Közélet

2014.06.02. 09:00

Már 580 ezer magyar külhonban keresi boldogulását

A munkaügyi adatokkal való folyamatos manipuláció, durvábban fogalmazva „néphülyítés”, országos és helyi szinten is, kormánypárti és ellenzéki politikusaink egyik kedvenc időtöltése.

Kovács Bálint nyugdíjas, Kaposvár

A kormánypropaganda szerint az Orbán-féle munkaalapú társadalom építésének óriási sikerét jelzi, hogy „több mint négymillió ember dolgozik, még soha ennyien nem dolgoztak Magyarországon” (Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter). Természetesen Kaposváron és Somogy megyében is, hónapról hónapra hatalmas gyÕzelmi jelentések láttak, látnak napvilágot arról, hogy ennyivel, meg annyival többen „dolgoznak”. Szita Károly Kaposvár polgármestere a regisztrált álláskeresők számának csökkenését kommunikálta úgy, hogy: „…ma 662 emberrel többen dolgoznak Kaposváron, mint egy évvel korábban.” Gelencsér Attila országgyűlési képviselő (Fidesz) pedig a parlamenti választási kampányban mondta, hogy „…csaknem 6 ezerrel dolgoznak többen” Somogy megyében.

Az ellenzéki politikusok ezzel szemben állítják, hogy a statisztikai adatok nem a valóságot mutatják, a javulás kizárólagosan a növekvő közfoglalkoztatásnak és a külföldi munkavállalásnak köszönhető, a reálgazdaságban, a versenyszférában csökkent az alkalmazásban állók száma. Nyilatkozataikban, kormánypárti kollégáikhoz hasonlóan, egyértelműen tetten érhető, hogy fogalmuk sincs a foglalkoztatási statisztika módszertanáról.

A külföldön foglalkoztatott magyar munkavállalók létszáma, akik beszámítanak a hazai foglalkoztatottak körébe, az Orbán-kormány alatt az alábbiak szerint alakult: 51.365 2010-ben, 63.945 2011-ben, 82.266 2012-ben és 99.000 2013-ban.

A felmérés természetesen nem tartalmazza azoknak a háztartásoknak és családoknak az adatait, amelyek tagjai együtt, valamennyien elhagyták az országot, még akkor sem, ha előtte esetleg szerepeltek a mintában. Ha az egész család külföldre távozik, akkor ők kikerülnek a lakossági felmérések látóköréből, így adataik a magyar statisztika számára elvesztek, róluk szinte semmit sem tudunk. Egyértelműen ki kell jelenteni tehát, hogy a jelenlegi KSH munkaerő-felmérése sajnos nem alkalmas a külföldön munkát vállaló magyarok számának teljes felmérésére.

