Közélet

2014.09.20. 07:10

Szezon: kaszálni lehet a trombitagombát Somogyban

Mi is szeretjük a gombát, de nem esszük meg, mert nagyon kell a pénz, ezért inkább eladjuk – mondja a nő a zselici falu buszmegállójában. Sárga vödörből kínálja a vargányát, kilóját most mindössze ezerötszáz forintért.

Czene Attila

Tavaly háromezer forint fölött is volt a vargánya kilója, de most tele vele az erdő, ezért olcsóbban kapni. Igaz, van közte kukacos (de már nem olyan sok mint nyaranta), így aki nem akar sokat eldobni belőle, az inkább kiszárítja.
Nem csak gombával, hanem emberekkel is tele az erdő ezekben a napokban. Szívesen diskurálnak azzal, aki tartja velük a lépést, mert menni kell, nézni a földet, bolygatni az avart folyamatosan, nagy ugyanis a konkurencia, nehogy már más szedje össze! Csak azt kérik: a helyet azt ne írjam meg semmiképp, mert sok pénzt érő titok, hogy hol terem leginkább a gomba.



A Zselicben vagyunk (ez így elég tágas). Délelőtt kilenc óra már elmúlt, ez fontos, mert előtte tilos az erdőbe menni: életveszélyes a vadászati szezon miatt. Gábor a közeli faluból indult napi felfedező útjára, az erdő széléről látni a háztetőket. Ráér, hiszen már két esztendeje nincs munkája, s lassan elfogy a reménye is. Sokakkal ellentétben ő nagyon örült, amikor rázendített az ég, és naphosszat esett, tudta, hogy előbújnak végre a gombák. Ismeri valamennyit, csak a mérgeset hagyja a földön, azt is úgy, hogy fölrúgja, legközelebb ne csalogassa magához (ez egyébként nem helyes, mert a gombáknak, a mérgesnek is nagyon fontos szerepe van a korhadékok lebontásában). – Hallottam, hogy két kilónál többet nem szabad naponta szedni, de most ennél sokkal több van, csak nem hagyom itt a vadaknak! – morogja. – Nagyon kell a pénz. A feleségem minimálbért keres, s van három iskolás korú gyerekünk. Remélem nem lesz mérleg az ellenőrnél, ha belém botlik, az ötvenezer forintos büntetést nem tudná kinyögni a családi költségvetés.

Mindenféle terem most: egyes szegletekben szinte kaszálni lehet a fekete trombitagombát, látni a nagyon ritka petrezselyemgombát, rántani is kiváló az őzlábgomba (ebből a Dél-Balatonnál szedtem egykor rengeteget, de az élőhelyet tönkretették a sztrádaépítők), inkább levesbe való vagy fűszerezni az érdes tinorú, a rókagomba most drágább a vargányánál (mert tovább, 3-4 napig eláll), s találni rizikét is. Reggelente fél falvak indulnak gyűjtögetni, hosszan vonulnak a kanyargó betonszalagok szélén, hogy a maga fájánál ki-ki betérjen a sűrűbe. Somogy a legerdősültebb megyék között van hazánkban, a Zselicen kívül én még Szántód környékét, a Karád-Visz közötti területet ismerem (boldogult nagyapámmal jártam), s találtam már gombát délen, Babócsa környékén is. Most van a szezonja leginkább, sokan áldják a lehetőséget.

Palival visszafelé találkozom, félúton. Mondom neki, hogy végignézték már előtte ezt a domboldalt a patakmederig, de csak legyint, aztán mutatja a kosarát: félig szedte már. – Nincs olyan, hogy valaki mindent meglát – magyarázza. – Ha csak kicsit is más irányból járom be a terepet, máshogy esik a fény, és biztosan találok gombát. Kábé tíz métert tudok jól átlátni, ilyen sávokban járom be az erdőrészeket. Persze amelyik gomba jól mutatja magát, élénk színű, az leginkább mérges – osztja meg velem tapasztalatát –, az ember számára ehető megbújik a lehullott levelek alatt, bokor aljában, vagy a kidőlt fa mögött. Hirtelen lehajol, aztán mutatja kezében a gombát: – Itt van ni! Aztán a száráról bicskájával lefarigcsálja a földet, majd beteszi a kosarába. – Tavaly találtam egyébként egy gránátot is, döglött volt már, hazavittem papírnehezéknek a kazánházba – meséli. – Jobban örülök persze, ha szarvasagancsba botlok – nevet föl. 

Marika inkább a réteket választja. – Az erdőben két éve belém mászott egy kullancs, húsz centis körben bevöröslött a csipése körül a karom – mutatja. – Azóta nem reckírozok, a mezőről hazatérve maximum a térdemig kell magam átnézni, de a hajamban nem bújhat meg az a kis dög. Szegfűgombát szedek (van aki ezt csibegombának hívja), ez is nagyon finom.

A sikeres gombászok kiállnak az utak mellé, vagy a falvakban bekopognak a külföldiek által lakott házakba, így adják el portékájukat. Olcsóbban, mint amennyiért a piacon vagy főleg üzletben hozzá lehet jutni, ráadásul az ár a nap teltével is lefelé megy.

Ezek az emberek értenek már valamennyire a gombákhoz, de jobb, ha a vevők óvatosak! A Zselickisfaludon élő Fodor István gombavizsgáló, erdész szerint sokan keverik össze a csiperkéket és a galambgombákat, amelyek között van ehető és mérges is. – Válogattam már ki a kosárból gyilkos galócát is (ebből már egy körömnyi darab is halálos lehet!) – idézi föl. – Ez nem a piros-fehér pöttyös „mesegomba” (az a légyölő galóca), ahogyan sokan tévedésből hiszik, hanem mindig zöld, zöldesbarna vagy fehér színű.
Az elmúlt napokban szinte minden ismerősöm evett gombát. A könnyű zsákmányról híreket hallva egyre több amatőr is nekivág az erdőnek. A szakértő azt mondja: pénzkeresetnek vagy ingyen vacsorának is vonzó a gombaszedés – de kontroll nélkül nem veszélytelen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!