Közélet

2014.11.09. 16:04

Közmunkaprogram: 270 milliárdból konzerválják a szegénységet

Szakemberek szerint a közmunka konzerválhatja a szegénységet. Fontos a közmunkaprogram, ám korántsem oldja meg az égető gazdasági-társadalmi kérdéseket, hiába költ a kormány közfoglalkoztatásra jövőre már közel 270 milliárd forintot.

Harsányi Miklós

A mai magyar munkaerőpiac egyik legfőbb strukturális problémája az alacsony foglalkoztatási ráta, a nagy fejlettségbeli és munkaerő-piaci regionális különbségek. A foglalkoztatottság alacsony szintje komoly társadalmi feszültségeket okoz, rontja az ellátórendszerek finanszírozhatóságát és csökkenti az ország növekedési potenciálját. Különösen az alacsony iskolai végzettségűek foglalkoztatottsági szintje alacsony  – olvasható az MTA Közgazdász-tudományi Intézete által készített kutatásban, melyet a Költségvetési Tanács megbízásából készítettek.

Szabó János kaposvári szociológus kifejtette: a közmunka térségünkben is sokak számára teremt elhelyezkedési lehetőséget, de nem ez az egyedüli megoldás a foglalkoztatási gondok enyhítésére. A végzett feladat minősége is lényeges, s nem kizárólag a munka mennyisége, korántsem mindegy, hogy mit csinálnak az állástalanok. Nagy részük nyilván örül a közmunkának, ám félő, hogy a többséget betapasztja ebbe az élethelyzetbe, s minimális az esély, hogy belátható időn belül visszajussanak a munkaerőpiacra.
– A mostani rendszernél létezhetnek hatékonyabb megoldások – fejtette ki. – Nagy lehetőség rejlik a szociális szövetkezetek működtetésében. Ha a képzetlen vagy alacsony végzettségű embereket tömegével ebben a formában alkalmazzák, s például zöldség vagy gyümölcstermesztéssel foglalkoznak, a cégek megerősödésével bővülhet a dolgozók száma, s véglegessé válhat a munkahelyük. Ez előrelépés lehet.

A 22 ezer forintos segélynél több a közmunkások nettó 47 ezer forint körüli keresete, ám szakértők szerint az emberhez méltó élethez gyalázatosan kevés.
Kordás László, a Közmunkások Szakszervezetének főtitkára döntő kérdésnek tartja a közmunkások béremelését, a lehetőségek szélesítését, a munkakörülmények javítását, s a megbecsülés erősítését egyéb téren is. Példaként említette a szabadságok kiadását: más munkavállalóhoz hasonlóan a közmunkásokat is illesse meg a pótszabadság. A közmunkaprogram jövőjéről azt mondta: a szociális szövetkezetek, vállalkozások irányába tanácsos elmozdulni.

– Nem érdemes olyan rendszert működtetni, amely a dolgozók fizetését, s a bérükre rakodó terheket nem termeli ki – monsta Székelyfi József, az Iposz kaposvári elnöke. – A kormányzat komoly sikernek tekinti a közmunkaprogramot, ám erre hatalmas pénzeket költ el, melyet az oktatásra, egészségügyre vagy útépítésre is fordíthatna. Csikkszedegetés, árokásás és söprögetés helyett értelmes feladatokat kellene kitalálni, különben a rendszer ugyan bővül, de tovább konzerválhatja a kilátástalan szegénységet.

„Ideje lenne ugyanis szembenéznünk azzal a ténnyel, hogy egy jelentős létszámú és sajnos újratermelődő réteg teljes mértékben, véglegesen leszakadt a munkaerőpiacról, vagy legalább-is nagyon messzire került attól, hogy teljesíteni tudja annak keményedő követelményeit.”, írja a Munkaügyi Szemle közfoglalkoztatásról szóló tavalyi első számában, melyet az MTA-tanulmány is idéz. Hogy mekkorára tehető ez a réteg? Már a másfél-milliós szám is elhangzott.

Ennek a megállapításnak a kapcsán több kérdés is felmerül – áll a közgazdaság-tudományi intézet tanulmányában:  a „végzet hatalmáról” van-e szó, vagy van lehetőségünk olyan társadalmi, különösen munkaerőpiaci beavatkozásokra, amelyek változtatnak ezen a helyzeten. A másik: egy erőforrásokban nem túl gazdag ország lemondhat-e, illetve van-e erkölcsi jogunk úgy dönteni, hogy embertársaink egy részét, majd később gyermekeiket is, véglegesen kizárjuk a társadalomból? Hiszen aktív korúak számára a munkaerőpiacról való kizáródás egyben a társadalom szövetéből történő kiszakadást is jelenti.



Orbán István, a Magyar Gyermek és Ifjúsági Szövetség elnöke úgy fogalmazott: a közmunka nem minden esetben gyógyír a sebre. Illúziót adhat sokaknak, hogy átmenetileg van munkájuk, ám ha néhány hónap múlva megszűnik a lehetőség, ismét állás nélkül, reményvesztetten élnek. Sok fiatalnak nincs jövőképe: nehéz anyagi körülmények között élnek, nagy részük nem mer családot alapítani, illetve akiknek már van gyermekük, súlyos erőfeszítés és lemondások árán tudják eltartani őket.
Korgó gyomrú gyerekek járnak az iskolába, a közmunkásként dolgozó szülők kevés pénzért, gyakran rossz körülmények között dolgoznak: szomorú állapotok uralkodnak – mondta. – Nem stadionokat kellene építeni, hanem gyárakat, termelő üzemeket, nagy területeket bevonni az agrártermelésbe, ahol az alacsonyabb végzettségű embereket is tömegével alkalmazzák. A társadalmi lét alapja a munka, s a jövő szempontjából döntő, hogy milyen esélyt kapnak a fiatalok.

Sztanyi Tibor: értékteremtő programot tanácsos erősíteni

– Novembertől a közmunkások száma meghaladja a százat – mondta Sztanyi Tibor, Kaposfő polgármestere. –  A tavaly alapított szociális szövetkezet a hosszas előkészítés után hétfőtől működik. Tizenöt embernek nyújt megélhetést: fakitermeléssel és fabrikett-gyártással is foglalkoznak.
A betonelem-készítés mellett később a száraztészta gyártás is munkát ad. Sztanyi szerint ahelyett, hogy utcasöpréssel, egyszerűbb fizikai munkával töltik ki a dolgozók munkaidejénekl nagy részét, életképes gondolatokra építő, értékteremtő projekteket is el lehet indítani.
Lehetőségeikhez mérten segítik a munkába állást: az információ nyújtáson kívül több foglalkozáson bemutatták, hogy mit tanácsos tenni az állásinterjún. Nem eredménytelenül: tavaly közel 170-en kerültek a közmunkaprogramba, s később 42-en elhelyezkedtek a munkaerőpiacon.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!