Ezért nagy érdeklÕdéssel, és ugyanakkor mély megdöbbenéssel olvastam egy Németországban bejegyzett, cégügyekre specializálódott tanácsadó szervezet elemzését, miszerint 2013 végén Európa 27 országában hivatalosan 580.384 honfitársunk vállalt munkát. A külföldön élő magyarok teljes létszámához számítsuk még hozzá az inaktív családtagokat, és a „feketén” munkát vállalókat is! A sokkoló adatok láttán nekem is rögtön és akaratlanul József Attila szavai jutottak eszembe (Hazám, 1937): „s kitántorgott Amerikába/másfél millió emberünk./Szíve szorult, rezgett a lába/acsarkodó habon tovatűnt.”Nagyon fontos kérdések egész sora vetődik fel, amelyeket jövőnk érdekében alaposan kutatni, elemezni és értékelni kellene. Ez helyett a magyar parlamentben, 2014. február 3-án napirend előtti felszólalásában Orbán Viktor miniszterelnök és a kormánypárti politikusok a közmunka program óriási sikeréről és hatalmas távlatairól szónokoltak és szónokolnak ma is. Az ellenzéki képviselők azon aggályára, hogy a 20-40 év közötti, jól képzett fiatalok fele el akarja hagyni az országot a miniszterelnök, miután keményen kioktatta és elmarasztalta az ellenzéki képviselÕket, azt válaszolta, hogy ez „az élet természetes része”, hogy „Európában ez nem szokatlan”, hogy az ellenzék a „modern idők szavát sem érti”. Majd büszkén megjegyezte, hogy „a külföldön dolgozó magyarok az elmúlt évben, 11 hónap alatt több mint kettőmilliárd eurónyi pénzt utaltak haza.” (Egészen pontosan 2,4 milliárd eurót!) Végül „megnyugtatta” a képviselőket és az ország közvéleményét, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség a jövőben egy olyan Magyarországért akar dolgozni, ahová a fiatalok, ha akarnak, visszatérhetnek, ahol majd az „értelmes élet lehetőségét találják.” Ez ma már kevés, az üres lózungok helyett gyors, értelmes tettek kellenek, kellenének. Természetesen a publikált adatok tartalmazhatnak bizonytalanságot, maximum +/- öt százalékos eltérést, de tény, hogy 550-650 ezer honfitársunk már külhonban keresi anyagi és szellemi boldogulását. Teljesen nyilvánvaló az is, hogy ezért nem kizárólag a II. Orbán-kormányt terheli a felelősség, hiszen itt egy hosszabb, kormányzati ciklusokon átnyúló folyamat szomorú „eredményéről” van szó.

Ezzel együtt a jelenlegi helyzet tragikus! Ha az elvándorlás tartós és ilyen intenzív lesz, hosszabb távon beláthatatlan gazdasági és társadalmi következményekkel jár. A közel 600 ezer külföldön dolgozó, a 370 ezer hazai munkanélküli, és a mintegy 200 ezer közmunkás meg nem termelt GDP-je, kieső személyi jövedelemadója és be nem fizetett járulékai gazdasági ellehetetlenüléshez, a nyugdíj- és az egészségügyi rendszer összeomlásához vezet. Ne tévesszük szem elől, hogy Magyarországon 2013 decemberében a különféle ellátásban részesülők száma 2 millió 797 ezer fő volt, ebből a nyugdíjasok létszáma 2 millió 213 ezer. A csúcstechnológia működtetéséhez, a multinacionális tőke vonzásához és befogadásához, a magas hozzáadott értéket képviselő termékek gyártásához és szolgáltatások nyújtásához, azaz Magyarország felvirágoztatásához, stabil növekedési pályára állításához jól képzett értelmiségi elit, és minden területen ambiciózus ifjú nemzedékek kellenek.



Sajnos ma Magyarországon nincs a politikától független, kritikus, és a nemzetnek irányt mutató, véleményformáló értelmiségi elit! Csak egyetemet, főiskolát végzett, ilyen-olyan diplomával rendelkező tömeg van, amely valamelyik politikai párt holdudvarához csapódva keresi saját anyagi és szakmai boldogulását. Az ifjú nemzedékek nagy tudású, kreatív és vállalkozó szellemű tagjai, a minőségi munkaerő már elhagyták, vagy éppen elhagyni készülnek szülőföldjüket. Vegyük észre, hogy ez a migráció a lényegesen megváltozott körülmények miatt (az Európai Unióban szabad a munkaerő áramlása, a kommunikációs csatornák bővültek, mindennapi használban van az e-mail, skype, mobil telefon stb.) teljesen más, mint a középkorban a céhbeli mesterlegények vándorútja, vagy a József Attila által is megénekelt „kitántorgás” az Óperencián túlra! A kvalifikált és az aktív generáció tagjainak többsége a jobb és biztonságos megélhetés reményében örökre, véglegesen elhagyják az országot. Lehet itt papolni „határokon átnyúló nemzetegyesítésről”, meg miegyébről, de én úgy látom és tapasztalom, hogy a végletes politikai megosztottság, a gyűlölködés, a kivándorlás miatt sajnos Tompa Mihály látomása válik valóra: „Mint oldott kéve, széthull nemzetünk…!”

