Méltánytalan? Nem tartottak igényt a közösségalapító munkájára

Húsz év múlva főként egyetemista fiatalok költöztek ide, akiknek az volt a szándékuk, hogy ne Budapesten tanuljanak a népi kultúráról, hanem vidéken éltessék tovább a paraszti hagyományokat. Először két család jött, aztán többen. Szemes Máriáék voltak a hetedikek.
– Mindent a magunk erejéből kellett létrehozni, nagyon kevés támogatással, mert kezdetben nem volt elfogadott a társadalomból kivonulás, az ökogazdálkodás és az erős keresztény hit, ami jellemzi a visnyeszéplakiakat – írta le a helyzetet Mária. Több-kevesebb sikerrel boldogultak, mert ahogy gyerekek születtek, rászakadt a családokra a házimunka, a kert, az önellátásra való törekvés. Rövid időn belül kiderült, hogy állami segítség nélkül nem megy: a gyerekek után felvették a családi pótlékot, önállóan megálló gazdaság pedig csak egy-két családnál valósult meg. Beszivárgott tehát a közösségbe a pénz és a politika, ami széthúzó erővel bírt.

– Tizennégy éve élek itt, kezdettől fogva azt kerestem, hogy mit tehetek a közösségért – mondta Mária. – Ami más falvakban természetes, azt meg kellett teremtenünk. Óvodát, iskolát hoztunk létre. Az ovi itt volt a házamban, akkor is, amikor hivatalosan nem működhetett. Óvónő vagyok, ez a hivatásom. Amikor az iskolát szerveztük – ami később a nézetkülönbségek miatt szétvált –, a 7.-8. osztályban tanítottam irodalmat, történelmet, művészettörténetet. Mindent ingyen és bérmentve, és amikor később kaptunk fizetést, azt is beadtam a közösbe, hogy jól felszerelt iskolánk legyen.



Öt évig a háza nappalijában gyűltek össze a gyerekek és felnőttek, hogy néptáncot és éneket tanuljanak. A helyi mulatságokat, a nemzeti és a néphagyományok ünnepeit, sőt a színházlátogatást is ő szervezte. Ezért esett rosszul neki, hogy nem őt kérték fel arra, hogy kulturális közmunkás legyen.
– Eljött hozzám az az asszony, akit a polgármester végül erre a tisztségre választott, és tanácsot kért tőlem, hogy mit csináljon – így Szemes Mária. – Megkérdeztem a polgármestert, hogyan esett rá a választás, mert szerintem az a helyes, ha az kap ilyen munkát, aki képes az ellátására, és nem az, aki neki szimpatikus. A pénz sem érdekel, pedig nagyon kevésből boldogulunk, de ezt méltánytalannak érzem – panaszolta Mária.

A férje korábban képviselő volt, aztán nem vállalta tovább a tisztséget, de később megkeresték a visnyeiek és a széplakiak is, hogy induljon a polgármester-választáson. Végül alulmaradt. Visnye elöregedő falu, a betelepült széplakiak közül viszont egyre több a szavazó korú, ez el is dőlt a kérdés. Mária azt mondja: nem akar viszályt kelteni, de „ha nem mondhatja el senkinek, elmondja hát mindenkinek”, ami vele történt.

Sokat tett, de ez nem elég

A visnyei polgármester szerint Mária sokat tett a közösségért, de ez nem elég.
– A válaszom egy része az, hogy olyan emberekkel akarok tevékenykedni, akikkel együtt tudok dolgozni. Másrészt Mária valóban sokat tett az ünnepségek megszervezésével, ennél azonban jóval több egy kulturális közmunkás feladata. Minden napos teendői vannak, és az a hölgy, akit választottam, a kismama tornától a kommunikációs tréningekig sok foglalkozást tarthat, a végzettsége predesztinálja erre a munkára – mondta Fűzfás Balázs.
Mária most már azt gondolja, hogy máshol is lehet élni, nem csak Visnyeszéplakon, és ahogy középiskolába mennek majd a gyermekei, elgondolkodik, hogy váljon-e idegenné a saját falujában, vagy menjen idegenbe, hogy ott váljon valamivé.