Közélet

2014.12.15. 08:00

Horgászkánaán lesz a Balaton a halászat leállítása után?

Diszkriminatívnak tartja egy lapunkat megkereső, vitorlásról horgászó balatoni pecás, hogy januártól csak a nyílt vízre érvényes, azaz drágább horgászjegy megváltásával hódolhat szenvedélyének. A Népszabadság ugyanakkor arról ír: egy szűk, de anyagilag jól eleresztett és befolyásos rétegnek akarnak kedvezni a balatoni horgászrendnek ezzel a módosításával.

Fónai Imre

A Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. azért döntött a szigorításról, mert sok vitorlás eddig csak a parti zónára érvényes engedélyt váltott, de feltehetően a parttól számítva 1500 méteren túl is horgászott. Januártól bárhol is teszik ezt, nyílt vízi jegyet kell váltaniuk.
– Ez komoly megkülönböztetés, azonos vízterületre ugyanis még soha nem adtak ki úgy jegyet, hogy annak az ára a vízijárműtől függjön – vélekedett Füstös Gábor, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. előző vezérigazgatója. A tisztéből egy éve, a balatoni halászat leállítását követően távozó szakember megerősítette: a parti és a csónakos pecások „rossz szemmel” néznek a vitorlásokra, mondván, „lerabolják előlük a süllőt”, és Füstös szerint ennek annyi alapja mindenképpen van, hogy elő-előfordult, amikor egy vitorlásról húsz pecabot is lógott a vízbe...

A bojlis horgászat lehetőségeit is bővíti az új horgászrend, arra hivatkozva, hogy a telepítésre és a halőrzésre fordítható többletbevételt hozhat, élénkíti a horgászturizmust, ráadásul a „fogd ki és engedd vissza” jelszó révén a nagytestű pontyok a Balatonban maradhatnak. Interneten lefoglalható bojlis helyeket jelölnének ki a tervek szerint, és 250 méter volna a horog, a csali behordási határa. A Népszabadság „a Balaton privatizációjáról” és „újabb fizetőképes csoport előnyben részesítéséről” ír az átlaghorgásszal szemben, Füstös Gábor annyit jegyzett meg erről, hogy „nagyon kíváncsi lesz a többi horgász reakciójára”...

A korábbi halászvezér azzal egyetért, hogy januártól egy pecás évente maximum száz darab halat vihet haza és helyesli, hogy a legfrissebb elképzelések szerint mégsem 40, hanem 35 centi lesz a legkisebb kifogható süllőméret, hiszen „a hetvenes évek végén egy ilyen korlátozást már gyorsan visszavontak, mert a kifogott és visszaengedett süllők jelentős része elhullott”.
S ahhoz mit szól, hogy „balatoni hal” elnevezés alatt ezen túl a balatoni vízgyűjtőről, a Balaton vízrendszeréről származó halat kell érteni, amint azt a minapi siófoki sajtótájékoztatón megtudtuk? – tettük fel a kérdést Füstös Gábornak.
– A halastavi hal és a természetesvízi hal gasztronómiai szempontból ég és föld, arról nem is beszélve, hogy egyes fajokat a tógazdaságban nem is lehet megfelelő mennyiségben, minőségben előállítani – felelte. – De nem ez a fő probléma, hanem a busa! Olyan halgazdálkodásra van szükség, ami a Balaton ökológiai igényeit veszi figyelembe elsősorban, növeli a horgászfogásokat, és esetleg valamennyi halat a gasztronómiai számára is biztosít. Ilyen gazdálkodást alakítottunk ki, és működtettünk 2011 és 2014 között. Kereskedelmi halászat nem volt, az ökológiai célú halászat melléktermékeként kifogott hal került a piacra, miközben a horgászzsákmány jelentősen emelkedett: 2013-ban száz tonnával, 516-ról 628 tonnára, úgy, hogy még egész éven át halászat is folyt a Balatonon. Legelőször a 2016-os fogás mutatja majd meg, hogy a halászat teljes leállítása valóban számottevően növeli-e a horgászzsákmányt.



Az ex-vezérigazgató arra figyelmeztetett: a Balaton ivadék-eltartóképessége alacsony, ezt a táplálékbázist fogyasztja a busa is, ami a természetes szaporulatból fenntartandó fajokra végzetes lehet. – Márpedig a fajgazdagságot nem lehet pusztán telepítésekkel fenntartani, nem is tud a tógazdaság minden fajt előállítani amit pótolni kellene, például az idén elhullott gardaállomány pótlása sem lesz egyszerű. Ökológiai egységként kell tekinteni a Balatonra és a halállományára. Az ember nagyon sok tekintetben beavatkozott a múltban. Ezek közül az ívóhelyek elvétele volt a legsúlyosabb, azt követte az öntisztulást és lebontást elősegítő partszakaszok tönkretétele, majd kikövezése, és csak sokadik a sorban a halászat. Szerintem tehát nem lehet a halászat megszüntetésétől azt várni, hogy visszatér a Kánaán.

Negyvenezer horgász – számuk meg sem közelíti az 1999-est

Rekordfogás volt 2013-ban, víz is van bőven a Balatonban, tovább emelkedhet tehát a horgászlétszám – vélekedik Füstös Gábor, hozzátéve, hogy a balatoni horgászturizmus fejlesztése témájában írt tanulmányából is kiolvasható: a kilencvenes évek végének felfutása után a következő évtized első éveiben a horgászlétszám hirtelen jelentősen csökkent. Ebben a horgászati lehetőségek beszűkülése is közrejátszott, így például a Balaton alacsony vízállása. Ezt követően némi növekedést lehetett kiolvasni az értékesített horgászengedélyek számából, majd 2007-től újabb csökkenést, később stagnálást, kivétel az elmúlt két év, amikor emelkedés tapasztalható. Az, hogy a becsült pecáslétszám még mindig nem közelíti meg az 1999-est sem, nyilván annak is köszönhető, hogy azóta a Balaton vízminősége jelentősen javult, ezzel párhuzamosan az eltartóképessége lecsökkent, és a halállomány számára ez a változás nem volt kedvező, magyarán egyszerűen kevesebb a kifogható hal.
A becslések szerint amúgy ma 20 ezer az állandó és ugyanennyi a „szezonális”, azaz turistahorgász a Balatonon.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a sonline.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!