Közélet

2014.03.02. 08:04

Alta pille, Alta-tó, altató: a varázskőre írt rejtett üzenet

Alta pille a tó felett, ebből lett az Alta-tó, meg az Alta: Tódal. „Hullámtáncom altató, így lettem én Alta-tó”. Szigeti Ildi, az egyre divatosabb botsport (nordic walking)-mozgalom egyik hazai elindítója gyerekverses könyvet írt, sőt, maga illusztrálta, rajzolás közben pedig dallamokat jegyzett fel a versekhez, így jött létre a kötethez a CD, melyen Ildi énekel, szaval és amihez Krulik Zoltán (Makám) gitárkíséretet is komponált.

Fónai Imre

– A szívem a Balatoné – bocsátja előre, hogy az Alta-tó nem lehet más, csakis a magyar tenger. Kaposváron született, a Balaton partján nőtt fel és nem csak képletesen: siófoki házuk kőhajításnyira állt a nagy tótól (édesapja, Szigeti János volt a szakosztályvezetője a Bányász futballcsapatának az első nagy sikerek, a harminc évvel ezelőtti kupagyőzelem, majd az NB I-be jutás idején – a szerző), „és amíg a suliból megtettem az utat hazáig a tó partján, már az a séta is meditáció volt, csak akkor ez még nem tudatosodott bennem”.

Másfél évtizede egy kullancscsípéstől hosszú időre Lyme-kóros lett, a járás, a beszéd is nehezére esett. – Egy idő után ráébredtem, hogy a test és a gondolatok áramlásának folyamataira figyelve leginkább magamat tudom meggyógyítani, de ehhez belső csendre volt szükségem – emlékszik vissza Szigeti Ildi. – Aztán arra is rájöttem, hogy amit megtanultam ebből a befelé irányuló figyelemből, azt át is tudom adni. Testvérem lánya, Róza volt az első, akivel meditáció-alapú játékokat játszottunk esti elcsendesedéskor. Az első Alta-versek tíz évvel ezelőtt balatonföldvári nyaralásaink során születtek, Rózának. Gondolatban esténként kimentünk a Balaton partjára megnézni, mit is csinálnak éppen a tó lakói: a békák, a picinyke halak, a katicák, a nádak, a felhők – ők lettek később az Alta-versek szereplői. Ekkor született meg a „fejben tévézés” is, mint kifejezés és játék közöttünk Rózával, amihez saját meditációs tanulmányaim, tapasztalásaim, és közös balatoni napközbeni emlékeink adták az élményanyagot.

„Voltál-e már Te is úgy, este lefeküdtél, s a sötétben pont az várt, mitől menekülnél?”

– Az elalvás körüli nehézségeket Alta pille tó feletti utazásán keresztül veszem sorra a versekben és kötetzáró prózai mesében. Szigetről szigetre száll a pillangó, közben minden élőlénnyel a saját világában találkozik: a nád elringatja, a hangyák mihasznának tartják, a békák irigykednek rá, a pók behálózná. Alta az elcsendesedés titkaira tanít. Ha a saját gondolataival, problémáival lett volna elfoglalva Alta, akkor nem tudta volna átrepülni a nagy tavat. Azt szerettem volna megmutatni, hogy a meditáció csendjében lehetőségünk van megérezni, hogy igazából csakis az „itt és most” pillanata létezik. A múlt és jövő képeit saját gondolataink hozzák létre, félelmeinket pedig ezek a gondolatok táplálják. A gyerekek még képesek a pillanatban élni, majd a felnőtt világ elkezdi őket kiragadni ebből: „ha nem csinálod ezt és ezt, akkor ez és ez lesz; rajzolásból nem lehet megélni”, satöbbi. A meditáció egy lehetőség, egy csodás gyakorlat arra, hogy rálássunk saját belső világunk működésére. Ehhez viszont nyugalmi időt kell teremteni, hisz'' a csillagokat sem lehet úgy vizsgálni, hogy futunk egy látcsővel.

A kötet nyomán már felnőtt meditációs kör is alakult. – Akkor jó egy gyerekkönyv, ha a szülőt is megérinti – jegyzi meg Szigeti Ildi. – A televízióból is ismert Lévai Balázs gyerekeit is altattam így, ő aztán írt is egy ajánlást a kötetemhez. Kiengedni a nap végén a feszültséget, ezt tanítja a kötet szerinte és segít abban, hogy sok későbbi szorongástól megszabadítsuk a gyermekünket.

Túravezető, képzett angoltanárokat az ELTE-n, indított internet-alapú diákcsereprogramot, tagjai közé szólította a társadalmi szintű változásokat előidéző újítókat tömörítő washingtoni Ashoka szervezet (ez utóbbi csupán 32 magyarországi tagot számlál). – Leginkább ember vagyok, jó barát – feleli arra a kérdésre, hogy minek is vallja magát voltaképpen. – Közösségteremtő. Sokféle közösség van körülöttem. Papírom arról van, hogy írhassak, a könyv-illusztráláshoz például nincs.



„Egyszer réges-régen, amikor még tündérek és pillék sem éltek e vidéken, ezek a kövek már akkor is itt voltak a tó partján. Már nem olvasható rajtuk rendesen az írás, de egyszer ott volt. Ha jól megnézed, néha-néha még meg lehet látni: Feküdj a Holddal, kelj a Nappal, Ne száguldj a gondolattal. Szállj inkább a pillanattal” – ez a varázskő üzenete. – A varázskőre igazából bármikor és bárhol rá lehet bukkanni, még tópart sem kell hozzá. Mindenhol fellelhető, ha megőrizzük azt a képességünket, hogy a jelen pillanatban legyünk, hogy tudjunk örülni a pillanat szépségének.

Családi verskoncerteket tervez most Szigeti Ildi, melyeken már a helyét is játékos feladat megfejtésével kell megtalálni a közönségnek. – Természetesen Balatonföldváron is lesz majd ilyen, elvégre ott született a verseskötet. A szívem a Balatoné. Aki rá tud lelni a tóparton üldögélve a saját belső csendéjére, annak könnyebb lesz, hogy ne érezze magát többé a gondolatai „börtönében”.
De persze ehhez sem kell feltétlenül a Balaton-part. Az csak segít.

„Hullámtáncom altató, így lettem én Alta-tó”. Szigeti Ildi, az egyre divatosabb botsport (nordic walking)-mozgalom egyik hazai elindítója gyerekverses könyvet írt, sőt, maga illusztrálta, rajzolás közben pedig dallamokat jegyzett fel a versekhez, így jött létre a kötethez a CD, melyen Ildi énekel, szaval és amihez Krulik Zoltán (Makám) gitárkíséretet is komponált. Fónai Imre -->

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!