan. Például, hogy képes vagyok a másik felé kinyitni magamat. Szavakba tudom önteni, ki tudom fejezni, mi jár a fejemben, minek örülök, mitől félek. Képes vagyok beengedni a belső világomba, megosztani vele a lényem lényegét. Fel tudom tárni előtte azt az összetett rendszert, amit „én”-ként tartok számon. A gondolataimat, hiedelmeimet, nézeteimet, érzéseimet, mozgatórugóimat, vágyaimat, meglátásaimat – bármit. Úgy tudok vele lenni, megosztani vele magamat, mintha magammal tenném.

Egy intim kapcsolathoz természetesen ketten kellenek – vagyis a harmóniához, ahhoz, hogy mindkét fél jól érezhesse magát, elengedhetetlen, hogy mindez kölcsönös legyen. A problémák általában két alapvető dologból adódnak: miből érzi a másik (miből érzem én), hogy így fordulnak felé – azaz tudjuk-e magunkról és a párunkról, mik az alapvető szükségleteink ezen a téren, és tudunk-e azokra megfelelő formában „válaszolni”? Illetve: ha magammal sem vagyok megfelelő kapcsolatban, belső világom, a lényem önmagam előtt is el van zárva, hét lakat alá, fel tudom-e tárni magam valaki más előtt?

Az első problémakört a nehezebb körbejárni, mert ez az, ami szinte mindenkinél másból áll össze. Egy párkapcsolatban már mindenképpen hozzátartozik a testi kapcsolat is (különösen annak, akinek ez az elsődleges szeretetnyelve), ez azonban szintén sok mindenben megnyilvánulhat. Helyzettől (és előzményektől) függően intim lehet egy tekintet, egy futó érintés, egy masszírozás, egy kabát lesegítése is, ahogy minden szexuális érintkezés is. De ugyanolyan elengedhetetlen a sok-sok beszélgetés magunkról, a másikról, kettőnkről, értő, odaforduló figyelemmel. Az összes többi is ezekből ered, hiszen lehet, hogy nekem éppen az a legintimebb pillanat a napomban, amikor a másik helyettem mosogat el, tankolja meg az autót vagy megy el szülői értekezletre, mert látja rajtam és tudja, hogy éppen nagyon elfáradtam, és ezzel jelzi, hogy semmi gond, értelek, számíthatsz rám. Vagy neki azzal jelezhetem ugyanezt, ha palacsintát sütök éjjel kettőkor, mert tudom, nagyon maga alatt van, és az anyukája mindig palacsintát sütött neki, amikor fel akarta vidítani.

Amint ezek a személyes apróságok elkezdenek ritkulni, hiányozni, kopni kezd az intimitás is, és elkezdünk távolodni egymástól. A hétköznapok sűrűjében, az idő múlásával olykor nagyon tudatos munka és odafigyelés kell, hogy fenn tudjuk tartani azt az érdeklődést, intenzitást, amely mindkettőnknek hosszútávon kielégíthető lehet. De ha nem figyelünk ezekre az apróságoknak tűnő összetevőkre, egy idő után mindegy lesz, hogy továbbra is egy légtérben vagyunk-e, ha már nem vetjük egymásnak a hátunkat olvasás közben, ha már nem beszélünk magunkról és a számunkra fontos dolgokról, csak történésekről, filmekről, képekről, az intimitás elillan, és egyre idegenebbek leszünk. Nem együtt élünk már, csak egymás mellett.



Ami a második kérdéskört illeti, a válasz könnyebben általánosítható. Aki önmaga elől is elzárja magát, nincs kapcsolatban saját belső történéseivel, akit félelemmel, szorongással tölt el a másik természetes igénye, hogy kicsit is beleláthasson a társába, az minden intim helyzet elől menekülni fog. Még jobban magába zárkózik, vagy éppen túlkompenzál, ezer emberrel és elfoglaltsággal veszi körül magát vagy remetének áll, hatalmi harcokba bonyolódik vagy mindenért a másikat kezdi hibáztatni – a menekülési módok és a mögötte álló okok is sokfélék lehetnek. De egy biztos: ha egy nagyon magába zárkózó ember továbbra is fenntartható párkapcsolatban szeretne élni, meg kell tanulnia kapcsolatba kerülni önmagával. Mert anélkül a másikkal sem fog tudni együtt élni, intim kapcsolatba kerülni.

Kérdezz Pál Judittól!

Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!