Közélet

2014.03.30. 08:09

70 év után találták meg az eltűnt nagypapát

Az erdélyi nagypapa eltűnt a második világháborúban. A nyomok Kaposvárra vezettek. Az unoka idén február 5-én kelt első levelével kezdte el keresni. Végigkövettük, hogy ezután mi történt.

Czene Attila

Tisztelt Puskás Béla! Nagyapám sírjának és esetleges utána maradt emlékeknek a felkutatása érdekében keresem Önt. Az interneten keresgélve találtam rá a Somogy Temetkezési Kft. oldalára. Nagyapám neve Mayer János volt, és 1945. március 3-án hunyt el a kaposvári kórházban, ahova mint katonát kórházi szolgának osztották be, és ott egy sajnálatos baleset következtében elhunyt. Az ő halála előtt pár hónappal született meg az én édesapám, akinek a születéséről nagyapám értesült, de sajnos sohasem találkozhattak. Halálának hírét a kórházban dolgozó kedves nővérek írták meg Nagymamámnak. Valószínűleg a sajnálatos családi helyzet (korai özvegység egy csecsemővel), a kornak megfelelő szegénység és történelmi helyzet miatt az ő sírjának a felkutatása a mai napig nem történt meg. Nagymamám egyedül maradt a gyerekkel, háború volt, a területet Romániához csatolták (Nagykároly, ma Carei), nehéz idők következtek. Nagymamám küzdött, megkeményedett, és belenyugodott, hogy a férje másutt van eltemetve, neki pedig nem áll módjában ezen változtatni. Két évvel később újra férjhez ment, és az új férj sem szorgalmazta soha, hogy ez ügyben bármi történjék. Apámat felnevelte, de a közben két gyermekkel gyarapodott családban nem ő volt a legfontosabb. Apámat 14 éves korában más városba küldték inasnak, és ezzel a nevelését befejezték. Apámban az ő édesapja képe (ami homályos volt, keveset tudott róla, inkább tabu téma volt) mindig mint olyan élt, aki őt biztosan szerette volna, a halála napján mindig misét mondat érte, az egyetlen képet róla mindig a szobája falán tartotta, és ha bánatos vagy gondja van, őt szólítja meg gondolatban. Én sokáig azt hittem, hogy ez így az ő lelkében rendben van, ha nem is jó, de ebben vagyunk megnyugodva. Amikor Karácsonyra hazalátogattam (én Sopronban élek, a szüleim Nagykárolyban), ismét szóba került Apám édesapja. Talán a hangulat volt nagyon meghitt, minden esetre az én Apámnak, aki a spártai neveltetése miatt mindig kemény és erős ember volt, a beszélgetés során először homályos lett a tekintete, majd zokogásban tört ki. Voltak nehéz időszakok az életünkben, de ekkora fájdalmat sohasem láttam Apám arcán. Egyértelművé vált: nagyon fáj neki, hogy sohasem lehetett az Édesapja sírjánál, ez csak erősíti benne a megfosztottság érzését, és valami furcsa bűntudattal is párosul, amiért ő ezt hagyta. Előbb apám nevelőapja, majd pár éve az édesanyja is elhunyt. Úgy érzem, végre begyógyíthatnánk egy máig vérző sebet, ha sikerülne megtalálni a nyughelyét, és esetleg további információkat róla, tárgyakat vele kapcsolatban. Ezért írok most, ebben kérem szépen az Ön segítségét. Édesapám nem tud erről a próbálkozásról, nem szeretném felzaklatni egy esetleges kudarccal, de hatalmas öröm lenne mindannyiunknak, ha tiszteletünket tehetnénk ott, ahol nyugszik, és nézelődhetnénk ott, ahol Ő az utolsó napjait töltötte.
Üdvözlettel, Török Adél Sopron

