Közélet

2013.10.09. 07:40

Öt éve vendégünk a virtuális pofonszobában az aktivista

Kocsis Ferenc kaposvári adótanácsadó legalább öt éve hírportálunk kommentelője. Nem mondható feltétlen hívünknek, mégis napi egy-másfél órát tölt velünk. Hosszas elemzés-nyomozás után interjúra kértük. Azonnal vállalta, elfoglaltsága miatt e-mailben, nick-nevének felfedése nélkül.

Balassa Tamás

– Mikor és mi indította regisztrációra a Sonline-on?
– Még csak az évre sem emlékszem. Több éve sajnos változó neveken írok, mert vannak, akik abban lelik örömüket, ha neveinket bitorolják. A regisztrációra az akkori jobboldali ellenzék nagyon szerény médiamegjelenése inspirált. A kormányzó pártok igencsak támadták őket a média mintegy 80 százalékát lefedő lehetőségüket kihasználva.

– Miért tartja fontosnak, hogy internetfórumon vegyen részt a közéleti-politikai nyilvánosság alakításában?
– Rengeteg félreértést, félremagyarázást tapasztaltam és tapasztalok most is. Hízelgő a kérdés, de nem tartom magam a politika és a közélet alakítójának. Amikről írok, az a véleményem.

– Ön, ez vélhetően nem titok, írásaiból érezhetően nemzeti-konzervatív ember. Esetleg aktivista?
– Igen, nemzeti-konzervatív gondolkodású, erős szociális érzékenységű ember vagyok, örülök, hogy ez a hozzászólásaimból kiderül. Ez egy értékrend, sajnos a baloldalon nem látok kialakult baloldali értékrendet, ezért is tartanak ott, ahol tartanak. Amennyiben a választási bizottságokban való folyamatos részvétel, aláírásgyűjtés aktivitásnak számít, akkor igen, aktivista vagyok.



– Nem gondolkodott még azon, hogy a saját nevén írjon?
– Írtam saját név alatt is, amíg volt rá elég időm, hiszen „írni nehéz”. Tekintettel arra, hogy ezt egy kulturális havilapban tettem, sok időbe telt. Azok a cikkek is inkább fricskák voltak, a pénz és a tőke világával foglalkoztak ironikusan. (Írásait a Búvópatakban találtuk, a 400 példányos periodika mutatványszáma 2002. augusztus 16-án, a kaposvári polgári körök első összejövetelére jelent meg, A szerző.)

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kocsis Ferenc Vilmos
[/caption]

– Így névvel-arccal mit gondol a politikai kommunikáció nívójáról?
– Röviden, elrettentő! Kicsit bővebben, nagyon elrettentő! Sajnos a kommunikáció a kormánypártok és az ellenzék részéről is egy alapvetésen alapul: a választásokat az otthon televíziónézés közben sörét iszogató, zömében a szerényebb megélhetésű lakosság dönti el. Ezért, úgy érzem, egy kicsit elfordultak attól a lehetőségtől, hogy megszólítsák a dolgok mélyebb összefüggései iránt is érdeklőket. A mostani ellenzék például nem sokat tanult, pedig már ókori filozófus Hérakleitosz Kr.e. 6. században, is megmondta: „Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba”. A negatív kampány sehová sem vezet, ráadásul kontraproduktív, láttuk 2010-ben. Most erre föl mit látunk, hallunk? Persze a bumeráng-effektus pártoktól függetlenül létező, jó lenne, ha erre már mindenki rájönne. A fő kommunikátorok nem veszik tudomásul, hogy ez hosszú távon fárasztja a választókat, eltelnek vele és érdektelenséggel válaszolnak, nő a bizonytalanok tábora.

– És a fórumok nívójáról?
– Ezeken szinte ugyanazok vesznek részt. Az indulatoknak itt a „névtelenség” miatt tágabb tere érvényesül. Érdekes figyelemmel kísérni a hozzászólók habitusát, stílusát. Sokan a meggyőzés szándékával lépnek fel, ami naivitás, mert a hozzászólók többsége mélyen elkötelezett. A nívót a vitaindító cikk színvonala határozza meg. Nincsenek vitafórumok, nincs véleményütköztetés. Van helyette anyázás, kommunistázás, rasszistázás, nyilasozás és a többi. Nagyot rúgnak egymásba. Megjegyzem, a ló is tud nagyot rúgni, mégsem kerül be a magyar válogatottba. Ezek mind pótcselekvések arra az esetre, ha elfogy a szellemi tartalék. Borzasztó a hiátus ezen a téren.                                                                       

– Az internet bekötése előtt miként oldotta meg a tömegkommunikációs véleményközlést?