A huszonnegyedik órában vagyunk, ezért kérem, sőt követelem kormánypárti és ellenzéki politikusainktól, hogy legyenek már végre államférfiak! A kicsinyes politikai viták, az egymásra mutogatás és a sárdobálás  helyett foglalkozzanak a nemzet valódi sorskérdéseivel, mert „Hajt az idő gyorsan-rendes útján eljár/Ha felülünk, felvesz ha maradunk, nem vár”. (Arany János: Toldi)

A KSH is pontatlan volt

Óriási megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy még az olyan nagy múltú szakmai intézmény, mint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) is esetenként pontatlan és szakszerűtlen fogalmakat használ. A KSH honlapján (www.ksh.hu) a „Gyorsjelentések-Foglalkoztatottság” linkben kiemelt betűnagysággal az alábbi „blikkfangos” cím szerepelt, szerepel: „107 ezer fővel dolgoznak többen, mint egy évvel ezelőtt, Foglalkoztatottság…” Ezzel mintegy erősítették, támogatták főleg a kormánypárti politikusok szakszerűtlen és felelőtlen nyilatkozatait. Olyan munkaügyi fogalom ugyanis, hogy „dolgozó, dolgoznak” nincs a KSH fogalmi apparátusában! Természetesen a hétköznapi közbeszédben használjuk ezeket a kifejezéseket, de a „foglalkoztatott” és a „dolgozó” szakmailag, statisztikai szempontból, nem fedik egymást, nem szinonimái egymásnak! Valószínűleg a KSH vezetése is érzékelte a politikai érintettségét és a súlyos szakmai aggályokat, mert 2014. január 7-én „Érdemes a tükröt összetörni? - a foglalkoztatási adatok értelmezése” címmel sajtóközleményt adott ki. A cím az alábbira változott: „Folytatódott a foglalkoztatottság növekedése”. Ez már szakmailag korrekt, kifogástalan!
A közlemény közérthetően és részletesen foglalkozik a külföldön munkát vállalók státuszával is, nevezetesen azzal, hogy közülük kiket és milyen feltételekkel lehet beszámítani a hazai foglalkoztatási körbe: „a foglalkoztatotti létszámadatok…a külföldön dolgozó személyek közül azoknak az adatait tartalmazzák, akik továbbra is egy magyarországi háztatás tagjai.” Tehát jellemzően azokat, akik napi, heti, havi rendszerességgel ingáznak, hazajárnak, és külföldön megszerzett jövedelmükkel hozzájárulnak az adatszolgáltató háztartás kiadásaihoz, tagjainak megélhetéséhez. A KSH ezeket az adatot a munkaerő-felmérés mintájába bekerült 38 ezer magánháztartásban élő népesség negyedéves kikérdezése alapján állítja elő.

Ország

2010

2011

2012

2013

 

 

 

 

 

Németország

11.383

14.210

24.866

Egyesült Királyság

8.348

8.866

9.235

Ausztria

18.231

23.475

29.342

Egyéb-EU ország

9.689

12.607

13.222

Egyéb ország

3.714

4.787

5.601

Összesen

51.365

63.945

82.266

~ 99.000*

Forrás: KSH e-mail

 

 

 



S.sz.

Ország

Létszám (fÕ)

Az adat forrása

1.

Egyesült Királyság

300.000

NGM becslése

2.

Németország

135.614

Német Statisztikai Hivatal

3.

Ausztria

63.251

Osztrák Társadalombizt. Szöv.

4.

Szlovákia

9.920

Eurostat

5.

Hollandia

9.245

Eurostat

6.

Összes többi országban

62.354

Eurostat és OECD

7.

Mind összesen

580.384

Címkék#Kaposvár
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!