Közélet

2014.11.21. 12:15

Veszélyes sodródás: somogyi kilátástalanságból a rabszolgaságba

Egy bizonyos kör tagjai kíméletlenül kihasználják a legnagyobb anyagi problémával küzdő szegényeket, alkalmazásuk után semmit nem fizetnek munkajukért. Előfordul, hogy reklamálásuk után nem egyszer kegyetlen bántalmazás áldozataivá válnak. A rabszolgatartók pontosan tudják, hogy elenyésző az esélye, hogy valamilyen jogi következménye lesz tetteiknek.

Vas András

Egy hajléktalan egy kaposvári vállalkozónál dolgozott, aki meggyőzte a szerencsétlent, nem naponta fizet neki, hanem sokkal jobban jár, ha a munka végén, egy összegben kapja meg a pénzét. Persze aztán elhajtotta. Amikor a férfi ezt jelezte a szociális munkásoknak, s azok rávették, indítson pert, a hajléktalanra néhány nap múlva véresre verve találtak rá. És vele jött az üzenet: jogi út esetén hetente megismétlik a fenyítést, ha eláll tőle, kap százezer forintot. Mely ugyan csak töredéke volt a jussának, az otthontalan mégis elfogadta az ajánlatot.

A fenti történetet az egyik kaposvári szociális munkás mesélte, amikor megemlítettük neki a 167 ország adatait összesítő ausztrál Walk Free Foundation felmérését, mely szerint több mint 35 millió ember él rabszolgaként világszerte – az emberkereskedelem, az adósrabszolgaság, a kényszermunka és -házasság, a külföldön dolgoztatott szexmunkások vagy a csicskáztatás áldozatai is ide tartoznak –, s a rangsorban Magyarország a 75. ám Európában Bulgária és Csehország mögött a harmadik helyen áll, ugyanis a lakosság 0,36 százaléka érintett, vagyis a felmérés alapján idehaza 36 ezren élnek modern kori rabszolgaságban.

– Még az is lehet, hogy többen – jegyezte meg Gulyás János szociális munkás –, ugyanis óriási a látencia, s az érintettek nem mernek beszélni a problémáikról. A legtöbbször ugyanis mélyszegénységben élőket érint, akiknél ez ráadásul valamiféle más életvitelbeli problémával párosul: állami gondozásból kikerülő fiatalok, éppen hajléktalanná váló középkorúak, börtönből frissen szabadulók, akik család hiányában azonnal az utcára kerülnek. Szinte szó szerint egy forint nélkül, s ezt egy bizonyos kör kíméletlenül kihasználja.
Somogyban az elmúlt években kétszer is sikerült bíróság elé állítani olyan családokat, melyek rabszolgaként dolgoztattak otthontalanokat, akiket állatias körülmények között tartottak, éheztettek, bántalmaztak, s bezártak.

A törvényszék mindkét esetben aljas indokból, a sértettek sanyargatásával és jelentős érdeksérelmet okozva elkövetett személyi szabadság megsértése miatt mondta ki bűnösnek a vádlottakat, akik 2–7 év közötti börtönt kaptak.
– Ritka kivételnek számított, hogy gyors egymásutánban két ilyen esetben sikerült a bíróság elé állítás – mondta Vadócz Attila, a Kaposvári Törvényszék szóvivője –, ugyanis a sértettek egyszerűen nem mernek feljelentést tenni, azaz egyszerűen nem derülnek ki az esetek. Általában két-három évente egy ilyen témájú vádemelés adódik.
A számkivetettség, a társadalmon kívüliség-érzet alapvetően bizalmatlanná teszi az áldozatokat bármilyen hatósággal szemben, s ehhez társul, hogy velük szemben sokkal több mindent meg mernek tenni az elkövetők.
– Akik pontosan tudják, hogy elenyésző az esélye, hogy valamilyen jogi következménye lesz tetteiknek – tette hozzá Gulyás János. – Akadt olyan kaposvári hajléktalan, aki, miután nem engedelmeskedett fogvatartóinak-dolgoztatóinak, elvitték két megyével arrébb, kitették az úton, hogy akkor próbálj meg hazajutni. Szerencsétlen napokig gyalogolt, majd önként jelentkezett kizsákmányolóinál. Egy állami gondozottról pedig több mint egy év után derült ki, hogy amikor eltűnik a hajléktalanszállóról, egy családhoz megy dolgozni, ahol amíg munka adódik, biztos, ami biztos kiláncolták éjjelre a lábánál fogva, nehogy elmenjen... És persze még véletlenül sem akart feljelentést tenni, akárhogy kapacitáltuk.

Ezért is nehéz az ilyen esetek bizonyítása: a két, végül ítélettel végződött esetnél is a tanúként beidézett hajléktalanok, amikor meglátták sanyargatóikat, illetve azok hozzátartozóit a tárgyalóban, sorra visszavonták vallomásaikat.
– Bár sokszor agresszió hatására, de a kialakuló alá-fölérendeltségi viszonyt egy idő után elfogadják az áldozatok – magyarázta Gulyás János –, akiknek általában semmiféle emberi kapcsolatuk nincsen, így akár egy ilyesfajta kötődés is ezt jelenti számukra.
Hasonlóképpen, mint a stricik és a prostituáltak esetében: kevés futtatót sikerül elítélni az általa kihasznált lányok vallomása alapján, s hiába a Balaton-part, ahol nyáron rengetegen árulják a testüket, alig néhány ilyen témájú per kerül a bíróságokra.

– Marcaliban most éppen zajlik egy ilyen ügy – mondta Vadócz Attila, aki hozzátette, a kevés pernek az is az oka, hogy a megyében általában kelet-magyarországi lányokat dolgoztatnak, s futtatóik sem helybéliek, így egy esetleges eljárásra sem Somogyban kerül sor. A megyéből a prostituáltak pedig sok esetben külföldre kerülnek, s ha valami történik velük, abból a fogadóországban lesz jogi procedúra.
– Az a baj, hogy bármennyire is küzdenek különféle szervezetek a modern kori rabszolgaság ellen – jegyezte meg Gulyás János –, amíg emberek kilátástalan helyzetben élnek, mindig lesznek, akik a végsőkig kihasználják ezt, tudván, hogy tulajdonképpen nem kell tartaniuk a következményektől...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!