Közélet

2014.02.15. 08:09

„Négyszáz család uralja a világot, de egyikük sem boldog”

„Képzeld el, nem birtokolsz semmit. Csodálkoznék, ha sikerülne.” John Lennon legsikeresebb szólóalbumának címadó dalát, az Imagine-t, annak részletét hívta segítségül Kerekes Sándor professzor, egyetemi tanár, amikor a Kaposvári Egyetem Senior Oktatási Programjának első előadásán a sokat emlegetett fenntartható fejlődésről beszélt.

Márkus Kata

Arról, meg kell, hogy változzon a világ, mert ez így nem vihető tovább. S arról is, az elmúlt hatvan év, s az előadás hallgatósága, az ötven-hatvan éves korosztály, jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy nem lehet ezt így folytatni tovább.
– Mit mondott az öreg hippi a hetvenes években? – utalt a professzor John Lennon szavaira. – Összességében arról beszélt, hogy a XXI. századra milyennek kellene lennie ennek a világnak. Ezt kellene kitalálnunk most közösen.

Hogy miért nem tartható fenn ez a jelenlegi fejlődés, közgazdászként számokkal is alátámasztotta Kerekes Sándor.
– Az utolsó hatvan évet leszámítva minden mennyiség alig változott – mondta. – Ám az elmúlt kilenc évben egymilliárddal nőtt a Föld lakossága. De beszélhetünk a szén-dioxid koncentráció növekedéséről, az autók számáról is: Magyarországon jelenleg ezer lakosra 300 autó jut, India környékén ez 14. Ha az indiaiak így szaporodnak, mint eddig, s eljutnak a hazai autósűrűség szintjére, akkor 5000 négyzetkilométeren férnének el az autóik, csak akkor még nem lehet velük kiállni. Ha elkezdik a kínaiak, indiaiak vásárolni az autókat, s utakat építeni hozzájuk, akkor miközben nő a népesség, csökken a fotoszintézis. Egyre csökkentjük tehát annak a lehetőségét, hogy süssön a nap, s ezzel meg tudjuk kötni a szén-dioxidot. Többek között, ezt se lehet tehát folytatni.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Kerekes Sándor professzor, egyetemi tanár
[/caption]
A kérdés tehát az Kerekes professzor szerint, képesek vagyunk-e mi emberek elgondolkodni azon, hogy a birtoklási vágyunk vagy a szükségleteink kielégítése a fontos? S ezt a kérdést olyan formában tette föl hallgatóságának: ki vállalná, hogy mostantól vonattal, busszal, taxival jár? A gyér számú jelentkező nem tartotta vissza, hogy elmondja: pedig olcsóbb lenne a háztartásnak és a környezetnek is. Ráadásul óriási szükségünk volna arra, hogy az embereknek munkájuk legyen, 7,3 milliárd emberből négymilliárdot fölöslegessé tettünk ugyanis.  – mondta. – E közben pedig minél kevesebb embert akarunk foglalkoztatni, aki viszont dolgozik, az dolgozzon 12 órát. Van tehát egy permanens növekedési kényszer egy véges földön. Ezekkel az alapvető ellentmondásokkal nem tudunk mit kezdeni, márpedig meg kell, hogy oldjuk a problémát. Egységnyien rengeteg olyan tudás birtokában vagyunk, hogy duplázni lehet a jólétet és csökkenteni a környezetterhelést.