Kedves Adél! Kis türelmet kérek még. Sok mindent kiderítettünk nagyapja halálával kapcsolatban, de egyelőre a sírt nem találjuk. Azt tudjuk, hogy a baleset idején már nem volt katona, mert az alakulata tovább vonult nyugat felé. Mivel a város szovjet megszállás alatt volt ezért indokolt volt a katona múltat elhallgatni, s őt kórházi szolgaként megnevezni. Ha kiderült volna, hogy katona, akkor hadifogolytáborba vitték volna. Ha további adatokat derítünk ki ismét jelenkezem.
Üdvözlettel: Puskás Béla

Kedves Béla! Köszönöm, hogy foglalkoznak a kérdéssel. Meglep amit ír, őszintén szólva keveset tudok a korról, az akkori események részleteiről és azok hátteréről, következményeiről. Például nem tudom, hogyan maradhatott Nagyapám Kaposváron, ha az alakulata tovább ment. Vajon miért éppen kórházi szolgaként dolgozott? Vajon miért nem ment haza, ha már nem volt katona? A nagyapám emlékével úgy nőttem fel, mint egy nagy kérdőjellel, akit tisztelünk. Ha apám néha szóba hozta, leginkább „vajon”, „azt mondják”, „állítólag” kezdetű mondatokban tette. Azt mondják, akik ismerték, hogy jó ember volt. Nyilván az a pár ember, akivel ő találkozhatott a Nagyapámat egykor ismerők közül, nem is mondhatott mást az apjáról érdeklődő árvának. Minden információért hálás vagyok, amit ki tudnak deríteni. Nem tudom, mennyire pozitív vagy negatív kép fog kialakulni Nagyapámról - bízom benne, hogy lesz olyan is, aminek Apám örülhet, elmondhatom neki. Köszönettel, Török Adél

Kedves Adél! Megtaláltuk nagyapja sírját. Megvan az épület is ahol meghalt. Értem és megértem a kérdéseit. Igyekszem majd minden kérdésére, kételyére választ adni. Puskás Béla



Kedves Béla! Ez hatalmas hír! Azt előre is, és külön köszönöm, hogy segít megértenem a dolgokat. Ez valóban nem könnyű, több okból. Egyrészt az időbeli távolság miatt. Másrészt mert én a határ túloldalán nőttem fel, ahol a történelem ismertetése korlátozott és eléggé egyirányú volt. Én és a kortársaim igyekeztünk többet megtudni, de nyilván elsősorban arra vonatkozólag, ami minket nagyon közvetlenül érintett, pl. Trianon. Ez sem volt könnyű. Most azonban a személyes érintettség miatt hirtelen érdekessé válnak egy kor eseményei, azok kisebb részletei is. Jó lenne többet tudni a sírról is: milyen állapotban van? Vannak-e mások is oda temetve? Üdvözlettel, Török Adél

Kedves Adél! Mayer János temetésére 1945. április 6-án került sor a kaposvári Keleti temetőben. Sírhely adatai: III. szakasz 10. sor 8 sír. Mivel a sírhely megváltására törvényes határidőn belül (25 év) nem került sor, a maradványokat mélyebbre ásták és 1976-ban majd 1995-ben rátemetés történt. Mivel az új rátemetésnél a porladási idő (25 év) még nem járt le ezért a Mayer János maradványaihoz egyenlőre nem férünk hozzá. Igaz, lehet egy megoldás, de ehhez megkell egyezni a rátemetett elhunytak hozzátartozóival. Ha meg tudja oldani, hogy Kaposvárra jön szívesen látom egy beszélgetésre és természetesen a sírt is megmutatjuk.
Üdv, Puskás Béla
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] 70 év után találták meg a papát
[/caption]
Kedves Béla! Azt már nem tudom megszervezni, hogy édesapámat e hét végén elvigyem Kaposvárra, túl kevés az idő, és túl nagy a távolság, ahonnan ő jönne. Én viszont szívesen elmennék. Megnézném a sírt, örülnék egy beszélgetésnek is. Én innen Sopronból könnyebben mozdulok. Az lenne az elképzelésem, hogy a sír mellől felhívnám a szüleimet, és onnan mesélném el Édesapámnak, hogy hol vagyok, mi a meglepetésem számára. Aztán talán a rá következő hétvégén ő is el tudna jönni. Azt még nem tudom, hogy akarna-e Apám a hamvakkal ennyi idő után valamit kezdeni. Jó lenne viszont virágot elhelyezni, gyertyát gyújtani a sírnál. Török Adél

És a család eljött...

