Közélet

2014.09.21. 06:56

Nyolcvan kiló aranyat ér a katapultált taszári pilóta

Katapultált, eltört három csigolyája, s Taszáron szolgált: Katona István nyugállományú repülő őrnagy élete fordulatokban gazdag. Szülei tudta nélkül jelentkezett repülősnek, később a kung-fu és a katonai közelharc rejtelmeiben mélyedt el. A kaposvári férfi nem szakadt el a seregtől.

Harsányi Miklós

A Magyar Tartalékosok Szövetségének somogyi elnökeként azt vallja: szükség van a diákok hazafias, keresztény szellemiségű nevelésére. Szombaton Kaposváron kihelyezett elnökségi ülést tart a szervezetük, ahol az új feladatokat határozzák meg.

– Sokat tanultam, de nem szokványos út vezetett a repülős pályára - felelte kérdésünkre Katona István. – Muszáj volt lógnom az iskolából. A gépipari technikumban előfordult, hogy egy nap alatt négy szakrajzórát tartottak, s tudjuk, hogy a diákok nem mindig készülnek rendesen. Az egyik osztályozás előtt csak félig volt kész a műszaki rajzom, amikor a nagyszünetben hirdetést hallottam. Az igazgatói iroda elé várták azokat, akik motoros repülőgép vezetőnek akartak jelentkezni.

– Gyorsan eldőlt a sorsa?

–  Soha jobbkor nem jött a lehetőség. Elmentem az orvosi vizsgálatra, s így nem kaptam meg a szakrajz egyest. Nagyjából 30 gyerek közül nekem sikerült az egészségügyi.

–  Mennyire volt fontos pályafutása során a szerencse?

– Azt szokták mondani: bátraké a szerencse. Bár szerintem alapvetően a tudás, a tapasztalat a döntő.

– Felvették a főiskolára, s az egykori Szovjetunióban is tanult. Milyen kalandok érték?
–  Változatosak: eleinte rosszak és nagyon rosszak. A magyarországi viszonyokhoz képest jelentős volt az eltérés, de később sok kellemes élmény is ért. Rengeteget tanultam, gyakoroltam és olvastam, megpróbáltam értelmesen eltölteni a szabadidőmet. S mivel nem fogyasztottam alkoholt, így kimaradtam a különféle "szesz-kapcsolatokból": később is ha buli volt, gyakran én voltam a sofőr. 

[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Katona István üj alapokra helyezik a tartalékos szövetség munkáját, rendezvényeket szerveznek a fiataloknak
[/caption]

–  Kitörölhetetlen az első felszállás élménye?
– Örökre emlékezetes. Először egy légcsavaros kétüléses oktatógéppel szálltam fel. Elöl ült a diák, hátul az oktató, de csak azért, hogy oxigénmaszkkal megüsse a növendék fejét, ha valamit rosszul csinál... Ez persze csak vicc volt. A két ülés között viszont valóban volt egy elválasztó fal, melyen szükség esetén át lehetett nyúlni. 

– Melyik gépet zárta leginkább a szívébe?
– A Szu 22-et. Nagyon sokat tudott ez a vadászbombázó, támadó fegyverzettel látták el, igaz, a Varsói Szerződés tagországaiban nem lehetett azt mondani, hogy mi támadók vagyunk. Ezt kifejezetten csapattámogató gépnek, szárazföldi csapatok támogatására tervezték. Képes volt légi felderítésre, levegő-föld-, illetve lézer irányítású rakéta indítására is. Bomba fegyverzete kimondottan erős volt.

– Milyen nagy hadgyakorlaton repült?
– Amit elrendeltek, szinte mindegyiken részt vett ez a típus.

– Hogyan fogadták annak idején az újoncokat?
– A figyelmet, az összetartozást éreztem, ennek ellenére nyilván valakinek szimpatikus voltam, másnak nem. Igyekeztem mindent megtenni, hogy befogadjon a közösség. Ugyanezen mentem keresztül Taszáron is, ahol hadgyakorlat éppúgy előfordult, mint harckészültségi riasztás.

