Teleki őstörténet berkenyepálinkával

A körtéhez hasonlatos a teleki berkenyepálinka illata, de „szigorúan csak szagolni”, mondja Sebestyén Erzsébet, hiszen ez ma már valódi kuriózum. Három berkenyefáról tudni az országban, a teleki van a legjobb állapotban, a szakértő szerint háromszáz éves, és a minap faünnepet is tartottak a telekiek a szőlőhegyen annak apropóján, hogy berkenyefájuk legutóbb az Év Fája versenyben az Országos Erdészeti Egyesület különdíját kapta.
– 2012-ben sikerült védetté nyilváníttatnunk – kezd a fa történetébe Sebestyén Erzsébet, az amúgy őstörténettel foglalkozó helyi Ordoszi Napsugár Alapítvány vezetője, hozzátéve, hogy „miért ne férne bele ez is az őstörténelmünkbe”. – Régi teleki család telepítette, azután az utódok is gondját viselték, ezért lehet olyan jó állapotban, mintha nem háromszáz, hanem csak harminc éves lenne. Egy kézirat tanúsítja, hogy korábban is megpróbálták már védetté nyilváníttatni, de akkor ez végül nem történt meg.

A faluban kitábláztuk, hogy könnyen rátaláljanak a vándorok. Az Év fája pályázathoz történet is kellett, régi falubeliek elevenítették föl a helytörténeti múzeumunk iratában is olvasható szájhagyományt, miszerint 1848-ban Klapka György seregei a fa alatt pihentek meg észak felé tartva. A berkenye amúgy az Árpád-korban került be a szőlőinkbe, lekvárnak és gyógyításra is használták a termését, de azért pálinkának volt a legjobb...
Teleki emlékei egyébként arról tanúskodnak, hogy valaha igen jelentős település lehetett a ma párszáz lelkes zsákfalu, hiszen három temploma is ismert volt, ebből egy, az Árpád-kori ma is áll; IV. Béla idején alakították ki a jelenlegi formáját, de például a villanyt azóta se vezették be, Sebestyén Erzsébet alapítványa most erre próbál gyűjteni.

– E templomtól két és fél kilométerre, akkor még teleki, ma már balatonszemesi területen állt a pálosok ezer négyzetméteres kolostora száz négyzetméteres templommal, az 1300-as évekből – folytatja az amatőr helytörténész. – Azóta is Szentestetőnek emlegetik a dombot a falubeliek, meg Barátok földjének, ahol valaha a szerzetesek gazdálkodtak. Tizenketten-tizenhárman lehettek, de ennyiüknek ekkora kolostort nem építettek volna, nyilván itt fogadták a keletről és nyugatról a Balaton-parti főúton érkező pálosokat, vándorokat. Két éve kegyhelyet is állítottunk az erdőben emlékül, sajnos, az épületek tégláit teljesen széthordták, bizonyított, hogy például a szomszédos Szólád katolikus temploma is ebből épült föl.

A nyáron a tervek szerint régészeti ásatások kezdődnek a kolostor és a pálos templom feltárására, és az is az elképzelések között szerepel, hogy az Árpád-kori templomot egy zarándokút kötné össze a Barátok földjén át a kegyhellyel. – Szívvel-lélekkel csináljuk, kutatjuk a múltunkat, azért, hogy minél többen megismerjék a magyarság őstörténetét; van egy titkár, egy egyetemista és egy tévés az alapítványban – avat be az Ordoszi Napsugár elnevezésű szervezet mindennapjaiba Sebestyén Erzsébet (apropó, a név: a rege szerint az elsüllyedt Atlantisz őshazából, Mezopotámián keresztül Ordoszba kerültek a hunok). – Pályázatot írunk, kilincselünk, a múlt nyári balatonszemesi szkíta kiállítás értelmi szerzője is jómagam voltam, az alapítvány segítségével került ide a páratlan anyag. Még támogatást is szereztünk hozzá a szakminisztériumtól, Witzmann Mihály megyei közgyűlési alelnök, azóta parlamenti képviselő közbenjárása révén. A pálos kegyhelytől háromszáz méterre folyik Balatonszemes melegvízkincse, arra is próbálunk befektetőt találni...