A legrosszabb, ami történhet, ha nyern a lottón kétmilliárdot

Ez utóbbira lapunk érdeklődésére felvázolt néhány lehetőséget Kerekes professzor: létezik a világban az önkéntes egyszerűség mozgalma, Amerikában van 30-40 millió követője.
– De azt is látni kell, ha az ember csak odafigyel arra, amit csinál, anélkül, hogy túlságosan meg akarná változtatni az életét, akkor nagyon sok mindent megtehet – mondta. – Például, ha egészségesen akarunk élni, akkor nem szabadna annyi húst ennünk. Ha csak annyit tennék, hogy nem ennék naponta háromszor húst, hanem hetente háromszor, ahogy a nagyszüleink, akkor már csökkennének az egészségügyi kiadásaink, javulna az egészségügyi állapotunk, nem lenne súlyfeleslegünk. Aztán például itt az autó kérdése: ha a tömegközlekedést meg a taxit használom, ezzel munkahelyeket is teremtek, javítom a tömegközlekedési eszközök kihasználtságát. A készletgazdaságról át kellene térni a szolgáltatásgazdaságra. Ám ezen nem az egészségügyet, fodrászt értem, hanem a tárgyak által nyújtott szolgáltatásokról beszélek. Miért kell nekem egy külön mosógép például? Lehetne egy társasházban egy mosógép, az viszont sokkal jobb volna, mint amit én meg tudok venni. De a patyolatba is elvihetem a ruhát, s akkor három embernek lenne munkája. Összesen négymilliárd embernek nincs a Földön munkája, s ha nem adunk nekik, akkor nem vagyunk biztonságban. Azokban az országokban ugyanis, ahol az embereknek nincs munkájuk, nincs mit veszíteniük.



A professzor egyet értett azzal, hogy az általa elmondottak komoly szemléletváltást feltételeznek, s kérdésünkre, hogy mikorra jöhet el ennek az ideje, ha egyáltalán eljön valaha, úgy válaszolt: annyi bizonyos, hogy tíz évvel ezelőtt még ezek az emberek sem jöttek volna el egy ilyen előadásra.
– Ám ma már érzik, valami nem egészen kerek – mondta Kerekes Sándor. – Rájöttek, hogy rengeteg összevisszaságot hallanak, vannak, akik szándékosan hülyítik őket, hazudnak nekik. Számos kérdésük van, amire nem kapnak választ, ezért már eljönnek ilyen helyekre a válaszokért. Azt mindenkinek tudnia kell, valamennyi rendszer akkor változtatható meg, ha az emberek elégedetlenek vele. Úgy gondolom, látjuk, hogy a mai emberek már elégedetlenek. Például az olaszok, s már az uniós sem képes kezelni a bevándorlók kérdését. A németek rájöttek, a vendégmunkások már nemcsak a szemetet akarják takarítani, hanem diplomát akarnak szerezni, és egyetemi katedrán akarnak tanítani. Rá kell tehát jönnie Európának és a világnak, hogy nem lehet folytatni azt, amit csináltak. Hogy evolúciós úton vagy katasztrófák árán jön a változás, az még nagy kérdés.

Hogy a professzor pesszimista, vagy optimista e tekintetben?
– Ha azt látom, hogy az emberek egyre nagyobb hányadát érdekli ez a kérdés, s eljön ilyen előadásokra, miközben mást is csinálhatna, az talán optimizmusra ad okot. De mi az, hogy optimizmus? Ha azt kérdezi, tőlem, lesz-e a Földön majd tízmilliárd ember, akkor ebben nem hiszek – mondta. – Noé építette a maga bárkáját. De építheti mindenki a saját bárkáját, ha megérti a lényeget. Ha felkészíti a gyerekeit, unokáit arra, hogy az élet nem olyan lesz mindig, mint most. Például, ha mindig 25 fok lesz a szobában, akkor abban a pillanatban, amikor 19 lesz, megfázik a gyerek. Ha viszont arra készítem föl, hogy 25-öt meg 18-at is elviseljen, akkor lehet, hogy alkalmazkodni fog. S ha majd az embereket boldogabbá teszik az emberi kapcsolataik, mint a tárgyak. Ebből ugyanis rengeteget fogyaszthatunk, ez nem árt a Földnek. Én például nagyon szerettem volna egy nagy családi házat. Amim nincsen. Van helyette nyolc unokám. Akinek megvan mindene, az nem biztos, hogy boldog. A boldogság értelmes életből, emberi kapcsolatokból áll. Lehet tehát élvezni az életet, lehetnék tehát optimista. De mindenkinek magának kell megtalálnia az utat. Mert nyugodtan mondhatom, hogy az a 400 család, amelyik jelen pillanatban uralja a világot, és nagyon gazdag, azok közül egyik se boldog. Úgy hogy, a legrosszabb, ami történhetne bárkivel ebben a teremben, ha a lottón nyerne kétmilliárdot.

Ezek is érdekelhetik