– A harmadik világháborúra készültek?
– Nem. Bár korábban is döntő volt az állandó készenlét, mint ahogy a gépek működtetéséhez, a rendszer fenntartásához szükséges anyagi forrás. Korábban is igaz volt az ismert mondás: a háborúhoz pénz, pénz és pénz kell.

– Azt mondják: drága mulatság a pilótaképzés. Tényleg "aranyárban" mérték a repülőket?
– Annak idején sűrűn hajtogatták: a hadseregben a repülők képzése a legdrágább. Annyi aranyba került az oktatás, ahány kilók vagyunk.

– Eszerint Ön mennyit ért?
– Nyolcvan kiló arany árát.

– Említette, nem életbiztosítás a katonai pilóták élete.
– Olyannyira nem, hogy egyes biztosítótársaságok nem kötöttek velünk egyéni életbiztosítást, ám volt kollektív biztosítás. Én a katapultálás után kaptam kártérítést a seregtől. 

– Mi történt Somogymeggyes térségében?

– Egy hadgyakorlat során – 1995. szeptember 13-án – kis magasságon, kis sebességgel repülő légi cél igazoltatása és földre kényszerítése volt a feladat. Ez szürkületben kezdődött, s átnyúlt az estébe. Ekkor történt a baleset.



– Miért katapultált?
–  Taszárról szálltunk fel, s Keszthely után Bugac volt a fordulópont. Ezen a hosszú távon jöttek rám az elfogók, a Szu-22 M 3-al én jelképeztem ugyanis a határsértőt. Óránként 480-500 kilométer körüli sebességgel zajlott az útvonalrepülés. Keszthelytől Bugacig több repülőgép elfogott és igazoltatott, Bugac után azt hiszem a második vagy harmadik elfogó volt a pápai Mig 23-as gyakorló harci gép, mellyel  összeüköztünk. Nem vettek észre, annyira közel jöttek, hogy belém akadtak, s bekövetkezett a tragédia... Ketten vesztették életüket. A későbbi elemzések kimutatták, ha az elfogó MIG 23-as 20 centiméterrel magasabban jön, mindkét repülőgép felrobban a levegőben. Először nem értettem, hogy mi történt: elkezdtek kigyulladni a lámpák, különböző hibákat jeleztek, a sebesség állandó volt, a hajtómű viszont elkezdett leállni. A magasságot már nem tudtam ellenőrizni,  próbáltam újraindítani a hajóművet, de nem ment. Katapultáltam.

– Hogyan élte túl a balesetet?

– Három csigolyám eltörött, de végig eszméletnél voltam. 

– Miként dolgozta fel lelkileg?
– Napok múlva jött rám a frász... Ezután már nem folytattam tovább a hivatásomat, ráadásul már pedzegették, hogy megszűnik a repülőtér, s különböző típusú gépeket vonnak ki a forgalomból. S azt is tudtam, hogy eltört csigolyával nem repülhetek, pedig csak a repülésért jöttem a seregbe, semmi másért. 

– A stresszoldásban sokat segített a sport?

– Teljes mértékben. Cselgánccsal kezdtem, után kung-fuval folytattam, barna öves voltam, s később megismertem a katonai közelharcot is. A ''80-as években a Varsói Szerződés (VSZ) tagállamainak egyik honvédségi bemutatóján megjelentek az észak-koreai hadsereg képviselői, s katonai kézitusa, közelharc címmel bemutatót tartottak. Ez annyira megtetszett a tagállami vezetőknek, hogy több országban a koreaiakkal szerződést kötöttek, s a kiválasztott állománynak leoktatták a tananyagot. Az érdeklődő katonák pedig elsajátíthatták az alapfogásokat.

