Közélet

2014.09.14. 08:09

Ügynökök és besúgók: hatvanmillió oldal egymillió emberről

Miért nem lett Októberből, Magyarország huszadik századi történelmének legkiemelkedőbb, heroikus nemzeti teljesítményéből második Március? Miért nem lépett ötvenhat emlékezete negyvennyolc nyomdokába? Nagy Imre „újratemetése” után huszonöt évvel e kérdés egyre aktuálisabb.

Balassa Tamás

Gyarmati György történész-egyetemi tanár kaposvári előadása erre is választ adott, egy fontos rendszerváltó nap, 1989. június 16. tükrében. E napon a Hősök terén egymást érték a civil ruhás rendőrök és a beépített ügynökök, akik attól váltak gyanússá, hogy miután sokan voltak, gyakran köszöngettek egymásnak a kétszázezresre becsült tömegben. De a diktatúra nevetségessége ekkor még nem volt magától értetődő.
– Kaposvári aktualitása is van az előadásnak: Nagy Imre. – Ki gondolt másra, mint a történelmi időkben kommunistából demokratává érett mártír miniszterelnökre, amikor Bertalan Péter történész-politológus felvezette Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) főigazgatójának előadását a Mad-Day konferenciatermében. Király Béla, Budapest ''56-os katonai parancsnoka, a Nemzetőrség megszervezője lehetett a másik jó válasz: az öt éve elhunyt politikusnak, hadtörténésznek szintén Kaposvár megbecsült büszkeségének kell lennie.

Huszonöt év telt el a több mint négy évtizedes, dicstelen diktatúra csöndes kimúlása óta. A katarzis azonban elmaradt, a szabadság eufóriája fájdalmasan rövid életűnek bizonyult. Az élet adós maradt a jóvátétellel, ami az élettől gyakran kitelik, de hogy az ország is adós maradt a szembenézéssel, nehezebben emészthető. Akkor és ott, június 16-án megfordult a magyarokkal a világ, de nem egyértelműen fordult jó irányba. Az ''56-os bátor mozdulás elérte ugyan a célját, mert ma nem állomásoznak hazánkban megszállók, de kiderült, a szabadság nem minden. A kiábrándultság kézzel fogható. És mintha a nemzet millióinak szomorú nyomorúságáért, a szűk uralkodó elit sorozatos leszerepléseiért 1956 volna a felelős, e világra szóló történelmi tett nem került a méltó helyére az emberek szívében.
[caption id="" align="aligncenter" width="334"] Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatójá
[/caption]
Az „ellenforradalom” év eleji „népfelkeléssé” átkeresztelése sokkal világosabban jelezte a honi szocialista világvégét, mint az újabb keletű „társadalmi szerződés”. Nem a múlt foglalkoztatta az embereket, s még csak nem is az, hogy az új világban mi lesz. Sokkal inkább az került szóba, hogy addig mi lesz. Az viszont aligha merült fel bárkiben is, hogy negyedszázadnál is hosszabb lesz ez az „addig”, mondta előadásában ezzel összefüggésben Gyarmati György.

Az egyetemi tanár számba vette, hogy Nagy Imre és mártírtársainak az újratemetése milyen reflexeket indított el a hatalom állambiztonsági szolgálataiban. Negyedmillióra becsülhető a pártállami rendszerben ügynökként tevékenykedők száma, két évvel ezelőtti állapot szerint mintegy négyezer azonosítását segítette elő az ÁBTL, és négyszáz körüli név került a széles nyilvánosság elé, mondta Gyarmati A kollaboráció és az ügynökkérdés tudományos kutatása című konferencián 2012-ben. A Hősök terét a kegyeleti szertartás napján soha nem látott mozgósítás jellemezte.
– A mai napig elszörnyülködhetünk, hogy milyen polihisztor titkosszolgálatok működtek akkoriban, ahol nem voltak jelen, azt nem is tekinthettük Magyarország területének – mondta.