– A 2002. évi vereség elszenvedéséig nem foglalkoztatott a politika. A 2006. évi történések pedig engem is utcára vittek, illetve a térre. Igazából a kommunikációban a nevezetes televíziós vita hozta a nem éppen pozitív fordulatot. Onnan kezdve mindenki úgy gondolta, nyugodtan szembe lehet hazudtolni mindenkit, csak a nagy hang és az agresszivitás számít. Le is fagyott a jobboldal rendesen, de jó innovációval szerencsére kiheverte az esetet. Sajnos a hangnem azóta lett ilyen rossz az „amilyen az adjon isten, olyan a fogadj isten alapon”. Azután meg jött Őszöd, amit a baloldal a mai napig nem tudott kiheverni, sőt megteremtette saját külön ellenfelét, a radikális jobboldalt. Hát most vívnak, talán még sikerül egyszer összehozniuk egy valódi baloldali értékrendet képviselő pártot.

– Van emlékezetes fórumos vitája az elmúlt évekből? Melyik nick-név gazdájára kíváncsi, kit tisztel a legjobban?
– Olyan sokat írtam, hogy nevekre nem emlékszem, de mindig akadt, akivel érdemben tudtam vitázni. Minden partnerem tisztelem, értékelem a bátorságát, hogy meg mer nyilvánulni. A nick-név gazdáira nem vagyok kíváncsi, de szívesen elképzelem őket, megrajzolom magamnak személyiségüket, ez amolyan játék is egy kicsit.

– Volt már, hogy megbánt egy véleményalkotást?
– Igen, volt ilyen. Egy nagyon sok nevet használó hozzászólót sikerült gondolom megbántanom, és kiderült róla, hogy függő. Határozottan bánom, hogy olyan kesztyűt vettem fel, amilyent nem lett volna szabad.

– Perelték már véleményért?
– Soha nem pereltek, mert én véleményt nyilvánítok, nem rágalmazok. A múltbéli történéseket 1989 előttről is tényekre, átélt tapasztalatokra támaszkodva írom meg. Nekem az a korszak nem történelem, hanem az életem volt. Mindenesetre van olyan újság, ahová adószakmai véleményt írtam, de töröltek, mert gyűlöletkeltésre tartották alkalmasnak. Egy olyan polibulvár lapban, ahol minősíthetetlen hangnemben mennek a hozzászólások, és folyton a demokrácia hiányáról zeng a szó!

– Mennyi időt tölt velünk naponta, hány hozzászólásnál jár? És mit szól e szerelméhez a felesége?
– Naponta egy-másfél órát töltök önökkel, persze nem minden nap és nyáron szinte semmit, mert akkor amúgy is uborkaszezon van. Arról fogalmam nincs, hány hozzászólásnál járhatok, nekem ez nem verseny, amíg szórakoztat, csinálom. A feleségem nem ellenzi, tudomásul veszi. Ez nem szerelem, inkább nevezzük hobbinak.

– Sokat vitatkozik a szerzőinkkel, aminek örülünk, szerény személyemet sem kíméli (na jó, én is örülök). Ha megenged egy kritikát – bár „sose kritizáld a kritikust!” – olykor kicsit összecsapja a véleményét (hozzávetőlegesen: írni nehéz, miért erőltetjük...) Sosem akart humorista lenni?
– Önök hivatásos újságírók, nagyobb a felelősségük! Sokszor magas labdákat szerválnak, felkínálva a lecsapást. Persze ez érthető, mert így nő a hozzászólások száma, és velem együtt ugrunk, akár lufira is, hadd durranjon! Abban természetesen igaza van, hogy néha összecsapom a véleményem, de más úgy írni, hogy az embernek van mellette kenyérkereső foglalkozása, és más, ha az írás az! Néha meg azért nagyolom, mert kíváncsi vagyok, valakit érdekel-e mélyebben a dolog. Önöket nem irigylem, mert tudom, etikátlan lenne hozzászólniuk, pedig biztosan ott motoszkál a gondolat, jó lenne egy kicsit megforgatni az illetőt. Ha megsértettem valaha, nézze el, nekem is lehetnek rossz napjaim. Alapvetően jó hangulatú vagyok, szeretem az igényes humort, amit az ominózus cikkből, amire utalt, hiányoltam.

Kocsis Ferenc Vilmos

1954-ben Dombóváron született. Baromfi- és egyéb kisállattenyésztési szakon végzett, később halgazdálkodási üzemmérnökként, majd pénzügy szakosként diplomázott, utóbb adótanácsadói és mérlegképes könyvelői bizonyítványt szerzett. A Balatoni Halgazdaság irmapusztai kerületvezetője volt, majd az APEH főrevizora, aztán az Adókontroll Bt. munkatársa. Tizenhat éve egyéni vállalkozó, 2006 óta külső szakértő a közgyűlés pénzügyi bizottságban. Nős, egy nagykorú fia van.

Kocsis Ferenc Vilmos -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!