Közélet

2014.11.24. 17:07

„Ti szavaztátok meg őket” - Zúgolódik a legfideszesebb település

A kormány az alanyi jogon járó családi pótlékra és gyesre kevesebbet, a biztosítási időhöz és munkaviszonyhoz kötött gyedre és terhességi-gyermekágyi segélyre többet szán jövőre.

Vas András

– Elmegyünk majd lopni, s direkt lebukunk, hogy legyen hol laknunk, lehet bővíteni a börtönöket! – mondta indulatosan a középkorú pálmajori asszony, amikor rövid számolgatás után kiderül, az eddigi nyolcvanezer forint helyett jó esetben is ötvenkétezer marad a családi kasszában jövőre, a szociális támogatások rendszerének átalakítása után.

A kormány ugyanis az alanyi jogon járó családi pótlékra és gyesre kevesebbet, a biztosítási időhöz és munkaviszonyhoz kötött gyedre és terhességi-gyermekágyi segélyre többet szán jövőre, igazodva a rengeteg helyen kommunikált segély helyett munka elvéhez, s utóbbihoz idomul a családi adókedvezmények kiterjesztése is. A felröppent hírekkel ellentétben a családi pótlékot nem munkavállaláshoz, hanem óvodalátogatáshoz kötik: eddig csak az iskolába járáshoz volt igazítva, mostantól a 2015-től kötelező óvodáztatás is feltétel lesz majd. Nem ad pénzt viszont a közösből a kormány a kiegészítő szociális támogatásokra, így az eddig a központi büdzséből – minimális vagy nulla önkormányzati önrésszel – fizetett lakás- vagy óvodáztatási támogatást a településeknek kell kigazdálkodniuk. Már, ha van miből...

– Eddig harmincmillió forintot költöttünk különféle szociális támogatásokra évente – állította Pozsonyi Erika, Pálmajor polgármestere –, s néhány százezer forint önrészt kellett csak hozzátennünk. Mostantól a tízmilliók eltűnnek, marad a párszázezres saját összeg, ami konkrétan semmire sem elég.
A faluvezető hozzátette: kizárt dolog, hogy a költségvetésben találjanak forrást az eddigi szociális támogatások kifizetésére, maximum az új adókkal lehetne valamennyire eltüntetni a gigantikus hiányt.
– De hát mire vessük ki? A minimálbérre? A közmunkára? – kérdezte a polgármester. – Csak abban bízhatunk, hogy lesz állami kompenzáció azoknak a településeknek, melyek hasonlóan halmozottan hátrányos helyzetűek, mint mi.
[caption id="" align="aligncenter" width="430"] Csak abban bízhatnak, hogy lesz állami kompenzáció
[/caption]
Pozsonyi Erika szerint a pálmajoriaknak már elmondták, jövőre átalakul a szociális támogatások rendszere, de láthatóan még senki sem aggódik, igazi érzelmeket majd akkor váltanak ki az intézkedések, amikor elmaradnak az első forintok.
– Tudják, hogy a munkát becsüli meg a kormány, sorra jelentkeznek közmunkára – folytatta a faluvezető –, de a 68 regisztrált munkanélküliből jövőre csak 59-nek jut majd. Hogy a többiekkel mi lesz, nem tudom. Mint ahogyan azt sem, hogyan gazdálkodják ki az elmaradó 3–10 ezer forintos lakástámogatást. Ami bizony komoly érvágás a többségnek. Csak remélni tudom, hogy központilag nem mondanak le a leginkább rászoruló, mélyszegénységben élő emberekről...

Az általunk megkérdezett pálmajoriak nem osztják teljes mértékben polgármesterük – ha lehet így mondani – optimizmusát. A többség abban egyetértett, a mindenki dolgozzon elv papíron leírva jól hangzik, sőt, támogatandó. Csak éppen mi lesz azokkal, akiknek nem jut munka.
– Sohasem kaptunk segélyt, mindig volt valami munkám – magyarázta Orsós Sándor. – Ami éppen az adott időszakban akadt, a legtöbbször a mezőgazdaságban tudtam elhelyezkedni. Ha a környéken nem ment, hát elmentem messzebb. Olyankor heteltem, igaz, azt nagyon megérezte a család.
Merthogy Orsóséknál hat gyerek várta haza az apát, akinek a kereste nagyon kellett a családi büdzséhez: az államtól ilyen-olyan jogcímen 110 ezer forintot kaptak, ehhez jött még az általa megkeresett nagyjából hetvenezer nettó.
– És sokakhoz képest mi még jól élünk – tette hozzá Orsós Sándor –, akadnak családok, ahol a fejenkénti húszezer forint sem jön ki havonta.



Mária asszony például a szociális segély mellett négyezer forint lakástámogatást kapott, utóbbi jövőre már nem jár majd neki, azaz a havi pénzének majd hatoda ugrik.
– Egy ezres hiánya is komoly gondot okoz – jegyezte meg –, nemhogy négyezer forinté. Az több mint egy heti kosztpénzünk... Ráadásul márciusig nincs is közmunka, addig miből, hogyan élünk meg? És mi lesz azokkal, akiknek egyáltalán nem jut közmunka? – kérdezett aztán vissza.
– Mehetnek gyógyfüvezni, csetézni – válaszolt helyettünk a szomszédja, Klára. – Próbálna abból megélni, aki ilyen törvényeket hoz. Ha megszűnik az óvodáztatási támogatás, nekünk éves szinten kétszer tízezer forint esik ki. Esélyünk sincs rá, hogy valahonnét pótoljuk. Errefelé nincs munka, akinek nem jut közmunka, az nem tud dolgozni. Messze vagyunk Kaposvártól, a cégeknek nem kell a pálmajori, mert drága a bejárás. Tizenöt kilométer a lélektani határ, aki attól távolabb lakik, már nem reménykedhet állásban.
[caption id="" align="aligncenter" width="430"] A mindenki dolgozzon elv papíron leírva jól hangzik
[/caption]
Ennek megfelelően komoly a becsülete a közmunkának, csak éppen az érte kapott bért keveslik az emberek.
– Bárha másfélszeres lenne a pénz! – sóhajtott fel egy középkorú férfi, aki hozzátette: – Halottam a tévében, hogy a szociális segélyeket azért veszik el, mert a rezsicsökkentés miatt úgyis több marad az embereknek. Maga szerint itt ez mennyire igaz?
– Ti szavaztátok meg őket – bökött egyet oda neki biciklit toló társa, utalva rá, hogy a most berzenkedő faluban a tavaszi országgyűlési választásokon mindenki a kormánypártokra voksolt. – Most akkor ne háborogjatok!
– Erről szó sem volt akkor – válaszolt a középkorú férfi. – Hogy elveszik annak a kevéske pénzünknek is egy részét. Mennyi marad majd?! Megélni nem lehet belőle, de éhen halni sem. És nem nekik kell majd belenézni a gyerekek szemébe...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!