Miért balhézol drágám? A nő nem felejt, inkább listát készít

Rita és Márk három éve él együtt. A környezetük szemében ők a tökéletes pár, a négy fal között azonban gyakoriak a veszekedések. Rita úgy érzi, Márknak fontosabb a karrierje, mint a kapcsolatuk, nem fejezi ki elégszer a szeretetét, és nem tudja, milyen tervei vannak a férfinak a jövőre, illetve hogy azokban milyen szerepet szán neki. Amikor menetrendszerűen megpróbálja felhozni ezeket a témákat, Márk „úgy tesz, mintha nem is értené”, miről beszél, és a párbeszéd szinte azonnal vitává, veszekedéssé alakul...

A veszekedés pedig rendszerint úgy ér véget, hogy Rita sértődötten visszavonul. Megint nem kapott választ a kérdéseire, és az egész (sokadik) próbálkozás csak azt bizonyította neki, hogy Márk nem érti meg, nem veszi komolyan, valószínűleg nem is fontos neki a kapcsolatuk annyira, hogy hajlandó legyen bármilyen erőfeszítést tenni azért, hogy ő is jobban érezhesse magát benne. Közben pedig egyre lesi a férfi minden mozdulatát, arckifejezését, gesztusát, mert titokban minden veszekedés után abban reménykedik, hogy Márk majd most megérti, miről is beszél, majd most észbe kap, és rohan hozzá kiengesztelni – nem csak az éppen aktuális vita, hanem minden addigi hasonló helyzet miatt.

Eközben Márknak valóban fogalma sincs, mi miatt tört ki aznap is a balhé. Ő dolgozik, gondoskodik kettejükről, és próbálja úgy alakítani a karrierjét, hogy Ritának is, leendő gyerekeiknek is mindent megadhasson. Rendszeres veszekedéseik kétségbe ejtik, elbizonytalanítják, és ötlete sincs, mit tehetne még, hogy meggyőzze Ritát, milyen fontos számára ez a kapcsolat. Amikor a nő visszavonul, kicsit megnyugszik, hogy elült a vihar, leül a számítógépe elé, kikapcsolja a környezetét, olvasgat egy ideig, majd megbékélve lefekszik. Rita az ágyban olvas, nem szól semmit – tehát minden rendben, végül ez a nap is jól végződött.

Reggel Márk számára új nap kezdődik: új időszámítás. Derűsen ébred, mintha előző nap semmi kellemetlenség sem történt volna köztük, kedvesen Ritához fordul, és megpróbál egy jóreggelt-puszival beszélgetést kezdeményezni. Kicsit meglepődik, amikor Rita sértődötten elfordul előle, de betudja annak, hogy félálomban van még, és a napi feladatokra koncentrálva készülődni kezd. Rita pedig egész nap azon rágódik, mikor hívja végre fel a férfi, és mondja el, mennyire sajnálja, hogy megbántotta...

Márk szemében az előző este a szőnyeg alá söpört borsószem másnapra megszűnt létezni – Rita szemében sütőtök méretűvé nőtt. Márknak az új nap egyben tiszta lapot is jelentett – Ritának csak annyit, hogy az elmúlt három év sérelmeinek gyűjteményéhez újabbakat szerezhet. Ha este újra előhozakodik a témával, ő három év minden bajáról fog egy csomagként gondolkodni, amit egyre nehezebben bír el, míg Márk semmit nem fog érteni az egészből, hiszen aznap semmi olyasmi nem történt, ami Rita érzéseit, sirámait indokolhatná.

Sok kapcsolatban gyakori konfliktusforrás, hogy a férfiak többségének fogalma sincs arról, milyen kiváló és ösztönös emlékezőtehetséggel bírnak a nők, amikor magukban leltárt készítenek arról, mit tesznek meg ők a párjukért, és mit (nem) kapnak cserébe – és hogy ez a leltár és mérlegelés minden veszekedés alkalmával ott lebeg a szemük előtt. Nem az aznapi, aktuális oldalon megnyitva, hanem mindig teljes egészében, kapcsolatuk első pillanatától kezdve. És hajlamos is megmutatni magát, ahányszor csak lehetőség van rá. Rita számára az, hogy Márk nem kért azonnal bocsánatot, amikor ő elvonult, és nem értette meg, hogy mitől érzi úgy, ez a kapcsolat igazán csak neki fontos, nem Márk aznapi viselkedését jelentette, hanem az összes addigi olyan helyzet összegzését, amelyben hasonlóan érezte magát.

S míg a férfiak többsége ilyenkor nem is tud erről a listáról, és fogalma sincs arról, tulajdonképpen mit is követett el már megint, a nők többségének fogalma sincs arról, hogy a férfi ilyenkor azt sem tudja, mit várnának tőle. Hiszen az ő számára a vita vége annyit jelentett, hogy a probléma (akárhogyan is, de) megoldódott, a feszültség megszűnt, minden a legnagyobb rendben. Felejtésre érett az egész, lehetőleg azonnal és véglegesen. Eszükbe sem jut, hogy az ő számukra megszűnt feszültséget a feleségük viszi tovább, hatványozottan hozzáadva azt az összes eddig köztük felmerült (és valójában fel nem oldott) feszültséghez.
És mivel egyik fél sem tudja, érti, mi is történik a másikban, és hogyan lehetne azon változtatni, a helyzet ismétlődése szinte borítékolható. Ami aztán rövid időn belül oda vezet, hogy mindketten azt érzik, ez egy ördögi kör, hiába tesznek meg mindent, ami tőlük telik, nem működik semmi. Pedig mindketten szeretnék.



Olykor már az is nagyon sokat javíthat egy kapcsolat minőségén, ha tudjuk és értjük, hogyan működik a másik. Sokkal könnyebb úgy továbblépni a változás felé, és mindkét fél számára kielégítő megoldási lehetőségeket találni, ha közben észben tudjuk tartani, nem velünk van baja, egyszerűen csak ez a „gyári programja”, és ebből kiindulva közeledünk egymás felé.

Kérdezz Pál Judittól!

Ha problémád van, és egyedül nem tudod megoldani, akkor fordulj bizalommal Pál Judithoz. Kérdéseidet felteheted e-mailben a [email protected] címen, de fel is hívhatod Juditot a 0630/3877-387-es telefonszámon.