– Ön is képbe került?
–  Kapva kaptam az alkalmon: önfegyelmet, kitartást, tartást ad a sport. Úgy gondolom: attól kezdve, hogy sportoltam, megbízhatóbbá váltam. 

Repülés, hazaszolgálat, Taszár: címszavakban a pályafutása. Mi fűzi a somogyi bázishoz?
- Rengeteg élmény. Tiszafüreden születtem, Kecskeméten szolgáltam, s fiatal koromban soha nem jártam Kaposváron. Ide utazásom előtt azt mondták: a város előtti vasútállomáson szálljak le. Nagy bőröndökkel érkeztem, a nőtlen tisztin szállásoltak el. Mig 21-es gépen szolgáltam, géppár parancsnok voltam. Taszáron 1977-től 1997-ig dolgoztam. életem meghatározó részét töltöttem el.

– Mit érzett, amikor a taszári reptér bezárásáról értesült?

– Nehéz szavakba foglalni. Szerintem kivétel nélkül mindenkit nagyon megviselt érzelmileg a döntés, sok ember elvesztette a munkáját, s kénytelen volt feladni hivatását. Az előzőtől merőben eltérő új élethelyzetbe kerültünk.

– Mégsem szakadt el a seregtől. 
– Idén márciustól vagyok a Magyar Tartalékosok Szövetségének megyei elnöke. Legelső benyomásom az volt, hogy  szép feladat vár rám, bár a szűkös anyagiak alapvetően behatárolják a lehetőségeket.

– Hogyan akarja betölteni a híd szerepet a civil társadalom és a honvédség között a szövetség?
– Fontosnak érzem a diákok hazafias nevelését, tagjaink közül többen oktatóként bekapcsolódtak a Katona Suli Programba. Azt is lényegesnek tartom, hogy a fiatalok bepillantást nyerjenek a honvédség életébe, megismerjék a katonai hivatás szépségét, s társaimmal közösen azt szeretnénk elérni, hogy a felnövekvő generációban erősítsük honvédelem iránti elkötelezettséget. 

Hatékony segítség

– Igyekszünk változatos, sokakat érdeklő programokat szervezni – hangsúlyozta az elnök. – A kulturális- és sportrendezvényeken kívül női önvédelmi tanfolyamot akarunk indítani, s alighanem nagy érdeklődésre tarthat számot majd a túlélés praktikáiról szóló oktatás is. Az országos szervezetünk nemzetközi kapcsolatokat is kialakított: erős kapcsolat fűzi a Bundeswehr tartalékos katonáinak szövetségéhez. Ezt jelzi a jelentős értékű adomány is, melyet az elmúlt időszakban osztottak szét többek között a vörösiszap-katasztrófa áldozatai között, s ezen kívül számos hátrányos helyzetű család kapott élelmiszert, ruhát is. A közeljövőben folytatni szeretnénk ezt a tevékenységet is.

Katona István

1952-ben született Tiszafüreden

A szolnoki Szamuely Tibor közlekedési szakközépiskolában végzett.

1971-ben érettségizett. A Kilián György repülő műszaki főiskolára vették fel, s a krasznodarban is tanult.

1975-ben diplomázott.

1977-től szolgált Taszáron.

1994-ben a Nemzetvédelmi Egyetemen szerzett diplomát

1997-ben vonult nyugállományba.

2014-től a Magyar Tartalékosok Szövetségének somogyi elnöke

A szolnoki Szamuely Tibor közlekedési szakközépiskolában végzett.

1971-ben érettségizett. A Kilián György repülő műszaki főiskolára vették fel, s a krasznodarban is tanult.

1975-ben diplomázott.

1977-től szolgált Taszáron.

1994-ben a Nemzetvédelmi Egyetemen szerzett diplomát

1997-ben vonult nyugállományba.

2014-től a Magyar Tartalékosok Szövetségének somogyi elnöke Katona István üj alapokra helyezik a tartalékos szövetség munkáját, rendezvényeket szerveznek a fiataloknak -->

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!