És a család eljött a március 15-ei hétvégén Kaposvárra. Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. igazgatója kalauzolta végig Török Adélt és szüleit a városon, ahol az édesapa-nagypapa Mayer János élete utolsó időszakát töltötte. A városi ünnepségen kezdtek, aztán ellátogattak a MÁV internátusba, ahol a végzetes baleset történt. Mayer János a portán teljesített szolgálatot, amikor egy sérült szovjet katonát hoztak be, s ő előreszaladt kinyitni az akkor meglévő lift (melynek ma már nyoma sincs) ajtaját, s beleesett az aknába... A keleti temetőben tett látogatás nagyon megrázó volt. A síron nincs rajt Mayer János neve, hanem egy másik családé. Virágot tettek rá, gyertyákat gyújtottak. Azt szeretnék majd elérni, hogy egy kis táblára kiírhassák a nevét.
A hősök templomában 1100 első és második világháborús hős neve van feltüntetve. Puskás Béla meglepetésként megbeszélte Agg József préposttal, hogy a márványtáblába belevésetik Mayer János nevét. A család ezt látva teljesen megrendült. Ellátogattak a másnap reggeli misére is. És majd gyakran visszajönnek...

Már civilként keresték

Puskás Béla elárulta, hogy az elhalálozás március 3-i dátuma segített megoldani az ügyet. 1944. december 2-án foglalták el a szovjetek Kaposvárt, s nyílt várossá tették. (A polgármester a Hősök templománál adta át a páncélautón érkező szovjet tisztnek a város kulcsát.)
– Kellett ehhez történelmi háttérismeret – mondta Puskás Béla – de ezt követően már nem a katonák, hanem a civilek nyilvántartásában kezdtük keresni Mayer Jánost. – Ha ugyanis kiderül róla, hogy katona, akkor valószínűleg a szovjet katonák hadifogolyként elhurcolták volna. Miután elhunyt, először valószínűleg az internátus kertjében (ahol most sportpályák vannak) temették el a többi kórházban elhunyt személlyel együtt Mayer Jánost. A Keleti temető nyilvántartásából az derült ki, hogy ott egy hónappal később, április 6-án temették újra.

Először a Béke poraikra című kötetet lapozzák föl

Bús János-Szabó Péter: Béke poraikra című könyvét lapozzák föl legelőbb mindazok, akik eltűnt világháborús katonát keresnek! A sorozat első kötete a szovjet hadszintéren, a második a Magyarország területén, a harmadik pedig a nyugaton elesettek nevét tartalmazza. Ezen kívül jó információs bázis a www.haboruskeresoszolgalat.hu, illetve a www.hadisir.hu portál,
utóbbi gazdája az egykori kaposvári Kiss Balázs.
A keresések folyamatosak, s látványosan azóta szaporodtak meg, hogy az elesettek névsora felkerült az internetre. Nemrég egy család a fölgolyó
másik felén fekvő Ausztráliából érkezett Kaposvárra a nagybátyja
nyomát kutatva. A legfrissebb ügy egy volt olasz hadifogoly felkutatása, nagyjából már tudják, hogy a Nyugati temető mely részében nyugodhat. Az oroszoknál egyszerűbb a keresés azt tekintve, hogy három részből áll a nevük, s emiatt gyakorlatilag nem lehetnek névrokonok. Egyetlen esetben tapasztaltak mást: a megfejtés az volt, hogy miután meghalt az idősebb fiú, az újszülött öccsnek kegyeletből ugyanazt a nevet adták.

el keresni. Végigkövettük, hogy ezután mi történt. Czene Attila 70 év után találták meg a papát -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!