Az ellenzéki pártok az újratemetés napjára, nagyszámú jelenlévő esetén a kormány lemondását követelő tömegdemonstrációt fontolgattak, míg a kormány kegyeleti rendezvényt tartott kívánatosnak, s erre hajlottak a hozzátartozók is. Az állambiztonsági szervek értelemszerűen szintén az utóbbi verziót üdvözölték. Intézkedési terveik lényege: a lehető legszélesebb körű információszerzés, az állami vezetés tájékoztatása és a kegyeleti forgatókönyv erősítése. Ami nem ezt célozza, azt „beépüléssel, bomlasztással – eltéríteni, korlátozni, akadályozni, ”, szólt az államszocialista ukáz.

A Belügyminisztérium e célra felállított Állambiztonsági Operatív Bizottsága mindhárom csoportfőnökség számára előírta, válasszanak ki olyan hálózati személyeket, akiken keresztül a kül- és belpolitikai hangulat a kívánatos irányba befolyásolható. Feladatul kapták, hogy hangoztassák az ország vezetésének jó szándékát, pozitív irányú intézkedéseit. „Ezért nem lenne jó az, hogy a szélsőséges erők június 16-án, vagy október 23-án kiprovokáljanak egy visszarendeződést”, vélték. A hatalmáért reszkető kormány operatív bizottsága újabb, május 22-i ülésén már azt nyugtázta, hogy Király Béla és Kopácsi Sándor budapesti rendőrfőkapitány „gyúrása” sikerrel kecsegtet, azok magukévá tették a kegyeleti jelleg elsődlegességét.”

Azért, hogy ez így is maradjon, a karhatalom soha nem látott összevonással készült. A belügyi és a katonai erők mellett a határőrség és a munkásőrség is jelentős mozgósítási feladatokat kapott. A másfélszázas létszámot meghaladó ügynöklégió mellett mintegy félezer civil résztvevőnek álcázott belügyi hivatásos fürkészte a teret. Együtt kétszer annyian voltak, mint a Történelmi Igazságtétel Bizottság (TIB) és az MDF karszalagos rendészei. Rajuk kívül 1400 tiszt- és tiszthelyettes növendék, 368 közbiztonsági rendőr, a határőrezred és a honvédség három-három százada mellett 1500 munkásőr volt készültségben. Csak a fővárosban ez 3800 fegyverest-mundérost jelentett.

Gyarmati György szerint az 56-os forradalom emlékezete a közgondolkodásban nemhogy nem patinásodott „nemzeti ereklye” hungarikummá, hanem (idézte Mérei Ferencet) „össznemzeti elfojtás” rejtezett-gomolygott tovább kollektív amnéziaként. A társadalmi sokaságot sokkal inkább foglalkoztatja a mindennapok szükségben élése vagy éppen nincstelensége, s ebből a perspektívából „a múlt lehet bármily dicsőséges, kívül kerül a köznapi horizonton”.



Gyarmati Györgyöt megbízatásának a megújítását az ÁBTL élén egyhangúlag támogatta 2010-ben az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsága. A régi-új főigazgató akkor kiemelte: elsődleges fontosságúnak tartja az állampolgári információs kárpótlás folytatását. Az ÁBTL 60 millió oldalnyi iratából erre akkor lesz lehetőség, ha minél több személyről szóló adatot összegyűjtenek, azonosítanak. Megemlítette: mintegy egymillió emberről van információjuk, ez a későbbiekben 20 százalékkal bővülhet a feldolgozás, illetve a további iratok átvétele során. Adatbázisukat 140 témacsoportban, 600 altémában rendszerezik, ezzel lehet majd megteremteni az egyéni és a társadalmi információs kárpótlást, illetve a tudományos kutatást. Megítélése szerint „a politikai diskurzustól minél távolabb kell tartani az ÁBTL-t”. 2010-ig 1400 kutatói tevékenységet szolgáltak ki, mindössze egyszer utasítottak vissza kérelmet, szintén egyszer fordult elő, hogy nem találtak iratanyagot. Addig 650 ezer fénymásolatot adtak ki a kutatóknak.

Gyarmati György

Történész, egyetemi tanár. Miskolcon született 1951-ben, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. 1980-ban doktorált ugyanitt. Dolgozott az MTA Történettudományi Intézetében, az ELTE-n és a pécsi JPTE-n. 1997 óta a történettudomány kandidátusa, 2001-ben habilitált a Pécsi Tudományegyetemen. Fő kutatási területe Magyarország politika- és társadalomtörténete a 20. század második felében. 2003 óta az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) főigazgatója.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!